Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

L'60. országos iliés június 4-éu, kedden. 1889. " Vannak sokan, még pedig előttem igen tiszteit és nagy értelmiséggel megáldott fők, kik azon tévhitben ringatják magukat, hogy ezen a 67-es alapon is lehet e hazát becsületesen, jól, vagy becsületesebben, jobban kormányozni és e hazára nehezült terheken könnyíteni. Sajnálom t. barátaimat, de sajnálom leginkább nemzetem iránti fájó érzetből; mert ha netán csakis ez úton lehetne a közösügyes alap megdöntéséhez első lépésül járulni, ismét egy nagy ámításnak lenne nemzetünk kitéve; meg fognának győződni, hogy midőn a törvény egy hatalomnak nagy jogokat adott, az azon jogokat soha rendkívüli megrázkódtatások és rendkívüli körülmények nélkül kezeiből kicsikartatni nem engedi. (Igaz! JJgy van! a szélső haloldalon.) Előröltetnének ismét legjobb tehetségeink és a nemzet ismét egy csalódással lenne gazdagabb. (Élénk tetszés a szélső haloldalon.) De ám legyen bármint! Meg vagyok győződve, hogy t. barátaim, ha netán a nemzetre e, szerintük szerencse, szerintem szerencsétlenség bekövetkeznék és nem tartanák már előbbre valónak, hogy együtt küzdjenek azon tiszta, azon nyilt programúi mellett, a miként én azt hiszem, hogy parlamentben csakis ily tiszta felfogások küzdhetnek: álljon-e továbbra is az a közösügy, a mely ez országra 21 éven át nyomort és erkölcstelenséget okozott, vagy pedig lépjen életbe ezen ellenzőknek Magyarország önállása, függetlensége alapjáni programmja? Ha ők is e programra alapjára állanának, sokkal előbb lenne meg azon győzelem, sokkal előbb következnék be azon nap, a melyen azt mondhatnák: hála az égnek, azon az alapon, igaz — mely alapon hittak össze az országgyűlést — de nem ezen közösügyes alap megtartásával, megmentettük hazánkat és visszaadtuk önállását, függetlenségét. Mindezen okokból csatlakozom Irányi t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső haloldalon.) Nagy István jegyző: Báró Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! Felesleges mondanom, hogy Tisza Kálmán iránt bizalommal nem viseltetem. Azon silány beszéd után, melynek feleselő állításait tegnap a ministerelnöki székből hallgatni szerencsétlenek voltunk, már a tehetségek ellágyulása elég oknak látszik előttem arra, hogy bizalommal ne viseltessem a kormány vezetése iránt. Ez azonban személyes ok lévén, nehogy fellépésem személykérdésnek tűnjék fel, nem ezen szempontból akarom vizsgálatom tárgyává tenni a kérdést, sem pedig hogy ezen 15 év alatt Tisza Kálmán miket tett, igéretét hogyan váltotta be — ezt igen fényesen felsorolta és indokolta Irányi Dániel t. képviselőtársam, kimerítve ezzel a tárgyat meglehetősen — a mi engemet vezet, az a jövő kérdése; mert lehet, hogy ezen kormány a múltban vétkes, hibás, de képzelhető, hogy a reconstruált ministerium jövőre a nemzetnek nagy szolgálatokat fog tenni és fel fogja emelni Magyarországot azon modern niveaura, melyet Holló t. képviselőtársam tegnap egy gyönyörű beszédben kifejlett. Ám nekem az ország jövője iránt sincs reményem és bizodalmam, inig Tisza Kálmán vezeti a kormányt és kijelentem, hogy bizalmatlanságomat nem a ministeiium egyik vagy másik tagja okozza, hanem kizárólag a vezérszeliem, mely ott van, avagy inkább, mely onnét hiányzik. Hiszen az ellenzék számtalanszor bebizonyította, hogy a korm nynak egyes tényeit szivesen fogadja, hogy az előterjesztett törvényjavaslatokra nézve nem viseltetik principialis, nem is személyes bizalmatlansággal, hanem azokról egész objective, a kormány tényei felett egész tárgyilagosan ítél. Hiszen' az igen t. honvédelmi és cultusminister urak élő példák arra, hogy az ellenzék a leghevesebb oppositióban, melyet nemzetellenes germanisáló tényeik felidéztek, a honvédelmi minister urnak a honvédség érdekében tett intézkedéseit s a cultusminister urnak jóravaló igyekezetét méltányolta. Ha akormányt egészében veszszük, azt kell kérdenünk, mik a kormány feladatai a nemzet életében? Kettő: jól kormányozni a népet, jó törvényeket adni a nemzetnek. Vegyük ekét szempontot szemügyre. Hogy a Tisza-féle kormány hogyan fogja kormányozni Magyarországot, az iránt hallottunk itt programmokat, de nem hallottunk programmot. Tudjuk, hogy mit szándékozik tenni az igen t. pénzügyminister ur, tudjuk, hogyan szándékozik reformálni a jogéletet az igen tisztelt igazságügyminister ur és mi, kik a jogállamnak voltunk és vagyunk hívei, kik a jogeszmének diadalát Magyarországon mindenha melegen óhajtottuk, mi ezen jogállam létesítését örömmel üdvözöljük, ha az bekövetkezik. Azonban az igazságügynek rendezése még nem meríti ki a kormányzás feladatainak nagyságát. Ott van mindenek felett a politikai közigazgatás és ennél hiányzik a belügymínister. Meglehet, hogy azon nagy administrativ tehetség, a mely a kormányelnöki székben ül, mert magát annak tartja és sokak által annak tartatik, azon tulajdonsága miatt, hogy senki nálánál több emberismerettel nem bírván, az emberek érdekeit legjobban tudja mérlegelni, kielégíteni avagy sújtani, meglehet, hogy Tisza vissza kívánja venni a közigazgatást saját hatáskörébe.Feltehető, én felteszem róla és ambitiójáról, hogy a hatalmat nem kívánja másnak kezébe adni, hanem azt saját kezébe visszavenni és ekkor kérdem : fog-e ezen kormányelnök, vagy helyette aza belügyminister, a ki nem létezik, oly programmot adni az ország közigazgatásáról, a milyet az