Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-273
273. országos ülés október 22-én, kedden. 1889. I59 részén oly állapotok állanak fenn, melyek a termelő helyzetét végtelenül súlyosítják, (ügy van!) Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a kormány súlyt fektet, arra, hogy ezen ügy minél előbb rendeztessék. És én felelős minister létemre benső meggyőződésből állíthatom, hogy a viszonyok olyanok, hogy minden nap, melylyel e törvényjavaslat dispositio alapján a kormány intézkedéseinek életbeléptetése elhalasztatik, súlyos veszteséggel jár. Constatálom, hogy minden oldalról egybehangzóan megállapittatott, hogy a jelen helyzet fenn nem tartható, hogy változtatni kell rajta. Az volt tehát a kérdés, miként történjék a változtatás ? Én azt tűztem ki czélomul, hogy akként történjék, hogy a jelenleg fennálló terhek lehető csökkentésével és kiegyenlítésével biztosíthassuk közútaink kiépítését és további fentartását. így felállítva, e thesis igen nehezen volt megvalósítható. Mert méltóztassék megfontolni, hogy Magyarországnak törvényhatóságai között oly különbségek állanak fenn, hogy én a magam kiinduló pontjául 5 rayont állapítottam meg, melyeket szem előtt kell tartani. Méltóztassék tekintetbe venni a felföldön Árva ésLiptó megyéket, aztán az erdélyi részeket, aztán a közép vármegyéket s azok között is két cathegoriát; azokat, melyeknek népessége süríí és azokat,melyeké ritka — és méltóztassék már most ily viszonyok között mindenütt egyaránt ezélul kitűzni azt, hogy a közlekedési eszközök e része is kiemelve mai állapotából, jobb jövő felé legyen vezethető. Ezt nem azért hoztam fel, mintha ez nem volna köztudomású, hanem hogy jelezzem. mily nehezen lehetett megállapítani ama dispositiókat, melyeket a különböző viszonyoknak mintegy kiegyenlítéseként kellett a javaslatba felvenni, T. ház! Nem kevésbé fontos feladat volt az, hogy a teherviselés tekintetében két fontos elvet érvényesítsünk. Az egyik az, hogy a mennyire csak lehet, a jelenlegi terhek semmi esetre se emeltessenek; a másik, hogy e teherviselésben parti cipáljanak mindazok, kik annak közvetlenül vagy közvetve hasznát veszik, tehát az ország minden lakosa egyaránt. (Helyeslés.) T. ház! Azt hiszem, ez ellen kifogást tenni nem lehet; mert a helyzet ez irányban főleg Magyarország földmívelŐ népére nézve kezd elviselhetien lenni. A törvényhatóságok, hogy feladataikat telje sítsék, kénytelenek voltak eltérni némileg a jelenleg fennálló törvényes alaptól és kénytelenek voltak áttérni a kényszer-megváltás kérdéséhez, (ügy van! jobbfelöl.) Mit jelent ez a kényszer-megváltás ? Ez a kényszer-megváltás, t. ház, azt jelenti, hogy az az adózás, a mely eddig a gazda terhét képezte és természetben volt marhája és kézimunkája által teljesíthető, ezentúl részben vagy egészben készpénzben fizetendő és szolgálandó le. Ez, t. ház, egy igen jelentékeny pont, a melyet bátor vagyok a t. ház és az előttem szólott t. képviselőtársamnak különösen szíves figyelmébe ajánlani, mert a dolog ngy áll, hogy az, a ki természetbeni közmunkáját készpénzben megváltás útján rója le, teljesít egy bizonyos kötelességet, a melyet feltétlenül viszonyítani lehet az illetőnek egyenes állami adójához, mint azon alaphoz, a melyre ezen terhek ma még a községi háztartás keretében is viszonyítva vannak, (ügy van! jobbfelöl.) Ha, t. ház, ekként számba veszszük az általa készpénzben fizetett terhet, ha számba vesszük azt az értékveszteséget és munkát, a melyet részleges megváltás esetében még természetben leszolgálni tartozik és ezt értékben kifejezve átveszszük a mai adózás alapjára, akkor be fogják a t. képviselő urak látni, hogy ebből mily anomáliák keletkeznek; mert vannak az országban törvényhatóságok, melyek egyenes állami adójuk 40°/o-át, vannak olyanok — de ezek száma igen kevés, melyek annak 10%ánál kevesebbet fizetnek, azonban nem kiegyenlített teherviselés alapján, hanem csak bizonyos osztályokra korlátozva. Ez az állapot napról-napra súlyosodott, a mint napról-napra voltak kénytelenek a törvényhatóságok a pénzbeli megváltásra áttérni, a mint kénytelenek voltak a pénzbeli megváltás egyenértékét is fokozni és emelni, ugy, hogy ma már, a mint méltóztatnak a kimutatásaimból látni, egy-egy kézi napszám átlagára az* országban 49 — 50 kr., de van oly megye is, a melyben 80 kr. Azonkívül az igás-váltságnak átlagára 2 frt 90 kr., de van olyan is, a hol 4 frt. Ez súlyos teher, melynek további fentartását a kormány nem tűrheti. Még tűrhetőnek lett volna jelezhető e teher, ha az eredmény azon összegek után, a melyek befolytak, kielégítő lett volna; de tisztelet, becsület a kivételeknek, azt nekem nem fogja senkisem állíthatni, hogy a törvényhatósági utak hálózata körül az országban ma megnyugtató állapot van. Ellenkezőleg, igen sok panaszra, igen sok, valójában megbocsáthatatlan eljárásra bukkanunk és különösen érzem én ennek súlyát, ki minden áldott nap foglalkozom ezen kérdéssel, ki látom azt a töméntelen sok panaszt, azt a sok nehézséget, a melylyel ezen ügyeknek vezetése a mai alapon jár. Eska hozzáveszszük még, hogy az összes 33 ezer egynéhány száz km. törvényhatósági útvonal közül csak 22.000 km. van kiépített állapotban, de az sincs oly állapotban, hogy kifogástalannak volna nevezhető és több, mint 11.000 kiépítésre vár, még pedig a,zon úthálózatok alapján, melyek a törvényhatóságokka] meg lettek állapítva, be fogja látni mindenki, hogy jövőre is mennyi teher az, mely Magyarország adózó polgáraira nehezedik. (Helyeslés jobbfelöl.) Az én hivatalos kimutatásom szerint a kiépített törvényhatósági útvonal 22.005 1 / 1 * km.; a ki nem épített pedig 11.382'Ao km.; összesen 33.3977" km. Ilyen állapotokkal szemben tehát — ismétlem
