Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

162 2JS. országos ülés október 22-én, bedden 1889. hatja a minimum hatását; mert akkor szándékozik azt igénybe venni, midőn a törvényhatóság nagyobb teherrel rendelkezvén, magasabb adótételek enyhítése kedvéért magasabb terhek rovatnának a minimistákra. Ez ellenmondás, t. képviselő ur, mert azt méltóztatik mondani, hogy csak akkor vehető igénybe a minimum, ha arra szükség van; a szükség pedig akkor áll elő, midőn magasabb terhek vannak. Ha tehát akkor veszem igénybe a minimum segítségét, mikor magasabb terhekről van szó, kétségkívül azon szempontból veszem igénybe, hogy a magasabb terheknek kiegyenlítését érjem el a kisebb adózóval szemben. Ez, sze rintem nem igazságos. Igazságos az, a miből én kiindultam, hogy t. i. minden egyes honpolgár tartozik legalább is 1 frt 50 krral, vagy 3 írttal járulni a közutak fentartásához, kiépítéséhez és kezeléséhez. Hogy pedig azok, kiknek adója a minimistákéhoz tartozik, ne legyenek kétszer megterhelve, azért használtam azt a formát, azaz, hogy a minimisták által nem fedezett szükséglet a minimistákra többé nem vethető ki. Ha azt mondottam volna, hogy minden ember tartozik egyaránt 1 frt 50 krt fizetni, akkor világos, hogy az 1 frt 50 krral még ki nem telt összeg külön kivethető, tehát a minimistákra is kétszeres teher vettetnék ki. A felállított formula csak akkor megfelelő, igazságos, ha az országban egyáltalán alkalmaztatik és végrehajtatik, nem pedig csak kivételt képez. De a t. képviselő urnak azt méltóztatott mondani, hogy bizalmatlan vagyok a vármegye iránt, hogy én attól mindent elveszek, a mi rendelkezését gyarapítja. Erre, t. ház, még vissza fogok térni; de ha ez a minimummal kapcsolatban hozatik fel, kérdem: ki bizalmatlan kettőnk közül a vármegye iránt? Én, t. képviselőház, a minimumok és egyáltalán az adókulcs megállapítása körüli elhatározást a törvényhatósági közgyűlésre bizom. A törvényhatóság lesz tehát hivatva kiegyenlíteni azon arányt, a melynek, jól felfogva, a minimisták és a többi adózók közt léteznie kell. És ha a t. képviselő ur tegnap Árva vármegyére méltóztatott hivatkozni, ugy, azt hiszem, e tekintetben tévedésbe ejtette a kimutatás. Mert az általam benyújtott kimutatás csak azt akarja megértetni, hogy mily hatása lesz a minimumnak az egyes vármegyékre egyáltalán ? Abban a kimutatásban nincs egyébről szó, mint az útadókról; pedig a törvényhatóságoknak más jövedelmök is van. Én csak általánosan minden egyes törvényhatóságról ki akartam mutatni, hogy a maximumnak vagy a minimumnak milyen hatása lesz a törvényhatóság útadójára. Hogy ha tehát Árvában mindenkire 1 frt 50 kr. esnék, a törvényhatóságnak kötelessége lesz az útadót akként szabályozni, hogy a minimisták quotája enyhittessék. Erre vezet a törvényjavaslat azon dispositiója, hogy nem mondom, hogy a maximum 1 frt 50 kr., hanem hogy 3 kézi napszámnak megfelelő érték. Miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy midőn az felügyeleti hatóságomnál fogva elbírálás yégett elém kerül, akkor én azon értékmérőt, találjam meg benne, hogy a törvényhatóság helyesen járt-e el, midőn a kézi munka árát 1 frt 50 kr., vagy 1 frt 20 krban állapította meg ? Tehát én ezt bízom a vármegyéknek hatáskörére és a t. képviselő ur aggályát fejezi ki, hogy vájjon a vármegyékben előfordulhat-e egy ilyen igazságtalan eljárás lehetősége? Ha at.képviselőur azt feltenni méltóztatik, azt hiszem, ősokkal nagyobb bizalmatlansággal viseltetik a vármegyék iránt, mint én.Hozzájárul ehhezmég, t. képviselőház, az is, hogy — eltekintve a bizalom vagy bizalmatlanság kérdésétől — ki állapítja meg azt a kérdést, szükséges-e a minimum, vagy nem? Hiszen ha egyszázalékos határt szabnak hozzá, semmi sem könynyebb, mint az, hogy a törvényhatóság azt a százalékot szabja meg, mely után a minimum már kivethető, ha a terhet a minimistákra akarja átvinni ; vagy pedig megállapítja a minister azt, hogy szükséges s akkor ott vagyunk, a hol magam is hiszem, hogy lennünk kell, hogy ilyen kérdésekben a felelős ministernek alkotmányos befolyása a törvényhatóságra biztosittassék. De ha ez megvan, akkor a törvényhatóság és minister együtt véve nem azt fogják követelni, hogy igazságtalanul használják ki a törvényben megállapított mozoghatási szabadságot, hanem azt, hogy ezen mozoghatási szabadságot a törvényhatóság viszonyaihoz mérve a lehető leghelyesebben és az útügy érdekében használhassák fel. (Élénk helyeslés jobbfelöl) A minimumra nézve a t. képviselő ur sem tud tehát más megoldást és megvallom, én sem tudok, nem is ajánlhatnék mást. Egyébiránt módunkban lesz ezen kérdésről a részleteknél még beszélni. Következik, t. ház, a másik tétel, a melyből kiindulnom kellett, hogy milyen administrativ úton, milyen administrativ eljárás mellett oldassék meg ez az egész kérdés. T. képviselőház, önmagától érthető, hogy ezen törvényben nem állapíthattam meg az egész rendszert pótló újabb administrativ intézményeket; nekem számolnom kellett a létező administrativ eljárással, a létező administrativ renddel. És ha ma valaki a t. képviselő urak közül azt méltóztatott felhozni, hogy mi lesz a jövőre nézve, vagyis hogy praejudicálunk-e ezzel a jövőnek, ezt határozottan tagadom. Akármi legyen jövőre a közigazgatás rendezésének iránya: ezen törvényjavaslat annak praejudicálni semmi tekintetben nem fog. És én bátor vagyok a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy a közigazgatása az utaknak majdnem minden államban a fennálló administrativ