Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-254

254. országos ttlés május 27-én, hétfőn. 1889. 285 Mindezekből látható, t. ház, hogy a rangviszonyok javítása és kiegészítése nem jár lényeges költségtöbblettel, a mennyiben ha az összes állások betöltetnek, ebből 83.374 frt költségtöbblet származik, azt hiszem, hogy tekintettel azon körülményre, hogy ez által a tisztikar jelentékenyen sarkaltatnék a nagyobb tevékenységre: méltányos meggondolni, hogy az ezen állások betöltésére szükséges költségek megszavaztassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Tudom én azt nagyon jól, hogy ezen hátrányos rangviszonyok mindjárt rögtön meg nem szüntethetők s épen ezért a szükséges költséget évenkint successive lehetne beilleszteni a költségvetésbe ugy, hogy bizonyos számú évek lejártával ezen hátrányos viszonyok rnegszüntethetők lennének. Epén ily hátrányosak a honvédségnél az előléptetési viszonyok. Nem tudom elképzelni, hogy azon hadnagy, a ki a honvédségnél 8 évig kénytelen szolgálni, mig a főhadnagyi rangot elnyeri, nagy kedvvel teljesítse kötelességét, látva, hogy a közös hadseregnél fennálló előléptetési viszonyoknak megfelelőleg három évvel később érheti el a megfelelő rangot, tehát három évvel van hátrányosabb helyzetben a közös hadseregbeli tisztekkel szemben. E tekintetben legyen szabad a következőket előadnom. (Halljuk!) A honvédségnél csak' most léptek elő századosokká, a kik 1873-ban lettek hadnagyokká, mig ellenben a közös hadseregnél már az 1878-iki hadnagyok lettek századosokká. Tehát tény, hogy az előléptetési viszonyok a honvédségnél nagyon hátrányosak. Épen igy áll a dolog a lovasságnál s itt leginkább a törzstiszteknél, a minek a következménye, hogy mikorra egy tiszt törzstisztté lesz, "oly kort ér el, hogy nem birja meg a lovassági szolgálattal járó nagy fáradalmakat. En, t. ház, e tekintetben ezúttal nem indítványozok és nem nyújtok be eoncret javaslatot, csak arra vagyok bátor kérni a t. házat és a t. honvédelmi minister urat, méltóztassék oly módokról gondoskodni, hogy ezen bajoknak eleje vétessék és azok megszüntessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül még egy egészen rövid megjegyzésem van a közös hadsereg katonai nevelő és tisztképző intézeteinél levő magyar állami alapítványi helyekre vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk !) Méltóztatik a t. ház tudni, hogy azon intézeteknél 120 állami alapítványi hely áll rendelkezésre s ennek folytán évenkint 15 — 16 hely töltetik be, melyekre évenkint legalább 150—160 magyar ifjú folyamodik. Ebből méltóztatik látni, milyen nehéz ezen helyeket adományozni, Miután én már a véderő vita alkalmával bátor voltam arra reá mutatni, hogy oda kellene hatni, hogy a magyar ifjak minél tömegesebben lépjenek a közös hadseregbe, ezúttal is bátor vagyok felhívni a t. minister ur figyelmét ezen körülményre: méltóztassék utakrólmódokról gondoskodni, hogy ezen alapítványi helyek szaporittassanak s ily módon a magyar ifjak tömegesebben léphessenek a hadseregbe. Ezek után újból kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. Nagy István : T. ház! Az ülésszak előhaladottságán kivül a t. minister urnak gyengélkedő állapota, mely hogy mielőbb elmúljék, őszintén óhajtom, maga is elégséges indokot képez reám nézve, hogy a háznak több izben hálásan tapasztalt becses türelmével visszaélni nem óhajtván, nagyon röviden szóljak a tárgyhoz. Mint minden emberi intézménynek, ugy honvédségünknek is megvannak a maga hiányai, fogyatkozásai ; de másrészt ép oly elvitázhatlan tény az, hogy ezen intézmény szépen halad a fejlődés utján, mint a mily igaz az is, hogy ezen eredmény elérésében és kivívásában a t. honvédelmi kormánynak elvitázhatlan érdemei vannak. Ezek előre bocsátása mellett, a behatóbb bírálatot azon időre tartva fen magamnak, midőn a t. ház a honvédségről szóló törvényjavaslattal fog foglalkozni, ezúttal csak egy-két megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Haljuk!) Először is óhajtanám, hogy akkor, midőn a honvédségi létszám tervezett emelésére szolgáló intézkedések már tényleg keresztül fognak vitetni, úgy miként ez a közös hadsereg létszámának szaporításakor történt, a honvédség tisztikarában is legyen egy rendkívüli előléptetés. (Helyeslés balfelöl.) Ezen óhajom ugy a méltányosság, valamint magának az ügynek érdeke szempontjából eléggé indokolt, tehát hiszem is, hogy ezen rendkívüli előléptetés az új szervezeti munkálat foganatosításakor meg is lesz ; most csak a t. minister ur becses figyelmét óhajtottam ezen tárgyra felhívni. Továbbá miután most nyílik a minister urnak alkalma, a honvéd tisztikar sokat és méltán emlegetett, kedvezőtlen előléptetési viszonyain hatályosan segíthetni, ugy azt óhajtanám, miszerint a közös hadseregből történendő áthelyezések, ámbár tudom, hogy azok különösen a lovasságnál teljesen ki nem kerülhetők, mégis a lehető legcsekélyebbb mértékben eszközöltessenek ;" (Élénk helyeslés) mert ma, a honvédségi intézmény fennállásának 21-ik évében joggal sértheti önérzetét azon tisztikarnak, mely a honvédségnél nevelkedett, annak előhal adásánál, szervezésénél és jelenlegi színvonalra hozatalánál oly példás buzgósággal fáradozott és közreműködött, mely a magasaab parancsnoklásra ma magát már elég erősnek érzi, ha azt látja, hogy a magasabb parancsnokságok már béke idején — nagy részben legalább — a közös hadseregből átvett tisztekkel töltetnek be. Ennyit óhajtottam a honvédség érdemes tiszti-