Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

S4S. országos Illés május lí-éu, pénteken. 1889. ^J En tehát ezeket kívántam előterjeszteni és nagyon óhajtandó volna a gazdaközönségnek is tájékozást nyújtani, hogy miként állunk e tekintetben és lehet-e kilátás arra, hogy a gazdaközönség ezen szénkéneget mindig megkaphassa és hogy ez a szénkéneg készletben lesz-e mindig, mert ez is fődolog. Másodszor pedig, hogy az eddigi árak leszállittatnak-e oly fokra, hogy, mint remélem, meg fogják tartani az előbbi minister ur igéretét, legalább 15 frton lehessen a szénkéneget kapni; én ugyan még olcsóbban óhajtanám kiállíttatni és a gazdáknak e kedvezményt megadni. Mindezekre nézve kérnék felvilágosítást és kérem a kormányt, hogy miután most már az iparügyi ministerium el van választva a földmívelésitől, az ügyet a legmelegebb gondozásába és figyelmébe vegye. (Helyeslés a, szélső halmi.) Nagy István jegyző: Hermán Ottó! Herman Ottó: T. ház! Nem szándékoztam a földmívelési tárczához hozzászólani, mert meg kell vallanom, hogy néhány év óta nem volt alkalmam ezen tárgygyal tüzetesen foglalkozni. De minthogy itt két dolog merült fel, a melylyel, hogy ugy mondjam szakszerűen némileg hivatásszerűen is foglalkoztam, mégpedig, nemcsak abban a tekintetben, a mely Magyarországon még ma is — fájdalom — nem nagyon közkedveltségíí, tudniillik tudományos tekintetben, hanem nemzetgazdasági tekintetben is, ez adja meg a báTörságot, hogy két dologhoz hozzászóljak. Az egyik tárgy az, a melyre nézve a házban eddig a legtöbb buzgóságot Petrieh Ferencz t. képviselőtársam mutatott, tudniillik a halászat kérdése, a melyre nézve mindjárt megjegyzem, hogy világosan emlékezem arra, hogy Tisza István képviselő ur első beszédjében a halászatot, mint csekély értékűt említette fel s inkább a lovak felé fordította kegyeit. Engem, t. ház, telhetőleg alapos és objeetiv vizsgálataim arról győztek meg, hogy Magyarországon a halászat regenerálása közgazdasági tekintetben 5 usque 8 millió értéket képviselne és ha ezt rationalis alapon felkaroljuk s az úgynevezett váltógazdasági rendszert hozzuk be, a melyre Magyarország határozottan alkalmas terület s a halászati területek egyik része halászat, másika pedig a takarmánytermelés szolgálatában áll, akkor ez az érték még megkétszereződik. Azt hiszem, hogy tekintve Magyarország közgazdasági állapotát, egy ilyen dolog felett könnyű szerrel elsurranni nem lehet és annak gondozására nem lehetséges az, hogy azt épen csak a minis teriumban hivatalosan kezeljék és az ország egész tájékoztatása abban álljon, hogy az illető osztály hivatalnoka: a halászati felügyelő évenkint betérj eszszen egy alázatos jelentést, melyben az ő működéséről beszámol. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy belőlem talán rossz indulat vagy harag szól valamely intézmény ellen. Legkevésbbé sem. KEPVH. NAPLÓ. 1887—92. XII. KÖTET. Én különösen ily dolgokban a legnagyobb rigorositással iparkodom eljárni, mert a midőn a nemzetgazdasági érdeket veszem észre, merítem egyszers mind az adatokat arra nézve, a miben tévedni nem szabad, tudniillik a tudományos alapra nézve is. Mikor Szilézia halászati telepeit végig tanulmányoztam s meggyőződtem arról, hogy az ott folytatott gazdasági rendszer egyike a legrationalisabbaknak, egyike azoknak, melyek kevés beruházást követelnek, a mely nagy hasznot hajt. a mennyiben holdankint 18 —24 frt biztos hasznot hoz : akkor elhatároztam magamat arra is, hogy a halászati felügyelőség eddigi működését ellenőrizzem, a mihez nekem jogom, sőt a tárgygyal való foglalkozás következtében, minthogy könyvet is kellett irnoin, kötelességem is volt. Minthogy az országos halászati felügyelő egyik jelentésében az foglaltatott, hogy ő Kecskemét városának határában a város tulajdonát képező egyik területen, mely 700 egynéhány hold, egy rendszeres ponty-tenyésztést rendezett be, én eltökéltein magamat arra, hogy ezt a halászati tenyésztést meg fogom tekinteni. (Derültség.) Nagyon sajnálom, hogy Horváth Ádám képviselő ur nincs itt .... Horváth Ádám: De itt vagyok! Herman Ottó: . . • annál inkább örvendek, hogy rögtön ráhivatkozhatom, mert én levélben fordultam Horváth Ádám képviselőtársamhoz és felkértem, hogy nyújtson nekem módot arra, hogy én e haltenyésztést megtekinthessem. Erre képviselőtársam a következő levelet irta nekem: „Ez előttem tökéletes újság. Noha én Kecskeméten születtem, noha a törvényhatósági bizottság tagja voltam, noha specialiter a város gazdasági ügyeivel foglalkoztam, nekem ily haltenyésztésről tudomásom nincsen." (Derültség.) Képviselőtársam meg fogja nekem bocsátani, én iparkodtam őt felvilágosítani a dologról és elküldtem neki a kinyomtatott hivatalos jelentést azon passus aláhúzása mellett, hogy annak a haltenyésztésnek csakugyan ott kell lennie. (Derültség.) Én nem tágítok, hanem lemegyek Kecskemétre. Le is mentem. A város érdemes polgármestere szintén újságot hallott tőlem. (Derültség.) Csak a gazdasági tanácsos említette, hogy egy culturmérnök járt egyszer egy területen, de azon halászat nincs. Engem azonban foglalkozásom arra kötelez, hogy mindennek teljesen végére járjak és nem tágítottam mindadriig, mig oda ki nem vittek. És volt alkalmam eonstatálni, hogy az egy régi darab árterület, melyen mérges euphorbia ölnyi magasságra áll, mely igen szép buja legelő lehet, de hogy ott rendszeres haltenyésztés nyomait láthattim volna, azt nem mondhatom. (Derültség.) Én Magyarországot három formában ismerem: az egyik az „Osztrák-magyar monarchia írásban és 8