Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

260. országos ülés június 4-én, kedilen. 1889. é Nagy István jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Engem, tőlem telhetőleg rövid felszólalásra, főképen, mondhatnám, majdnem kizárólag a t. ministerelnök urnak tegnapi beszéde késztet. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Erkölcsi kötelességemnek tartom ugyanis, t. ház, ezen beszéddel szemben nem hallgatni és pedig azért, mert én is részese voltam az 1875—78. országgyűlésen azon politikai küzdelemnek,a melyben azok a kérdések, melyeket Irányi Dániel igen t. képviselő ur a tegnapi napon felvetett, elintéz tettek ; sőt többet mondok, kötelességemnek tartom nem hallgatni, daczára annak, hogy jó pártember voltam és jó pártembernek éreztem magamat akkor is, de csakis addig a határig, a melyet elembe meggyőződésem, férfias önérzetem és elvi kérdésekben mindenkor elfoglalt álláspontom szab, de épen az általam említett országgyűlés volt az, a mely politikai pályámra döntő befolyással volt, mert az akkori országgyűlésen lefolyt küzdelmek szülték azt az elhatározásomat, hogy elNagytam azt a pártot, a melynek akkor is a t. ministerelnök ur volt vezére. (Heyeslés bal/elől.) Kötelességem tehát, erkölcsi kötelességem, hogy helyreállítsam a történelmi igazságot és felderítsem azon tényeket, melyeknek ellenkezőjét a t. ministerelnök ur a tegnapi napon itt a házban hirdette. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Irányi Dániel t. képviselőtársam, megemlékezvén a ministerelnök ur 1875. február 3-án tartott beszédéről s azzal szembeállítván azon eredményeket, a melyek 14 évi kormányzata folytán bekövetkeztek és előttünk ma ismeretesek, megemlítette egyebek közt a vám- és kereskedelmi szövetség kérdését. Szemére vetette a t. ministerelnök urnak — és méltán — hogy az ő kormány zata alatt, a ki pedig itt az ellenzéken, később ott a ministerelnöki székben is a szabad kereskedés irányát és elvét hangoztatta, teljesen az ellenkező eredmények következtek be. S ezzel szemben az igen t. ministerelnök ur tegnap mivel védekezett? Azt monda, hogy midőn egész Európában az ellenkező áramlat uralkodik, akkor egy államnak, legyen az akár az osztrák-magyar monarchia, akár Magyarország, a másik áramlat mellett megállani teljesen lehetetlenség. A tények és a történelmi igazság, t. ház, nem igy állanak. (Halljuk!) Mert bár elismerem azt, hogy Európa különböző államaiban azon időben is védvámos sympthomák uralkodtak, sőt ily tendentiák jelentkeztek is, állítom mégis: hogy magának a védvámos iránynak bekövetkezését ez a monarchia intendáíta. (Helyeslés a baloldalon.) Ismeretesek mindnyájunk előtt azon t'113-ek és események, a melyek az osztrák-magyar monarchia vámpolitikáját az utolsó két decenniumon keresztül kisérték. Tudjuk nagyon jól, KÉPVH. NAPLÓ. XIII. KÖTET. hogy már az 1865-ben megkötött osztrák-német kereskedelmi szerződés, mely a szabad kereskedés alapjára volt fektetve, a monarchia másik államában erős ellenzéssel találkozott. Tudjuk azt is, hogy daczára ezen áramlatnak és ellenzésnek, megköttetett az osztrák-franczia vámszerződés, a mely szintén a szabad kereskedési tendentiáknak hódolt és el lehet mondani, hogy nagy részben annak elvein nyugodott. Tudjuk azt is, hogy ezen kereskedelmi és vámszerződéssel szemben a monarchia másik felében nagy aggodalmak merültek fel és az ellen erős támadások intéztettek. De tudjuk azt is, hogy midőn 1868-ban a prágai béke 13-ik ezikke értelmében az osztrák-német vám- és kereskedelmi szerződést revisio alávették, az akkori magyar kormány volt az, a mely döntő befolyást gyakorolt arra, hogy ezt a revisio alá került szerződést s a benne foglalt vámpolitikát a szabadkereskedelem irányában és értelmében alkossák meg. Es, t. képviselőház, ez sikerült is, jóllehet ezen vám- és kereskedelmi szerződés a monarchia másik államában Skene és társai által a legsúlyosabb megtámadásokban részesült. Tovább menve, t. ház, ismeretes az is, hogy 1868-ban az akkor megkötött angol póíegyezmény, mely szintén a szabadkercskedelem alapján nyugodott, hasonló aggodalraakkd és támadásokkal találkozott a monarchia másik államában. De mindennek daczára az akkori kormány birt elég erővel és báTörsággal, hogy a védvámos tendentiáknak útját állja s a szerződések ne jöjjenek és ne jöhessenek máskép létre, mint a hogy tényleg létrejöttek. Es mi következett be 1875 után, mikor a t. ministerelnök ur került kormányra? Az 1873-iki gazdasági válság nyomása és a túlspeculatio következménye folytán a monarchia másik állama • ban mindig erősebbé vált a védvámos áramlat, a nélkül, hogy ennek, nem mondom jelenségeivel, mert azok fenforogtak, de nyilt és egyenes törekvéseivel Európa egyéb államaiban találkoztunk volna. Méltóztassék nekem azon időből Európa más államaiból eseteket felhozni arra, hogy ott a kormányok részéről a védvámos tendentia — talán az egy Olaszországot kivéve — erősebb áramlatokat tüntetett volna fel és én szívesen meghajlok előtte. És mi történt, t. ház? Az, hogy midőn a t. ministerelnök ur kormányra került és a monarchia másik államában a védvámos tendentia egész erővel megindult és kitört, a t. kormány volt az, a ki belenyugodott, hogy 1876. deczemher havában — emlékezünk rá nagyon hiven, hisz itt van Wahrmann Mór t. képviselőtársam, a ki abban az időben egész indignatióval nyilatkozott a kormánynak azon politikája ellen, a mely ezt megengedte — az angol pótszerződést s az 2