Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-247

8ü Ml. országos ülés májat 20-án, hétfőn. 18W. alkottunk, minő nagy mértékben fogja vagy fogta a nemzet ellentállási erejét fokozni és emelni. (Általános helyeslés.) De miért hangsúlyozom én mindezeket itt ez alkalommal, t. ház? Azért, mert a ministeri jelentés első kötetében, mely a népoktatásról szól, egy igen sajnos kifejezéssel találkozom. A jelentés, bár dicséretre méltó őszinteséggel bevallja, hogy az 1887-iki évben újabb iskolák alkotása és újabb tanítói állások rendszeresítése tekintetében „bizonyos megállapodás" következett be s emlékezhetünk mindannyian, t. ház, hogy boldogult Trefort minister nem sokkal halála előtt igy szólt: „Én reám hat legkeservesebben pénzügyi helyzetünk, mert én kénytelen vagyok ez évben szünetelni". És ha nézzük a költségvetést, azt látjuk, hogy népoktatási czélokra a tavalyihoz képest csupán 7.000 írttal van több felvéve; s az összes szakministeriumok költségvetései közt ma is azt látjuk, hogy a magyar cultura költsége, a közoktatási ministerium költségvetése a legszerényebb. Ezen szempontokat azonban nem azért hoztam fel, mintha akár én, akár a bizottság zavarni kivánnók a pénzügyi politika circulusait. A pénzügyi rendezkedés, a megközelített államháztartási egyensúly oly nagy érdeme a t. kormánynak, melyet alterálni nem akarhatunk. Jó pénzügyi politika: jó nemzeti politika is egyszersmind. De kérve-kérem a t. kormányt a bizottság nevében is, hogy a költségvetés keretében tegye lehetővé, hogy a közoktatási tárcza jobb dotatiója által mentől nagyobb mértékben megfelelhessen a működéséhez fűződő nagy nemzeti és állami feladatoknak. (Élénk helyeslés.) Ezeknek előadása után kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom és kérem a házat, hogy a bizottság jelentését a költségvetés egyes fejezeteinél tárgyalása körébe vonva, azt végül tudomásul vermi méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatás Ügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tekintve azt a körülményt, hogy mikor a múlt Ősz folyamán a vallás- és közoktatásügyi tárczát átvettem, a költségvetés már részletesen meg volt állapítva, a t. ház bizonyára kegyesen meg fogja engedni, hogy ezen budget egyes tételeinél az esetleg szükséges részletes felvilágosításokat az államtitkár ur is megadhassa; a mi azonban épen nem ment fel engem azon feladat alól, hogy mindjárt a vita kezdetén én is felszólaljak; mert nem csak természetesnek, de jogosnak is tartómat, háznak azon várakozását, hogy a budget-vita folyamán nézeteimmel és felfogásommal legalább általánosságban megismerkedj ék. (Általános élénk helyeslés.) Legalább általánosságban, mondom, mert olyan ügykörben, mint a minő az enyém, melyben nagyfontosságú tudományos, egyházpolitikai, felekezeti, minden fokozatú alkotási, nevelési, emberbaráth _mtíiészeti_ Jteladjatok ^sJtó^é^kjLlggiar.kább egymásutánban váltakoznak, minden részletre kiterjedő programmot megállapítani egyáltalán nehéz, egy pár hónap lefolyása alatt pedig — azt hiszem, teljesen lehetetlen. (Helyeslés jőbbfelől.) Nem tagadom ugyan, hogy midőn a ministeriumba beléptein, már egyes detail-nézeteket és felfogásokat is hoztam magammal, valamint hogy olyanokat eddigi ministeri hivataloskodásom alatt szereztem is. Egyikére másikára a vita folyamán, sőt e beszédem folyamán is vissza fogok térni; egészben véve azonban ezen detail-nézetek és felfogások csak elméleti értékkel bírhatnak mindaddig, mig meg nem győződtem arról, hogy azok a gyakorlatban tényleg alkalmazhatók is. (Helyeslés jobbfelöl) Már most, t. ház, a mi az általános programmot illeti, azt tartom, hogy ennek változatlanul egynek és ugyanazonosnak kell maradni, bárki üljön e ministeri széken (Élénk helyeslés. Ugy van! jőbbfelől) és hogy ez egy pár rövid mondatban összefoglalható. (Halljuk ! Halljuk !) A vallásügyek terén az állami és királyi jogoknak, úgy a mint azokat törvény és törvényes gyakorlat megállapította, teljes megóvása mellett, (Helyeslés a jobboldalon) egyúttal teljes tiszteletben tartása az egyházi és felekezeti jog- és munkakörnek, (Helyeslés jőbbfelől) valamint az egyéni lelkiismereti szabadságnak. (Elénk helyeslés a jobboldalon) továbbá, azon kérdéseknek, a melyekről sem törvény, sem törvényes gyakorlat nem provideál, az illető érdekkel, tényezőkkel lehetőleg egyetértő kölcsönös bizalom alapján való megoldása, természetesen az állam érdekét mindig szem előtt tartva. (Helyeslés a jobboldalon.) Magyarország cultusministere, nem egy egyháznak, nem egy felekezetnek cultusministere, (Helyeslés) hanem az államérdek képviselője a vallási ügyekben, de a jogállam, a valódi szabadelvűsig szabta korlátokon belül, (Helyeslés) melyek határozottan követelik, hogy az egyházak és felekezetek érdekei, az egész lelkiismeret szabadsága, mindaddig tiszteletben tartassék, mig az állam vitális érdekeivel összeütközésbe nem jő. (É'énk helyeslés.) És a mint kell, hogy a kormány az állam minden irányban való életérdekeinek sérthetetlensége fölött féltékenyen őrködjék: ugy kell, hogy az azokkal ellentétben nem álló egyházi és felekezeti érdekeket oltalmába is vegye, (Helyeslés) egyenlően igazságos mértékkel mérve minden vallásos meggyőződésnek, mert az, mint a polgárosodás egyik leghatalmasabb tényezője az állam sajátlagos legfőbb érdekei sorából soha ki nem törölhető. (Helyeslés a jobboldalon.) A közoktatás terén a fennálló törvényeknek pontos, erélyes, minden irányban való igazságos végrehajtása, a még fennálló hézagoknak — melyekről majd később fogok szólani — kellő időben és