Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

2?8. orszrtgos ülés oktoTter 33-én, kedden, 1889. \ g \ s azon felül nem 8, hanem 6 százalék vettessék ki. Ez oly anomáliákat eredményezett volna, melyek­nek kiegyenlítése lehetetlen volt. Tehát más mó­dozatról kellett gondoskodni, és más módot kellett felhasználni,hogy a kiegyenlítés igazságos módon hajtathassék végre. (Halljuk. 1 Halljuk!) És most jöttünk oda, a mire nézve Gulner Gyula képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy igazságtalan, mindazáltal elfogadja. És itt én csak annyit vagyok bátor mondani, hogy nem érveltem volna azzal, a mit Gulner Gyula képviselő úr érvül felhasznált ellenem, hogy tudniillik a javas­lat igazságtalan, mert a szegényebb osztályok el­nyomására yezet, midőn maga is bevallja, hogy minimum nélkül ezen kérdés meg nem oldható. (Zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, de én úgy beszélek, a mint tudok. (Ralijuk! Halljuk!) Azt méltóztatott mondani, hogy^ ezen kérdés a minimum nélkül meg nem oldható. És tökéletesen igazsága van, mert e nélkül e kérdés helyesen meg nem oldható. Mi az a minimum, t. ház? (Halljuk!) Á mai állapot szerint minden egyes honpolgár t ir­tózik 3, illetőleg 6 kézi és két igás napszámot szolgáltatni. Az erdélyi részekben az igás nap­szám kétszeresen vétetik — ámbár ott egyes me­gyékben ettől eltérő állapotok vannak, a mennyi­ben vannak vármegyék, a melyekben 12-nél töb­bet összeírni nem szabad. Tehát, t. ház, ma van egy oly teher, mely minden honpolgárra egyaránt nehezedik, a ki azon előföltételekkel rendelkezik, melyeket a szabályzat megkiván. Most már, t. ház, hogy a kiegyenlítést felfelé elérjem, hogy elérjem azt a relatív igazSíígos megterhelést, melyről szólni kívánok, ezen minimalis megterkeltetést a felére szállítottam le és erre alapítottam azután a megadóztatás egész további kérdését. Tehát, t. képviselőház, ha nekem valaki azt mondja, hogy a minimum nagyobb megterhelteted, vagy általában megterheltetés, annak egyszerűen azt válaszolom, hogy ez nem áll. Mert de facto legfölebb 3 kézi napszám áll fenn jövőre is, némi­leg korlátozott módon, mert valamennyi minimista jövőbeli megterheltetése kétségtelenül több mint felére reducáltatott. (Ellenmondások balfelöl.) T. képviselőház! Ez áll. Én nem vagyok munkám iránt elfogult. Szívesen veszek minden jobb gondolatot vagy tervei, de méltóztassék meg­ezáfolni. De azon állításom tökéletesen helyes, hogy a mininiisták jövőre nagyban véve a legrosz­szabb esetben is a jelenlegi megterheltetésnek csak felét fogják viselni, de jobb esetben annál is jelen­tékenyen kevesebbet. (Helyeslés jobb/elöl.) Az er­délyi részekben pedig, hol a minimális megterhe­lés, a ma fennálló szabályok szerint, kétszeres: a jövőbeli megterhelés még sokkal kedvezőbb lesz. És mit értem én így el? Az aránylagos meg­terheltetést úgy le-, mint felfelé. (Helyeslés a jobb­oldalon.) KÉPVH. NAPLÓ 1887-—92. XIII. KÖTET. Azt méltóztatott mondani a t. képviselő úr­nak, hogy helyes-e az, hogy a ki 80 krnyi adót fizet, az jövőre a 80 kr. után 8 kr. helyett 1 frt 50 krt fizessen? így odi állítva a kérdést, további magyarázat nélkül tetszetős a megjegyzés, sőt hangzatos is, kivált, ha aztán vádat kovácsolnak belőle a kormány ellen azon állítással, hogy a kormány az egyenlő megadóztatás elvét meg­tagadja. De, t. képviselőház, ez gyakorlatilag nem áll. Miért? Mert igaz, hogy az ő adótétele 80 kr. után csak 8 kr. volna és hogy jövőre való­színűleg 1 frt 50 kr. lesz; de ezzel szembe állí­tandó az, hogy ma az ő terhe a legtöbb esetben valósággal kétszeres, sőt többszörös. És nem sza­bad figyelmen kívül Nagyni, hogy azon forrás megkeresése, melyből a terhet fedezi, a kis adó­zóra nézve sokkal könnyebb, mint az egyenlő adó­zás alapján előállott teher viselése a mag.isabb adózási osztálybeliekre nézve. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Hogyan értem én ezt! (Halljuk! Halljuk!) A kisgazda, a kisadózó az adót meg fogja köny­nyen keresni; elmegy napszámba ép ugyigájával, mint keze munkájával, de a magasabb adózó ezt nem teheti. Ez olyan gyakorlati szempont, a mely ellen egyetlen törvényhatóság sem szólal fel. És miért gyakorlati szempont ez? Azért, mert jövőre akként alakul a dolog, hogy a törvényhatóság az uti munkát napibéres munkásokkal fogja végez­tetni, a kiket fizetni lesz kénytelen. Eddig nem fizetett, mert természetben való leszolgábással hajtotta végre. Jövőre ez meg fog szűnni. Meg van ugyan engedve, hogy egyes törvényhatóságok természetben szolgáltassák le ezen kötelességet, de ez csak addig terjedhet, a mennyire az illető­nek adótartozása terjed. Ha azokat a viszonyokat veszem, melyek a minimumra nézve az országban fennállanak, nem igazságtalanságot, hanem az adómérséklés mellett relatív igazságot látok abban, hogy a minimista azon szolgáltatással járul az ut fentartásához, a mely rája nézve semmikép sem nehezedik, mert annak viselésére, kielégítésére neki számtalan ke­reseti mód kínálkozik. (Helyeslés a jobboldalon.) A minimum ellen nem is tett kifogást Gulner Gyula t. képviselő ur sem. 0 is elismerte a mi­nimum helyességét és azt, hogy e nélkül a kér­dést megoldani nem lehet; de azt mondta, hogy csak ott vettessék ki a minimum, a hol ez okvet­lenül szükséges. (Halljuk! Halljuk!) Mit tesz ez a szó „szükséges" ? Azt hiszem, hogy ez alatt nem érthető egyéb, mint hogy a szükségesség ott áll elő, a hol magasabb adómegter­heltetésről van szó. De, t. képviselőház, vagy igazsági-s, vagy nem igazságos a minimum. Ha igazságos, akkor azt tartom, hogy az ország min­den részében egyaránt használható; vagy nem igazságos és akkor a t. képviselő ur súlyosbít­21

Next

/
Oldalképek
Tartalom