Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

24S. országos ülés május 15-én,, petitében. 1889. 3i tosítsuk öt arról, hogy a magyar állam szükségleteinek legalább egy részét tőle fogja beszerezni. íme, itt van például az agé$z honvédség, azt fel kell ruházni; ott töménytelen pénzbe kerülő posztóra van nekünk szükségünk. Ott van azután a csendőrség, ott van valamennyi megyének huszársága, pandursága, ott vannak a börtönőrök, a kiket szintén ruházni kell; ott vannak a vasutak számtalan alkalmazottjai, a kiket szintén az állam ruház fel, ott van azután az államtól függő és az állam szolgálatában álló egyenruházott emberek hosszú sorozata, kiknek szükségleteit mindezen gyárakból lehetne beszerezni s a gyárosokat akkor, midőn felszólittatnának arra, hogy gyárukat itt fölállítsák, biztosítani lehetne arról, hogy bizonyos árakon a beszerzés ő tőlük fog történni. (Helyeslés a szélső balon.) Sőt még tovább megyek. Ha ez sem segít, arra is kötelezettnek tartanám az államot a mi viszonyaink között, a midőn ily szomorú tapasztalatokat teszünk, hogy az ily gyárosoknak azt mondja: ha részvénytársaságot alakíttok, én a részvények egy részét átveszem — nem nagy részét — és ha a gyárosok látnák, hogy a magyar állam is részt vesz vállalataikban, más szemmel néznék az ily vállalatokat és nagyobb kedvük volna azokban részt venni, ugy a belföldi, mint a külföldi eapitalistáknak. Ezzel szemben azután ucm csinálhatnának concurrentiát sem a bielitzi, sem a reichenbergi gyárak, mert akkor oly erők hatnának közre ezen vállalatoknál, hogy a magyar gyáros előnyben volna amazokkal szemben és ykkor ki volna zárva a csehországi és a morvaországi concurrentia, még mostani szomorú helyzetünkben is, midőn nem védelmezhetjük magunkat vámokkal. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hallottam azon ellenvetést, hogy nincsenek képzett munkásaink és munka-vezetőink. Ez is olyan, hogy a munkásokat be lehet hozni, ha tisztességesen megfizetjük őket. Természetesen nem kell a külföldi munkásokkal szemben afféle rigorositással eljárni, a mint nálunk szokásban van, hogy néhány esztendővel ezelőtt alig volt külföldi munkás, a kit holmi socialisticus tendentiák ráfogásával ki ne tolonezoztak volna; néhány esztendeje Budapestről százával küldték el ezen szerencsétlen embereket, szitakötőket, rézöntőket; pedig nézetein szerint főkapitányt és rendőröket találunk a városban annyit, a mennyit akarunk, hanem rézöntőt nagyon keveset. (Ugy van! a szélső balon.) Sőt azt gondolom, hogy most, midőn a külföldön socialisticus üzelmek miatt kiszorítják ezen elemeket: kedvező alkalom van arra, hogy azokat mi befogadjuk. Attól a socialismustól nem kell olyan borzasztóan félni. (Helyeslés a szélső balon.) Midőn a hugonottákat Francziaországból, mint az államra uézve veszedelmes elemet kiűzték, ezzel tönkre tették a íranczia ipart; a kitízöttek NémeTörszágban s Belgiumban megteremtettek olyan ipart, mely ott azelőtt nem létezett. Mondják, hogy strieke-ok vannak; de ez körülbelül oly régi, mint maga az emberiség, azt nem most találták ki a munkások. Beőthy Ákos: Kómában is volt Menenius Agrippa! Hoitsy Pál: Nemcsak Rómában, hanem már a régi Egyptomban. Mikor III. Ramses The bábán építkezett, a munkások ép ugy tettek, mint most NémeTörszágban: mikor nem fizették őket, mikor árpát és kenőcsöt nem kaptak kellő mennyiségben, abban Nagyták a munkát és kivonultak a városból. De tovább megyek. Ep oly fontosságot, a minőt a gyapjúnak, tulajdonítok a len- és kendertextil-iparnak is. Magyarországon valaha nagyon sok lent termesztettek, különösen a felsőbb megyékben, midőn a háziipar még dolgozhatott. Ma az nem állja ki a versenyt a nagyiparral szenjben és mi, kik valaha sok lent vittünk ki, ma azt nyers állapotban behozzuk Galicziából és máshonnan. Ugyanez történt a kenderrel. Mig ezelőtt, például a bácskai kender európai árúczikket képezett és kivitetett egész Angliáig, ma már a nyers kendert is be kell hozni, a legnagyobb részét Olaszországból és behozatalunk len- és kenderárúban 213 ezer métermázsára megy és kiadunk érte évenkint 27,500,000 frtot. Legnagyobb része Rothwasserből, Grruliehból, Troppauból és? Zwittauból jön be. Ezen iparág kifejlődésének előfeltételei is mind megvannak és sok jóakarattal és a kormány közreműködésével nagyon sokat lehetne ezen a téren tennb (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen, t. ház, maga a selyemipar is, ámbár ez ma még csekély kifejlettségű. De nem félszeg dolog-e, hogy mi, a kik a nyers selyem előállítására évenkint igen nevezetes és tetemes összegeket állítunk be költségvetésünkbe, eddig semmiféle előkészületeket nem tettünk arra, hogy itt selyem szövőszékek állíttassanak fel. Például 1872-ben összesen 1,453 métermázsa nyers selymet állítottunk elő, összesen behoztunk 5,940 métermázsát, következőleg összes szükségletünknek körülbelül V* részét nyers állapotában mi állítottuk elő. Csakhogy mig a mi selymünk csak 2 millió frtnyi értéket képvisel legfölebb, miután gubó alakjában ment ki, addig azért, a mit behoztunk, 25 millió frtot vittek ki az országból. Én ugyan nem valami nagy barátja vagyok a selyemtermelés foreeirozáeának, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy annakami climaticus viszonyaink nem felelnek meg. Egy egyszerű, hogy ugy mondjam, climaticus és természeti tény magyarázza meg ezt; Olaszországban tudniillik, ha az eperfának összes leveleit leszedik, az megint kihajt, mig