Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-254
2g4 254. országos Blés május 21-én, hétfőn. 1889. Én is azt mondom, ez az első kérdés, de mig ez el nem döntetett, addig a t. ház bele nem mehet az ily költségvetés tárgyalásába. Vitassuk meg ezt a kérdést. Én sem leszek ellene, mert bizonyos fokig elismerem, hogy ezen újítások szükségesek, de mindezek előtt meg kell vitatni és törvénynyé kell válnia a javaslatnak. Essünk át először az első kérdésen s azután menjünk át annak consequentiájára, a költségvetésre. Több mondandóm nekem, t. ház, nincs. Vagy azt az előbbi szempontot méltóztassék elfogadni, vagy azt, a mit az előadó ur mondott, hogy válaszszák külön a költségvetés tételeit. Ekkor megszavazhatjuk, vagy pedig tessék előbb tárgyalni a honvédségi törvényt és akkor belemegyünk a költségvetés tárgyalásába s megszavazzuk amegszavazandókat. (Helyeslés szélső balfelöl) De hogy alkotmányjogi praejudicium itt ne történjék, egyéb kibírvót nem látok, mint elfogadni azt a határozati javaslatot, a melyet benyújtani szerencsém volt és előbb a honvédségi törvényjavaslatot tárgyalni le, azután a költségvetést. Ezen alkotmányjogi aggodalmaimnál fogva kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e azon határozati javaslatot, melyet Thaly Kálmán képviselő ur beterjesztett, elfogadni, igen vagy nem? Természetes dolog, hogy ha azelfogadtatik, akkor a költségvetés tárgyalására vonatkozólag is más intézkedéseket kell tenni. Kérem azon képviselő urakat, kik a határozati javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadja el. Következik a központi igazgatás. Beőthy Algernon jegyző (olvassa) .- Központi igazgatás. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 1. czím. Személyi járandóságok és dologi kiadások 304.234 frt. Münnich Aurél: T. ház! Mindenekelőtt Thaly Kálmán t. képviselő ur felszólalására kívánok egy megjegyzést tenni. (Halljuk!) Ugy tudom, hogy a honvédelmi ministerium költségvetése ép ugy a pénzügyi bizottságban, mint a véderőbizottságban meg lett vitatva és akkor, midőn még a régi törvény, mely ma is fennáll, teljes épségében érvényben volt. Ott semmiféle felszólalás sem történt az iránt, hogy valami közjogi sérelem forogna fenn a miatt, ha e költségvetés előbb tárgyaltatik, mielőtt az új honvédségi törvényt meg nem hozzuk. Thaly Kálmán t. képviselő ur specialiter a véderőbizottság tagja is volt és a költségvetést ott szintén elfogadta, nem tudom tehát, hogy honnan vette most egyszerre a közjogi és alkotmánysérelmet. Thaly Kálmán: Majd megmondom! Münnich Aurél: Ezen rövid megjegyzés után kijelemtem, t. ház, hogy a honvédelmi tárcza költségvetését ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. Ezen kijelentésem indokolásul nem akarok ezúttal azon szép eredményekre hivatkozni, a melyet a honvédség felállítása óta ugy szervezetében, mint harczképességben elért. Erről fényes tanúbizonyságot tesznek az évi hadgyakorlatok eredményei, a melyekről a t. ház tagjai, ha máshonnan nem, a hírlapok utján szerezhetnek tudomást Nem is czélom ezúttal a századkeretek üdvös és szükséges voltát hangsúlyozni. E tekintetben mindenki, a ki csak némileg foglalkozik a honvédség ügyeivel, tudhatja, hogy eddig, mig a zászlóalj egy századkerettel birt, lehetetlen volt a kiképzést oly sikerrel vezetni, mint ezentúl, midőn minden század saját keretével lesz ellátva, én e szempontokra ezúttal hivatkozni nem akarok, hogy megindokoljam azon kijelentésemet, hogy a költségvetést elfogadom, mert nem akarom a t. ház türelmét hosszasan igénybe venni. Felszólalásom tulajdonképeni czélja az, hogy a t. ház s az igen t. honvédelmi minister ur figyelmét két körülményre hívjam fel, melyek véleményem szerint ugy a honvédség további kiképzésére, fejlesztésére és harczképességénekemelésére, mint első sorban a tisztikar szellemének eme lésére, fentartására s a munkakedvnek fokozására lényeges befolyással s nagy fontossággal birnak. Ertem ezen két körülmény alatt először a honvédségi rangviszonyokat, másodszor pedig a honvédségnél uralkodó előléptetési viszonyokat. Az 1889-ik költségvetést véve alapul, azt látjuk, hogy a honvédség 94 zászlóaljból áll, a másodrendű csapatokat nem véve tekintetbe és 10 lovas ezredből. Ezek részére sokkal több, illetve más rendfokozatú tisztre volna szükség, mint a mennyi állás jelenleg szervezve van. A rang és előléptetési viszonyok tekintetében véleményem szerint azon elvnek kell irányadónak lenni, hogy az egyes állások megfelelő rangú tisztekkel töltessenek be. A honvédségnél ez jelenleg nem történik. Mert ha tekintetbe vesszük a mostani létszámot véve alapul, hogy szervezve van a gyalogságnál 18 ezredesi állás és szükség volna 33-ra; van 38 alezredesi s szükséges volna 37; van 86 őrnagyi állás és kellene 72; hogy van 207 első osztályú századosi állag, és szükség volna 25l-re, hogy szervezve van 103 másodosztályú századosi állás és kellene 120; akkor látjuk, hogy sok hely nincsen megfelelő rangú egyénekkel betöltve. A lovasságnál hasonlóképen áll a dolog. Itt van szervezve 5 ezredesi állás és kellene 10, van szervezve 5 alezredesi állás és kellene hasonlóképen 10. Azután második osztályú századosi állásra szervezne 15 és kellene 24.
