Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-246

58 246. országos ülés május 18-án, szombaton. 1888. mely százezrekbe, talán milliókba kerül az államnak. Bocsánatot kérek, ezt nagyon helytelen felfogásnak találom a lótenyésztés szempontjából, mert első sorban a vérfelfrissítés végett szükséges, hogy idegen és áj anyag beszereztessék; másodszor, tekintve azon stádiumot, melyben Magyarország lótenyésztése jelenleg van, azt hiszem, az állam csakis a legmagasabb, legelső rangú véreket szerezheti be lótenyésztésének emelésére. (Helyeslés.) Egyébiránt ne felejtse t. barátom, hogy példát hozzak fel, hogy igaz, igen roppant nagy vételára volt egy Buceaneernek, de ne méltóztassék figyelmen kivül Nagyni azt sem, hogy mit ajánlottak azért a Buecaneerért a magyar államnak külföldről, midőn látták az eredményeket. Petrich Ferencz: De nem mi neveltük! Lits Gyula: De mi szereztük és annak ered menyét az egész ország érzi. (Helyeslés.) Ez némikép összefüggésben van magával a telivér tenyésztéssel és a lóversenynyel is. Nagyon sokan vannak, a kik a lóversenyt nagyúri kedvtelésnek nézik, a melynek direet vagy índirect hasznát nagyon nehezen akarják elismerni. Én nem osztom ezt a felfogást, mert. belátom azt, hogy egyedül a teli vértenyésztés és a lóversenyek azok, melyek a félvértenyésztést eredményezik s ezek ismét az úgynevezett használati anyagot Magyarországon. (Helyeslés.) Hol van a eriteriuma, a megítélési helye annak, hogy a ló alkalmas-e a tovább tenyésztésre? Ezt egyedül a lóverseny fo°ja megmutatni, a kitartást, az aczélosságot, a szívósságot és a vért illetőleg. Én tehát ezt nagyon helyeslem. (Helyeslés.) Azt mondja a t barátom, hogy a kisbirtokos, a tenyésztő ennek hasznát nem érzi. Tessék csak összehasonlítani a mostani állapotokat egy-két év tizeddel visszamenőleg, hisz a kisgazda potom árért volt kénytelen eladni lovait, most pedig — ezt t. bf rátom, mint tolna megyei gazda tudni fogja — hogy a kaposvári vagy fehérvári vásáron 1,000—1,500 frtot adnak egy lóért, ugy, hogy több haszna van egy pár lóból, mint egy-két évi termésből. Minek köszönhető ez? Köszönhető a telivér-tenyésztésnek, az abból keletkezett félvértenyésztésnek és az állami ménló-telepeknek. (Élénk helyeslés.) Azt mondják, hogy a tenyésztőnek már az is pénzébe kerül, hogy például a ménlovakat a gazdaság számára igénybe veszi, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy azok nagyon méltányos árak és az államnak sokkal többe kerül az állami ménló-telepek fentartása. Nem a direet haszonra kell nézni, hanem az in direet haszonra, a mely az országra a lótenyésztésből hárul. Azt se méltóztassék elfeledni — évtizedekre visszamenve — hogy a hatvanas évek elején és/ az ötvenes években hadseregünk honnét szerezíe be lóállományát ? Beszerezte Lengyelországból, Oroszországból stb. és ma abban a szerencsés helyzetien vagyunk, hogy ne.acsak saját hadseregünket hanem Francziaországot, Oroszországot, Görögországot és más külállamokat legnagyobb részben ellátjuk lótenyésztésünkkel. (Ugy van!) Az, hogy nem a tenyésztő kapja meg a hasznot, ez az utóbbi időben legalább nem felel meg a tényállásnak, mert az egész országban úgynevezett lóavató bizottságok működnek, melyek a tenyésztőtől veszik a lovakat, ugy a közös hadsereg, mint a honvédség számára és minden parancsnok erre törekszik is. Nem tudom másutt hogy van ez, de a Dunántúl ezt tapasztaltam és ha a tenyésztő vesz magának annyi fáradságot, hogy elmegy és bejelenti lovát, a lóavató bizottság örül, hogy a tenyésztőtől veheti, a kinek azonban bármi oknál fogva jobban tetszik az ügynöknek átadni lovát, az ne panaszkodjék, hogy lovát rosszabbul fizették meg, mint másét, a ki azt directe adta el. Nem akarok azon kérdéshez szólni, melyet t. barátom beszéde végén fölemlített, tudniillik a ménes-iutézetek gazdálkodásához, miután ez megfigyelésem tárgyát nem képezte, tehát beható észrevételt nem is tehetnék, hanem megmaradva azon kérdés mellett, hogy a lótenyésztés Magyarországon kifizeti e magát, czélszerú'-e, hasznos-e, vagy sem és megfelel-e a befektetett költségeknek, melyet az ország a lótenyésztésre ad, erre határozottan igennel felelek. (Élénk helyeslés,.) Nem a direet hasznot nézem, mely számtételekben nyilvánul, hanem azon indirect hasznot, a mely az országra hárul s a melyet eltagadni, nem lehet. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Petrich Ferencz t. képviselő ur kívánja félreértett szavait helyreigazítani. Petrich Ferencz: T. ház! Nem akarok másra reflectálni, mert véleményeink lehetnek eltérők, de egyre kénytelen vagyok felelni, a menynyiben a hallottak a szakértelem hiányát tételeznék fel rólam. Én nem mondtam kidobott pénznek, hogy 100 ezer forintot adunk egy-egy lóért, hanem azt mondtam, hogy adtunk-e el már mi ilyen lovat. Lits Gyula : Eladhattunk volna ! Petrich Ferencz: Eladhattunk volna, de nem adtunk. Mert már - ily nagy áldozatok után csakugyan elvárható lett volna, hogy ha nem is ilyen áron, legalább megközelítő áron adhattunk volna el lovakat (Zaj.) Az bizonyos, hogy nem vagyunk képesek lovainkat kellőleg értékesíteni. Hoitsy Pál: T. ház! Én csak azokra vonatkozólag akarok kérdést intézni a t. minister úrhoz, a miket Petrich Ferencz képviselő ur hozott fel beszéde végén a mezőhegyesi állami birtokon felállítandó czukorgyárróL Nekem is van tudomásom arról, hogy mikor ott, tehát magyar állami birtokon, a magyar állam számára ezukorgyár fel-