Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-246

246. országos ülés május IS-án, szombaton. 1889. 57 äzt mondják, a mint azt nemes hév által elragadtatva, szűz beszédében az én kedves szomszédom, Vállyi Árpád t. képviselőtársam is buzdította a kormányt, ne sajnálja az áldozatot, költsön akármennyit. Engedelmet kérek, t. ház, én máskép gondolkodom ; azt hiszem, hogy nem nagy mesterség kétszeres értékkel fél eredményt elérni, hanem mindenesetre nagyobh mesterség, fél költséggel egész eredményt elérni. Van azután az ilyen nagy lógazdaságnak egy más hátrányos következése is lefelé. Jól mondja a latin: a capite foetet piscis. A gazdaközönségnél is már ott vagyunk, hogy a lótenyésztés már mellékes, a lóidomítás a fő. A lótenyésztő eladja 4 esztendőn át nevelt csikaját 250 frtért, akkor, mikor az államnak egy ily csikó 7 — 800 írtjába kerül, az idomító pedig, a ki megveszi a tenyésztőtől azt a lovat, az felsózza, felborsozza, felpaprikázza, felizgatja és a csaló idomítás alapján eladja kétszeres áron. Nálunk tehát megfizetik a lóidomítás értékét, a mely pedig nem mindenben igaz, de a lótenyésztés értéke nincsen méltányolva; én pedig arra helyezek súlyt, hogy az anyagot fizessék meg. Nem akarok tovább menni, ott vannak a lóbeszerzési árak ; a rendes ár: 300 frt, de az a polgár sohasem kap annyit, sőt ha maga vezeti oda a lovat, nem kap 250 forintot sem. Az alkusz, ha oda viszi, felsózva, felpaprikázva, felizgatva, drágán adja el egy kis szemfényvesztésért. Az, a ki nevelte a lovat, a ki vesződött vele, nem kapja a hasznot, hanem kapja ezt az ál-idomító, kinek legkisebb érdeme sincs a csikó felnevelésében. De ;izt kérdem, mi haszna van a polgárnak abban, ha ez a ló nemes állat, hiszen ha tagadhatatlanul megvan is az értéke, nem kapja meg, mert egy bizonyosan áll az állam által nevelt csikók értékének meghatározásában, hogy az állam pazarló, ha 7—800 frtot fizet egy ilyen csikóért, vagy áll az, hogy az a polgár nem kapja meg a teljes értéket. A kettő közül akármelyik áll, mindenesetre mindkettő baj. Az az ellentét is feltűnő, t. ház, hogy mikor az állam 250—300 frton vásárolja a felnevelt csikókat, a külföldről 100,000 frtos ménlovakat hozat be és ezen költséget, mint beruházást veszi föl. Hiszen ennek a tételnek a rendes kiadások között kellene szerepelnie. Nekünk nem csak a külföldön kellene drága lovakat venni, itthon pedig olcsókat, hanem itthon is jó árú tenyészállatokat kellene venni és ha erre fordítanánk azon nagy összegeket, azt szivesebben látnám, mintha luxusra adjuk ki. Ismétlem, nem a vezető egyének iránti bizalmatlanságból, nem az ügy iránti ellenszenvből beszélek. Hiszen, hol az a magyar ember, kinek meg ne dobbanna a szive, midőn azt mondják, hogy hazájában a legszebb lovak vannak. De egyenesen az KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XII. KÖTET. aggodalom szól belőlem, hogy nem jó irányban haladnak. Mert a kétszer kettő négy nem hazudik. Az, hogy néhány szép lovat látunk és hogy néhány jó idomítót találunk nálunk, az még nem elég, midőn látjuk, hogy mily sokat költünk e czélra s még sincs kellő eredmény. Azt hiszem, senki sem tagadhatja, hogy ott is nem minden arany, a mi fénylik. A költségvetési előirányzat is jellemzi a folytatott gazdálkodást. Az eredeti előirányzatban, mint hiány 870.983 frt volt kimutatva; ma az előadó ur egy másik pótköltséget ajánlott elfogadásra, mely ismét 772.000 frtra megy s igy áz összes hiány 1,642.983 frt, tehát megint felül van a másfél millión. Az alkotmányos korszakban ez talán már a 22-ik költségvetés és a hiány soha sem volt kevesebb az 1 milliónál. Nagyra becsülöm én azon egyéneket, kik az intézmény élén állnak, de megkövetelheti a nemzet, hogy ennyi áldozat után valahára oda jussunk, hogy ezen 14 milliós birtok saját jövedelmei legalább a lótenyésztés czéljaira elegendők legyenek. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Ennyit jogosan követelhetünk; mert a ki nem elfogult és nem a lovat tekinti a czélnak, az nem fog a mai helyzetben megnyugodni. Kérem tehát a minister urat, méltóztassék oda hatni, hogy az utolsó pillanatban bejelentett pótköltségek szűnjenek meg. Hiszen a gazdaságban ugrásokat nem lehet tenni. Épen most jutott tudomásomra, hogy egy másik vállalkozó, a ki magára vállalta egy czukorgyár építését és a kivel szemben joga lett volna a kormánynak azt mondani, hogy legyen a gyár személyzete és a gyártmány magyar, az összes gépeket Csehországból hozatta. Engedelmet kérek, ez oly szegénységi bizonyítvány, melyet senki sem tagadhat. Ezek azon indokok és nem a lótenyésztés elleni ellenszenv, a melyek nekem aggodalmakat okoznak, a mit elhallgatni nem fogok, ha ismétlésekbe bocsátkozom is, minden esztendőben. Ajánlom a t. minister urnak figyelmébe a takarékosságot. Különben a költségvetést elfogadom. (Helyeslések szélső balfelől.) Nagy István jegyző: Lits Gyula! Lits Gyula: T. képviselőház! Már ismételten vagyok azon sajátságos helyzetben, hogy előttem szólt t. barátom és képviselőtársam, egynttal pártfelem felfogásával szemben eltérő véleményt vagyok kénytelen nyilvánítani a t. házban. Nem azon aggodalmaira terjeszkedem ki, a melyeket beszéde végén fejezett ki, hanem egyáltalában a lótenyésztés kérdésében kifejezett felfogására nézve akarok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk !) T. barátom kifogásolta különösen a drága anyagot, a mely az állam által vásároltatik s a 8