Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-260
Q 2C0. orsssúpo* ülés jnnii (Ugy van! balfelöl.) Ezt azonban 14 év alatt nem tapasztaltuk a kormánytól és Tisza Kálmántól: de tapasztaltuk ennek ellenkezőjét: azt, hogy csak a maga akaratát és hatalmát vetette mérlegbe és személye melleit demonsti áltatott. A személye iránti bizalom nagy volt. Azonban a megvásárolt bizalom lehet kisebb vagy nagyobb, de hogy ez a parlamentarismns lényegével összeférne s a népakaratának törvényes nyilvánulása volna és hogy egy parlamentarismus, a melyben minden eapacitatio ki van zárva, valódi alkotmány lenne, ezt én tagadom. (Helyeslés bálfelöl.) Azt az alkotmányosságot, a melyben a közakarat dominál az egyesek akarata felett, a melyben elvek dominálnak a személyekkel szemben; azon alkotmányosságot, a melyben ne lehessen az elveket ide-oda facsarintani, hanem tér engedtessék a meggyőződéseknek: az ellenzék, a kisebbség képviseli. (Ugy van! balfelöl,) Ezen indokokból az alkotmányosság szempontjából sem viseltetem bizalommal a kormány iránt. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Már hosszabb idő óta mutatkoznak ugy a házban, mint kivül az országban az izgatottságnak szokatlan jelenségei és ha okát nézem ezen lázas állapotnak, megtalálom azt a közállapotokban. Ha bármely napon, pl. mai napon újságot veszünk kezünkbe és olvassuk, hogy Szarvason a közgyám 29.000 frtot sikkasztott, hogy 19.000 frtos sikkasztás történt az aradi takarék- és hitelf egyletnél, hogy O-Becsén elfogtak vagyoni visszaélések miatt három kiváló polgári állása embert, hogy egy pénzes levélből, mely Budapesten adatott fel, 1.000 irtot sikkasztottak: hát ezek egy nap hirei, de mindennap szedhetők ily virágok s köthetők bokrétába a t. kormányelnök ur tiszteletére. Ez állapotok okozzák azt, hogy egyszer a vidéken a nép egy jegyző vagy egy végrehajtó ellen fellázad, másszor egy szolgabírót fegyelmi eljárással felfüggesztenek, harmadszor a parlamentben fejlődnek oly jelenetek, a melyeket önök ugy szoktak nevezni — noha ez iránt kölcsönösek lehetünk a vádaskodásban — hogy „botrányok". Természetes, hogy azután e jelenetek, hol künn, hol bent, kisebb-nagyobb izgatottságot szülnek. Láttuk, hogy az izgatottság oly fokot ért el, mely kormányelnökünkre nézve veszedelmes. Uraim, mik e jelek? Mesterséges, csinált izgalma-e ez a parlamentnek, vagy a közéletnek? Nem; ezek a kormány sivár, meddő, rossz kormányzásának gyümölcsei, ezek felfakadt sebek, ezek a láz, a vérmérgezés tünetei. És itt kettő lehetséges: vagy megrontja a vérmérgezés -az államot, ha e kormány tovább i uralkodik, vagy a nemzet erős szervezete kiveti a kóranyagot és akkor a test kiépülés a kórtünetek j lassan vagy gyorsan eltűnnek. Ennek módja az. £ 4-én, kedden. Is^í) hogy távolitt'tssék el az ok és meg focr szűnni az okozat: mondjon le Tisza Kálmán, Mig ő ott ül azon a helyen, mig ő kormányoz a parlamentben és künn az országban, e tünetek megszűnni nem fognak. Mindaddig Magyarország lázbetegségből lázbetegségbe fog esni. I)e Tisza Kálmán nem akar menni. Én abban sohasem kételkedtem, hogy ő önként menni nem fog. És ellenkező híreket hallva néha suttogni — si licet parva componere magnis — eszembe jut a nagy Napóleon. Midőn a lipcsei csatában ő kétségbeesve küzdött egész Európa hatalmával, a második napon egy csapata megverte az oroszokat, Napóleon így kiáltott fel: „Le monde tourne encore pour nous!" De a világ nem fordult vissza és Napóleon elvesztette a lipcsei csatát. Akkor jöttek hozzá a nagyhatalmak és mondották: adunk békeajánlatot, add át NémeTörszágot, mondj le Hollandiáról s megtarthatod a Rajna balpartját és Belgiumot és egész Francziaországot. Tanácsosai ajánlották neki, hogy fogadja el ezt az ajánlatot, de Napóleon igy szólt és ebben nagy psychologiai momentum van : a lipcsei csata után a megvert Napóleon nem köthet békét. Igaza volt; ő ment tovább és győzött Hanau, St.-Dizier, Vitry, Brienne, Chateau-Thierrynél és midőn ez ütközetekben egymásután diadalmaskodott: akkor nem ismételte azon békeajánlatot, melyet elfogadhatónak tartott az előtt s nem kötött békét, mert régi hatalmát visszaszerezhetőnekhitte és visszaszerezni akarta. De midőn fővárosát foglalta el az ellenség, elküldötte Coulaincourt a szövetségekhez és azt adta utasításba: kössön békét minden áron, de ezek azt mondották: „most már nem kötünk békét, mondjon le". Elébe terjesztették Fontainebleauben azt a papirost, melyen ezen egy szó „Napóleon" azt jelentette, hogy a világbirodalom megbukott. Nem tudom, szabad-e ezen nagy embertől vett hasonlatot alkalmazni azon árnyékra,mely Magyarország felett elterült; de ha szabad, a logica ugyanaz. Midőn itt Tisza Kálmánnak menekülni kellett a nép dühe elől, akkor azt mondották önök: Tisza Kálmán most nem mondhat le, mert ez reá nézve erkölcsi lehetetlenség; ő lemondhat, ha győzött. És önök megszavazták a 25. §-t. Győztek és Tisza Kálmán megmaradt és újra láttunk csatákat, kisebb-nagyobb szavazásokat, (Egyhang: banketteket!) banketteket is és Tisza Kálmán azon hitre ébredt, hogy most már neki talán nem is kell lemondania? Önök lelkesednek — mint hű gárdája — azért, hogy Tisza Kálmán megint elfoglalhatja a magyar trón mellett azt a helyet, melyről ő a korona helyett kormányoz. Igen, önök remélik azt, de én attól nem tartok, én azt remélem,hogy Tisza.Kálmán, ki nem mond le, arról a helyről el fog kergettetni. Elfogadom Királyi Pál képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyezés a bal- és s:élsö baloldalon.)
