Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

273. országos ülés október 22-én, kedden. 1889. 15! nélküli dictaturát akar a t. minister ur magának teremteni. Lehetetlen, t. ház, hogy itt egy rövid észrevételt ne tegyek azon indokra, melylyel ezen czélra minduntalan találkozunk, jelesen a hadászati momentumokra. Én, t. ház, egyáltalában nem tudok belenyugodni a hadászati szempontoknak olyan souverain felsőbbségébe minden más szempont felett. Ez a militarismiisnak szelleme, ez a szolgálati reglementba, de nem a mi corpus jurisunkba való. De miként állunk, t. ház, ezen egész kérdésnél a kormány felelősségével, főleg azon czélból, hogy czélszerűtlen kiadások elkeröltessenek ? A kormány felelőssége alatt természetesen a politikai felelősséget értem, a melynek egyedüli formája az a direct összeköttetés, mely a parlament és minister közt létezik. Már most nézzük, t. ház, ezen egész katonai procedúrának lefolyását és próbáljuk azt a felelősség kaptájára húzni. Ezen hadászati szempontoknak exponense és képviselője gondolom, nem a t. kereskedelmi minister ur, hanem igen természetesen a közös hadügyminister, a ki természetesen az egész hadseregért felelős. A vezérkar el kezd dolgozni és dolgozik mindenféle bekövetkező és be nem következő hadi műveletekre való tekintettel. Midőn egy hadi művelet képe lebeg előtte, azt találja, hogy ezt az utat meg kell építeni. Elmondják a dolgot a hadügyministernek, a ki ugy gondolkozik, utóvégre nem nekünk kell a pénzt előteremtenünk, nem is vagyok tehát érte felelős. Itt tehát hiányzik a parlamentáris felelősségnek azon biztosítéka, mely abban rejlik, hogy az illető a mit tesz, azért felelős legyen. Akkor azután a hadügyminister előadja a dolgot a ministertanácsnak. Az természetesen nem tud mit csinálni. (Derültség.) Érzi egyrészt a felelősséget, hogy mi lesz, ha az meg nemszavaztatik és az ország elvész, de másrészt azt mondja, végre is az erkölcsi felelősség, ha bona fide járt el, nem őt illeti és megszavazza. Itt ismét nélkülözzük a felelősségnek azt a tényezőjét, mely abban áll, hogy az ember csak a saját conceptiójáért vonható felelősségre. T. képviselőház! Tagja vagyok a delegatiónak, a hol szemben állunk a hadügyministerrel és merem állítni, hogy a legnehezebb dolgok egyike, ha lelkiismeretesen jár el az ember, az, hogy a túlköltekezés ellen védekezzünk. Hát már most mily nehézzé lesz a helyzet itt, a hol a felelősség ugy per inopsz (Derültség) egy helyről a másikra átugrik és a kettő közt teljesen szétkalíódik. Azért beszélek katonai dolgokról, t. ház, mert egyszer gróf Bylandt hadügyminister, a ki nagyon okos ember volt, azt mondta: Meine Herren! Strategie ist der gesunde Menschenverstand! {Nagy derültség) Azt hiszem, hogy mint képviselőnek mégis lehet magamnak valami keveset ebből követelni. En azt állítom, t. haz, hogy azok a hadászati követelmények egyáltalában összeesnek a forgalmi követelményekkel. Azok a hadászati utak, a melyek a nagy forgalmi utak. Hisz egy alföldi sárfészek, egy csupa vityillókbóí összeállított község az Isten háta mögött, nem bir stratégiai fontossággal. Stratégiai fontossággal birnak a nagy forgalmi központok, góczpontok, metropolisok stb. ezeket pedig ott, a hol rendezett útrendszer van, úgyis a forgalmi élet követelményei alapján ki lehet építeni. Itt tehát az ily különleges szempontok beleterelése, a melyek nézetem szerint csak discretionális hatalmat állapítanak meg, helytelen és felesleges. De különben is, t. ház, képtelenségek jönnek ki ebből. Itt van a ÍO. §-ban: „a nevezett ministernek jogában áll továbbá oly utak építését, melyek létesítése ellen nyomós hadászati szempontok szólnak, korlátozni, műszaki föltételekhez kötni, vagy épen beszüntetni". Ha ez áll, akkor minden vasutat és minden közutat el kell pusztítani, mert bejő rajta az ellenség és akkor nagy baj származik. (Derültség lalfelöl. Mozgás jobhfelől.) Ez az álláspont egyáltalában abból a felfogásból indul ki, hogy az út nem arra való, hogy mi fogunk rajta kimenni s az ellenséget megverni, hanem, hogy az fog rajta bejönni s aztán minket ver meg. (Derültség.) Ismétlem, t. ház, a t. minister ur egy általános dictaturát szavaztat itt meg magának. Megszavaztat magának adókivetést és birói hatáskört, melyek mind oly dolgok, melyeket semmiféle kormány részére a világon megszavazni nem szabad. Azonkívül a t. minister ur megszavaztat magának igen jelentékeny közigazgatási és kormányzati hatalmat és itt előáll az az eset, a melyet tegnap G-ulner Gyula t. képviselőtársam felemlített, hogy a mit az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi. Én azt találom — hogy röviden fejezzem ki magamat — hogy itt a törvényjavaslatban a manicipalis és államhatalmi competentiák nincsenek szabatosan meghatározva. Ezeket pedig szabatosan meg kell állapítni. Adjuk meg a helyhatóságoknak, a mi a helyhatóságé, adjuk meg a kormánynak, a mi az övé. Én, t. ház, nem tehetek róla, de egyénileg igen nehéz helyzetben vagyok minden oly intézkedéssel szemben, mely a t. kormány közigazgatási és kormányzási hatalmát növelni van hivatva. Elismerem igenis azt, hogy én a centralisatiónak és a szilárd államhatalomnak vagyok hive, egyszerűen azért, mert azt tartom, hogy oly országban, minő Magyarország, mely ugy künn, mint benn erős, defensiv álláspontra van szorítva, az erők centralisatiójára szükség van. Azt tartom, t. ház, hogy erős kormányhatalom mellett is létezhetnek szabadsági garantiák, a mint ne méltóztassanak elfelejteni azt sem, hogy maga a parlament