Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-273

156 278, országos ülés október S3-én, keäden. 1889. alapgondolata, amely azindireet adókból egy quótát, 10 milliót a helyhatóságoknak ad subventio gyanánt épen az utakra. Jól tudom én, t. képviselőház, hogy ez most, mig a vámszerződés tart, keresztül nem vihető; de én kötelességemnek tartottam a t. kormány és képviselőház figyelmét arra felhívni, hogy a correotivumnak ezen irányban kell történnie. A másik momentum, t. képviselőház, melyre nézve a t. kormány s ját coneep ti ójával ellentétbe jő, a minimum kérdése. A t. kormány ugyanis maga is bevallja, hogy az illető adókötelezett jóval jelentékenyebb adóval lesz terhelve, mint az általános megállapított adó alapján. (Egy hang a jobboldalon: Kimondta?) Itt van az indokolásban! Baross Gábor kereskedelmi minister: Készíteni nehezebb volt, mint olvasni! Beőthy Ákos (olvassa): „A minimumok megállapítása, vagyis egy minimaiig összegnek azok által is történendő fizetését, kiknek egyenes adója után reájuk kivetendő százalék szerint ily összeg nem esik." Azt hallottam, t. ház, hogy ez tulajdonképen nem nevezhető megterheltetésnek, mert hiszen ezt a terhet az adóköteles ezelőtt is viselte. Itt, t. ház, egy sophisma van, a mennyiben a mostani állapotoknak a consequentiái egyszerűen átvitetnek a törvény utáni állapotokra, melyekre nézve pedig az alap- és a praemissa teljesen más. Ha ugyanis, t. képviselőház, abból a felfogásból indulunk ki, hogy azt a terhet, a melyet most viselünk, ezután is viselni kell, akkor ugyanez áll a minimistára is, ha pedig abból indulunk ki, hogy a terhet könnyíteni kell, akkor könnyíteni kell azon a minimistánál is. (Ugy van! balfélől.) Ezt kívánja az osztó igazság, melylyel sohasem fér össze azon indokolás, a melyet a t. előadó ur a következőkben terjeszt elő: „Ily útadó-mini mumok életbeléptetése nemcsak indokolt, de szükséges is. A minimumok alá esők közül ugyanis az igavonó állattal birok ez idő szerint két, esetleg négy igás napot, a házzal birok hat, a családtagok három kézi napszámot tartoztak szolgálni; ha most ők egyedül az egyenes adótartozásuk után kivetendő százalék szerint rovatnának meg, ez esetben adóterhük a jelenlegi kötelezettséghez képest lényegesen és aránytalanul megkisebbednék, mig ellenben a magasabb adófizetők az eddigiekhez képest súlyosabban terheltetnének, mint a kisebb adót fizetők." Ez, t. képviselőház, progressiv adó megfordítva. A progressiv adónál a magasabb adófizetők azért terheltetnek nagyobb százalékkal, hogy a kevesebb adófizetők terhe megkönnyítessék. Itt pedig, t. képviselőház, épen megfordítva, a csekély terhet viselő adóköteles terhe növeltetik vagy fentari atik azért, hogy a nagyobb adóköteles terhe könnyittessék. Ennek az egész intézkedésnek a jellegét megadja azon körülmény, hogy ha 18 vármegyében, tehát az ország majdnem harmadrészében, a két minimum, az 1 frt 50 kros és a 2 frt 50 kros minimum, behozatik, ebből az összes útadó teljesítve lesz, a mi azt teszi, hogy ezekben a vármegyékben a leggazdagabb s a legszegényebb ember adótartozása közt esak egyetlen egy forint különbség van; ez pedig annyit jelent, hogy a két igával biró ember ugyanazon adót fizeti, mint a leggazdagabb uradalom birtokosa. Ez, t. képviselőház, a capital-adó, a két osztályú fejadó, mely a középkorban igenis létezett Francziaországban és Angliában, de már megszüntettetett. Igen t. barátom, az előadó ur a tegnapi napon bizonyos önérzettel hivatkozott arra, hogy ez a törvényjavaslat nem indul külföldi minták után. Hát téved a t. előadó ur, ez a minta megvan Oroszországban, nincs vele mit dicsekedni, ott is megmondják. (Baross Gábor kereskedelmi minister tagadólag int.) Lehet, hogy az utóbbi időben megváltoztatták. (Halljuk!) Ez az intézkedés, t. ház, az én egész benső valómmal ellenkezik s mondhatom, soha életemben oly nehéz helyzetben nem voltam, mint mikor ezt megszavazom és csakis azon körülmény vitt engem rá, hogy abból indultam ki, hogy ha ezt a törvényjavaslatot elvetjük, a teher az illetőkön megmarad és segítve egyáltalában nem lesz és azt gondoltam továbbá, hogy tán mégis lehet a dolgon javítani, a mire tendál G-ulner t. barátom javaslata. De a mennyiben, t. képviselőház, csekély szavamnak súlya van, természetesen csak abban az esetben, ha azt méltóztatnak találni, hogy az igazságot fejezem ki, én nagyon kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt nagyon is figyelembe venni és kövessen el mindent, hogy a legközelebbi jövőben ezen segítsünk. A mibe azonban, t. képviselőház, egyáltalában bele nem egyezhetem, az a napszámosok megadóztatása. (Helyeslés balfélől.) A napszámosokat felmentette a törvényhozás az általános adó alól. Ha meg akarjuk őket terhelni, t. ház, merem állítani, hogy ez az az adó, a melynek fizetésére őket legkevésbé lehet kötelezni, igen egyszerűen azért, mert az a napszámos csakugyan nem veszj azt az utat igénybe, mert az vagy gyalog, vagy vasúton megy. (Helyeslés halfelöl.) Különben is kiváncsi vagyok, mikép fogják ezeken megvenni az adót. És most áttérek, t. ház, a törvényjavaslat azon részére, a melyben a minister ur azon hiányokon akar segíteni, melyeket ő ekként formuláz: „a közutak építésére, kezelésére és fentartására vonatkozó közigazgatás és műszaki szolgálat, valamint a felsőbb fokú felügyelet és ellenőrzés gyakorlata nincs szabályozva és kellően biztosítva.

0 A reform, t. ház, abban áll, hogy egy igen terjedelmes és jelentékeny, mondhatnám példa-