Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-245

245. országos Ülés május 17-én, pénteken. 1889. 29 hogy az intelligentiával szövetkezve, segítsünk a szegény nép nyomorán. Hát, t. képviselőház, ez nagyon szép tanács, szép mondás, de nem igen értékesíthető, mert — sajnos — a középosztály is csakúgy el van szegényedve, mint a föklmívesosztály; legjobb akarata s intentiója mellett sem segíthet, maga is nagyrészt ugyanarra a kölcsönre szorul, melyre a földmívelők. A mi ped'g a szorosan nekem ; dott tanácsot illeti,hogy ugyanis nekem igen szép tér kínálkozik arra ,hogy a nép anyagi jóllétét előmozdítsam, én ezen tanácsot köszönettel veszem, követni fogom, mert követtem, mielőtt nekem a rainister ur ezen tanácsot adta. Epén annak, t. ház, hogy a nép iránt mindenkor jó szivet mutattam, vele éreztem, hogy a nép anyagi 1 ajain tehetségemhez képest segítettem, köszönöm és sem magas névnek, sem vagyonnak és semmi egyébnek, hanem egyedül a becsületes munkának, hogy ezen háznak tagja vagyok. Különben igen különösnek találom, hogy a legutolsó időben a niinister urak erkölcsi biráimként lépnek fel. Én igenis ismerek egy forumot, a ház t. elnökét, a kinek joga van arra, hogy elmondja nézetét, kritikáját beszédeim felett s én mindig tisztelettel hajlok meg az elnök ur felszólalása előtt; de, t. ház, nagyon rosszul gondolkoznak a minister urak, ha azt hiszik, hogy ők hivatvák nekem erkölcsi prédiáceiót tartani. Én sem teszem, én nem tartok prédicációt. (Közbeszólások jobbfelől: Nem is lehet!) De ha provocálnak, mondok olyan prédicációt, a melyet meg nem köszönnek. (Általános derültség ) ' Gróf Károlyi Gábor: Rájuk férne! (Derültség a szélső baloldalon.) Komlóssy Ferencz: Én, t. ház, csak egy urat ismerek. Az az én bajom, hogy nem vagyok szolgája minden embernek ésigy ministernek sem. Csak egy urat ismerek, ez : istenem, kit feltétlenül szolgálok. Es csak egy jó barátot, kinek tanácsát követem: lelkiismeretemet és ebből folyó meggyőződésemet. Ezeket elmondva, magát a tételt elfogadom, megszavazom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem akar... Hoitsy Pál: Én hozzá akarnék e tételhez szólani, de mivel itt voltaképen ipari ügyről van szó és tudjuk, hogye tekintetben változás állott be a ministeríum ügykörében, nem tudom, hogy szavaimat figyelembe veheti-e a jelenlevő t. minister ur és nem repülnek-e el azok ? Elnöki A mi itt elmondatik, az bizonyára nem repül el hatás nélkül; méltóztassék tehát elmondani, ha valami észrevétele van a képviselő urnak; mert habár át fognak is menni ezen ügyek egy más ministeriuni ressortjába, ott mindenesetre figyelembe fognak vétetni. (Helyeslés.) Hoitsy Pál: Megengedem, hogy ugy lesz a dolog, hanem azt hittem, hogy valaki representálni fogja itt ezen ügyet, mert tudjuk, hogy tiz nap múlva átmegy ezen ügy egy más ministerium ressortjába és én olyan irányban akarok szólani, hogy a t. minister ur figyelmét felhívjam bizonyos dolgokra, a melyek a közelebbi jövőnek feladatát fogják képezni, a jelenlevő minister ur ressortjából pedig a legközelebbi tiz nap múlva ezen ügy ki fog vétetni. De, ha a t. ház megengedi, bátor leszek észrevételeimet elmondani. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Én iparunk helyzetének javítására kívánom a figyelmet felhívni és épen azért kívánom ezt tenni, mert az új ministert, a kinek tárezájába ezen ügyek átmennek, olyan embernek isinerem, a ki nemcsak nevét adta e tárczához, nemcsak azért veszi át ezen ministeriumot, hogy bizonyos ügydarabokat aláírjon, hanem lelkiismeretesen szokott a vezetésére bizott ügyekkel foglalkozni. A nélkül, hogy i eeriminatiókat akarnék tenni a múltra nézve, constatálom azon tényt, hogy iparunknak egész hal adása a legközelebbi múltban, mondjuk a 22 évi alkotmányos aera alatt nem felel meg azon várakozásnak, melyet hozzá kötöttünk. Következőleg, ha ezen téren valamit elérai akarunk, sokkal tovább kell mennünk, mint eddig mentünk. És daczára, hogy alig volt államférfiú, a ki nem hangoztatta volna, hogy közgazdasági fejlődésünk szorosan össze van forrva azzal, hogy iparunk fejlődése minő arányban fog haladni és daczára annak, hogy még a boldogult cultusminister ur is, sőt a többi ministérek is, a kiknek ressortjába ezen ügy nem tartozik, érdeklődtek e kérdés iránt, a baladás nagyon kevés e téren. Constatálhatunk ugyan a közgazdasággal összefüggő iparágak némelyikénél haladást, nevezetesen a szesz-, malom- és czukorgyáraknál, a melyek, elismerem, haladást mutatnak, de a többi stagnál. Hoztunk ugyan törvényt, a mely az új vállalatoknak bizonyos kedvezményeket biztosít, de azon törvénynek alig volt eredménye, a minek leginkább az volt az oka, hogy azon biztosítékokat vagy nem ismerte a külföld, vagy pedig nem vette azzal a komolysággal, a milyennel azok nyújtva és igérve voltak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Magam tudok egy esetet felhozni, t. ház — ésDégen képviselő urat, a ki ott ül velem szemben tanúságul hívhatom fel e dolog mellett. (Halljuk!) Egy külföldi ez ég Austriában jutagyárat akart alapítani. Dégen képviselő ur érdeme, hogy figyelmeztette azokat az urakat, hogy jöjjenek inkább ide Magyarországba, itt a törvény ilyen és ilyen nagy előnyöket biztosít számukra. Ok azonban azt mondták: Tudjuk, hogy ez benne van a törvényben, de hát meg fogják-e azt tartani? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) És csakugyan az lett a vége a dolognak, hogy ők magától a ministerium