Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-260

5 2C0. országos ülés június 4-án, kedden. 1889. ország igazságügyi kormányzatáról Szilágyi Dezső minister ur adott? Ha igen, ha mi tudjuk, hogy e kormány mily módon, mily eszközökkel és mily elvek szerint, mily egymásutánban — egyszerre és fokozatosan — kivánja Magyarország közigazgatását szervezni: akkor fogunk ítélhetni mindnyájan pártkülönbség nélkül a felett, hogy ezen kormánynak mily belügyi politikája van; de mindaddig, mig a kormány tagjai közül ez iránt senki nem nyilatkozik — mert a pozsonyi levelet annak venni nem lehet, miután a ministerelnök ur itt e házban ellene nyilatkozott — mig nem látjuk a rendszert, hanem csak egyes jelszavakat, sőt ezek felett ia a kormány tagjainak nyilt, elvi jelentőségű háborúját: mindaddig kérdem, hogyan bízzunk e kormányban s miben bíznak önök ? Ha nincs eszméjök, nem marad más, mint a személy és ez a ministerelnök. Itt tehát azon kényszerhelyzetben vagyunk, hogy nem látva magunk előtt kormányzati politikát, hanem kormányzó személyt, kénytelenek vagyunk támadásainkat, miután nem akarunk szélmalom elleni harczot folytatni, azon férfiú ellen intézni, a ki magában egyesíti az egész kormányhatalmat és rendszert, jobban mondva az egész rendszertelenséget. (Ugy van! balfelől.) Azt tartom, hogy a jó közigazgatásnak többféle módja van és én nem állítom azt, hogy Magyarországon sehol sincs jó közigazgatás, mert a hol véletlenül vagy kivételesen jó emberek kezében van a vármegye, ott a közigazgatás jő. De ez nem a rendszer, nem a központi kormányzat, nem a kormány érdeme, hanem az alispáné. (Ugy van! balfelöl.) A közigazgatás feladata kettős, békében és háborúban. Békében rossz kormányzattal is meg lehet valahogy élni. Es wird fórt gewurstelt és ki-ki a maga dolgát elintézi, vagy elintézik neki a t. tisztviselők, a mint nekik tetszik, ha törvényesen vagy törvényellenesen, az ország existál, desülyed a nép, az állam. Egy kormánynak azonban mégis az volna feladata, hogy a népet közigazgatásával boldogítsa, segítse, annak ügyeit jól elintézze és egy oly kormány iránt, mely ezt cselekedni elmulasztja, mely azt a véletlenre bízza, mely azt az egyes tisztviselők önkényére bocsátja, hogyan viseltessem bizalommal ? Talán fontosabb még a közigazgatás feladata háborúban. Mi lesz, uraim, ebből a Magyarországból, ha ma vagy holnap Tisza Kálmán vezetése alatt egy nagy háború ütne ki? Vájjon ki vállalja el ezért a felelősséget? El vállalhatja-e Tisza Kálmán, elvállalhat]"a-e a pénzügyminister ur, a honvédelmi minister ur, elvállalhatja-e az egész kormány, az egész többség, hogy akkor Magyarország közigazgatása teljesíteni fogja, teljesíteni képes lesz-e mindazon feladatokat, a melyeket egy mozgósításnál, háborúban, hadseregünk ellátása, hadseregünk mindenféle szükségeinek kielégítése érdekében az állam közigazgatásától követel? Én jós nem lehetek, tudom, vájjon ily esetben megtudna-e felelni a közigazgatásmindeme feladatának; de bizalmam ez iránt nincs s azért nincsen, mert ezen közigazgatásban nincsen semmi rendszer. Ha nincsen rendszer a békében, mikor a dolgok egymásutánban elintézhetők, hogyan lesz ezzel a közigazgatással, ezzel a példátlan rendetlenséggel akkor, ha egy háború teendőinek tömeges halmaza nehezedik reá? Menjünk tovább. Megbizható-e ez a közigazgatás ugy, a mint szervezve van, minden egyes részében, az országnak minden vármegyéjében, a magyar államiság szempontjából, igen, vagy nem? Én erre nem tudok igennel felelni. A megyéket meg tudnám nevezni, a hol az ott uralkodó pártok, magukat a főispánokat sem véve ki, a nemzetiségi elemekkel —nemzetiségi elemek alatt azokat értve, a kiknek külczélzatú terveik vannak — mondom, a nemzetiségi elemekkel pactálnak, a megyei személyes és családi érdekek szempontjából. Ha már most egy administratio, mely ily nemzetiségi vidékeken felelősség nélkül kormányoz, vagy administrál ugyan a felelősség elveivel, de gyakorlata nélkül: az ily közigazgatás érdemes-e a magyar állampolgárok bizalmára nagy válságok esetén 1 Ez a másik ok, a miért én a közkormányzatnak és a közkormányzat élén álló férfiúnak, Tisza Kálmánnak közigazgatási politikáját nem helyeselhetem. Azt hiszem, hogy azoknak, kikre az ország fentartásának főkötelessége háramlik, első kötelességük leune ezen férfiút, ki hosszú kormányzásának ideje alatt sohasem volt képes Magyarországot, annak közigazgatását szervezni, sem egyik, sem másik rendszer szerint, hogy ezen férfiút, mielőtt az a nagy háború bekövetkeznék, onnan eltávolítsák és az ország ügyeinek vezetésével olyan ministert bizzannak meg, a ki ide, ezen ház éle jön saját közigazgatási terveinek rendszerével, hogy ezen ház, ellenzék és kormánypárt egyaránt megbírálhassa, mik azon elvek és módszerek, melyek szerint Magyarország kormányoztatni fog ? Mig ez nem történik, ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetem. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Másik feladata a kormánynak, a törvényhozás és alkotmányossság. Tisza Kálmán ministerelnökben a magyar alkotmányosság legnagyobb ellenségét látom. (Ugy van! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon.) O, mint a parlamentarismus védője kivan szerepelni, hogy milyen jogon, lássuk rögtön. A parlamentarismus az alkotmányosságnak csak egy formája; maga az alkotmányosság abban áll, hogy a nemzet akarata a törvényhozásban meghatározott forma szerint törvényes módon érvényesüljön. Erre szolgál eszközül a parlament és nekem nincs szavam a parlamentarismus formája ellen két okból. Először, mert az a mi magyar