Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

158 278. ©rsrógos Illés október 22-én, kedden. 1889. az önkormányzatnak legmagasabb kifejezése és megvalósítása. Ismétlem tehát, az erős államhatalomnak embere vagyok, de mindig roppant nehéz helyzetben vagyok akkor, mikor a t. kormány magának ily jogokat kivan, mert a kormány ezeket politikai czélokra használja fel. (Igaz! TJgyvan! a bal- és szélső baloldalon.) Ugyan, t. ház, miképen lehet például a főispán számára egy új hatáskört, hatalmat megállapítani, mikor az a kormánynak egyszerű politikai ágense. (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egyáltalában miképen lehet jót várni a kormány ingerentiájának növelésétől abban az irányban, hogy a létező bajokon segítsen. A kormány-ingerentiának növelése ott következik be a helyhatósági élettel szemben, a hol a helyhatóságok functiójukat nem tudják teljesíteni. így például Angliában a 30-as években a helyhatósági adózás terén roppant chaos és költekezés uralkodott. Szorosabbra vonták a gyeplőt, adtak a kormánynak befolyást a az eredmény az volt, hogy csak egy positiónál 10 milliónyi megtakarítás eszközöltetett. De miképen várhatunk mi, t. ház, bármi irányban javulást? A hatósági gazdálkodási rendszernek az utakat illetőleg egyik kinövése épen az, hogy a közmunka-váltság kontójára vasutakat építenek. A t. kormány ebbe beleegyezett és nemcsak hogy tűrte, hanem törvénjdiozási sanctiót is biztosított számára. Miképen lehet — ismétlem — javulást várnunk, midőn az egész vonalon a t. kormány hatalmi érdekei mindenütt elnyomják a közérdeket I (TJgyvan! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindenütt, a hol mi a kormánynak nagyobb hatalmat adunk, veszélyeztetjük a közélet integritását, mert csakugyan ez országnak nincs nagyobb rákfenéje, mint a servilismus, (Helyeslés balfélöl) mely onnan származik, hogy az embereket mintegy arra tanítják, hogy ne az ország érdekét keressék, hanem a kormány érdekét. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek azok, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) a miket e törvényjavaslat ötletéből el akartam mondani. Különben kijelentem, hogy azon érvelés, illetőleg fentartások alapján, melyeket Gulner Gyula t. barátom kifejtett, én is hozzájárulok a törvényjavaslat általánosságban való elfogadásához. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen följegyezve ; hogyha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Beőthy Algernon jegyző:Baross Gábor kereskedelemügyi minister! Baross Gábor kereskedelemügyi minis ter: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Meg fogj a bocsátani a t. ház, hogy csak a vita befejezése után szólalok fel, hogy az általános vita folyamán tett megjegyzésekre reílectáljak. Ez által nem okoztam semmi sérelmet, a mennyiben azon nézetből indulok ki és ezen nézetben talán a túloldal is osztozni fog, hogy miután a kifogások jelentősebb része a törvényjavaslat részletei ellen volt intézve, amúgy is minden egyes oly szakasznál, mely kifogásoltatik, módunk lesz annak részleteiről bővebben beszélni és mindazon kérdésekre visszatérni, melyek az általános vita folyamán felhozattak. En tehát, midőn most felszólalok, csak rövid egynehány megjegyzésre szorítkozom, fentartván magamnak azt, hogy a t. ház engedelmével az illető szakaszoknál a kormány álláspontját részletesen jelezzem. A mi már most az általános vita folyamán mondottakat illeti, legyen szabad megemlítenem, hogy azok engem megerősítettek abban a meggyődésemben, hogy a törvényjavaslatnak iránya és dispositiói az egyedüliek, melyeknek alapján Magyarországnak ezen igen fontos ügye a jelenlegi viszonyok közt rendezhető. Felelősségemnek teljes tudatában hangsúlyozom ezt, mert ez ügy megítélésénél nem vezethet egyéb, mint az országnak komolyan felfogott érdeke, a mint hogy e kérdésnek teljesen objectiv megítéléséből vonhatók egyedül oly következtetések, melyek igazolják a törvényjavaslat helyes álláspontját. És még egyet kell, t. ház, felemlítenem. Ne méltóztassanak talán szerénytelenségnek venni e nyilatkozatot, de kénytelen vagyok ráutalni, hogy az, a ki az administratióba és annak részleteibe nincsen beavatva, ki nem hatott bele ezen ügy minden részletébe : az nehezebben ítélheti meg nemcsak a jelenleg uralkodó viszonyokat, de nehezebben ítélheti meg e törvényjavaslat rendelkezéseit is. Méltóztassék, t. ház, elhinni, hogy ezerte nehezebb ily törvényjavaslatnak megállapítása, mint az a critíea, mely felette gyakorolható; mert az iránt már eleitől fogva tisztában kell lenni, hogy nincs oly törvényjavaslat, még ha a túloldalon készülne is, a mely mindenkit kielégíthetne és mely különösen e viszonylatokban olyasmit tudna statuálni, a mi minden tekintetben azt a tökéletes igazságot és egyenlőséget állíthatná elő, a melyre mindegyikünk meggyőződésszerűleg súlyt fektet. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényjavaslat kiinduló pontjául első sorban a most létező állapotokat kellett elfogadnunk. Miként áll ma Magyarországon az útadózás, az űtfentartás, az út-administratio ? Nem akarom a t. ház tekintélyét azzal sérteni, hogy bizonyítgatni kezdjem, mennyire szükséges Magyarországon a közutak kiépítése és fentartása. Hisz ezen ügy közgazdaságilag annyira fontos, hogy azt bizonyítgatni e képviselőház előtt, mely közgazdasági kérdésekben oly nagy áldozatokat hozott, bizonynyal nem szükséges. Nem szükséges főképen egy, jelentékeny részében ma is nyerstermelő ország képviselőháza előtt, a mely ország terményeinek elszállítása, kivitele tekintetében, területe nagy