Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-246
246. országos ülés május 18-án, szombaton. 1889. m állítását határozták el, az illető vállalkozó fel sem szólította a hazai gépgyárakat, hogy ajánlatot tegyenek a géprészek szállítására, hanem egy prágai gépgyárnál rendelte meg az összes felszerelvényeket és géprészeket. Ezt én oly dolognak tartom, a melynek megtörténnie nem lett volna szabad. Kérdem tehát a t. minister úrtól, mi volt annak oka, hogy ez megtörtént, mert ennek megvoltak azután más tekintetben is a maga szomorú következményei. így például, mikor a hatvani ezukorgyárat szándékolták felállítani és az illető magánvállalkozó külföldről hozatott gépeket, kérdést intéztek hozzá, hogy van az, hogy nem hazai gépgyárosoktól hozatják a gépeket. A magánvállalkozó egyszerűen azt felelte, hogy 8 onnan veszi a maga gépeit, ahonnan maga a ministerium is vette. Kérdem tehát a t. minister urat, hogy mi volt ennek az oka, különben a tételt megszavazom. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Nagy István jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Nagyon sajnosán tapasztaltuk azt, hogy mig Magyarország legkülönbözőbb részeiben a lótenyésztés igen kedvező előmenetelt tesz, addig az erdélyi részekben ugyanezen idő alatt a lótenyésztés határozott visszaesésben van. Én a t. minister ur figyelmét ez ügyre fel akarom kérni; mert a régebbi időkben az erdélyi lótenyész-anyag s általában a lótenyésztés igen jó hírnévnek örvendett s azt hiszem, hogy ezt visszaesésében meg lehetne állítani, mihelyt a kellő gondos megfigyelések s intézkedések megtétetnek, melyek az eddig elkövetett hibák javítására vannak irányozva Ma akként áll a helyzet és azt hiszem, az egész országban az okozza az anomáliát, nálunk pedig rendkívüli káros hatással van az, hogy megyénként mindenütt vannak lótenyészduzottságok alkalmazva, mely bizottságoknak elnökeik vannak s ezen bizottságoknak határozottan befolyásuk van arra, hogy minő mén vétessék ki mely méntelepből, vagyis a lótenyésztés irányának meghatározása ekként apró darabokra szét van tördelve, nincs semmi egységes vezetés. Oly országrészben, mint a minő Erdély, a hol völgyek és hegyi részek vannak, a hol maga a lótenyésztés a climaticus viszonyok, a térségi és magassági fekvések szerint különböző, a lótenyésztés érdekében mindezen viszonyokat figyelembe kell venni. Ugyanazért arra kérem a t. minister urat, méltóztassék egy enquéte-et összehívni Erdély kitűnő lótenyésztőiből, a mely meghatározná a követendő elveket s 10—20 évre rendszeres tervet készítene a vidékek figyelembe vételével, hogy micsoda jellegű és micsoda tulajdonságokkal biró tenyésztési anyag állíttassák be azon vidékekre és azon terv vitessék szigorúan keresztül, mert a régi Erdély lótenyésztésének összerombolását csak annak lehet tulajdonítani, hogy midőn a mezőhegyesi, kisbéri és bábolnai ménesekben az állami tenyészállatok kisorsoltatnak, hogy a különböző méntelepekbe beosztassanak, minden vidék képviselői jelen vannak s csak az erdélyi részekről nem jelenik meg senki sem és minthogy a jelenlevőknek mindig igazuk van s a távollevőknek soha sincs, a legjobb, legtöbb képességgel biró tenyészanyag a jelenlevők által lefoglaltatik s a mi aztán ezeken felül megmarad, F azt elviszik az erdélyi részekbe. A baj másfelől onnan is származik, hogy nem tudnak egy rendszeres tervet keresztülvinni, de nem is tartván szem előtt, hogy 3 — 4 évenként az apaállatok faját változtassák, ezek tulajdonságait figyelembe nem véve, három évről három évre más és más irányba zökkentették azon vidék állattenyésztését, melyekre ők a tenyészállatokat kikérték. Azért tartanám szükségesnek egy rendszeres terv megállapítását azon tervnek megfelelőleg, melyet magasabb szempontok vezérelnek, minden tekintet nélkül az egyéni szeszélyekre, kívánalmakra, capricokra, mert alig van tenyésztési ág, melyben az egyéni caprioe akkora szerepet játszana, mint épen a lótenyésztésnél. Ha ezen irányelvek vitetnek keresztül, akkor hiszem, hogy az erdélyi lótenyésztés jelenlegi visszaeséséből magasabb színvonalra volna emelhető. Kérem tehát a t. minister urat, méltóztassék pártfogásába venni az erdélyi lótenyésztés ügyét és tegye meg nemcsak azt, a mit ajánlottam, hanem mindent, a mit szükségesnek talál, hogy az erdélyi lótenyésztés ismét virágzó állapotba emeltessék. (Helyeslés a l>al- és szélső baloldalon.) , Nagy István jegyző: Hermán Ottó! Herman Ottó: Engedje meg a t. ház,hogy azokra, a miket Ugron Gábor t. képviselőtársam elmondott, a magam részéről egy pár rövid megjegyzést tehessek. (Halljuk!) Az erdélyi lótenyésztés igen alapos és széles körű tudományos kutatásnak volt tárgya és én constatálom azt, hogy abban a nagy munkában, melyet a bécsi akadémia Hitzingertől kiadott, az összes nevezetesebb fajú lovakat, ismertetve, ezek közt szerepe] egyszersmind az erdélyi ló is. Az erdélyi ló a maga typusában, mintáz arabs telivér ló, a felülmúlhatatlan lovak közé van sorolva és bebizonyítható az is, hogy ezen typus szabadságharezunk óta megszűnt. Ezen typus keletkezése az arabs telivérből szintén meglehetős bizonyossággal ki van matatva-, itt tehát teljesen igaza van t. barátomnak abban, hogy mindent el kell követnünk, hogy ezt a typust újból feltámaszszuk, hogy valósággal ezen országrész typusa továbbra is fenmaradjon. Ezen bajnak megvan magában Erdélyben is nemcsak a maga története, hanem a mennyiben a fejlődést értjük alatta, megvan a 8*
