Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-254
254. országos ülés május 27-én, hétfőn. 1889. 283 kint a költségvetési törvény megalkotása. Ezt nem lehet oly feltételekhez kötni, melyeknek teljesítése nem mindenkor áll a törvényhozás hatalmában, mert az sértené azt az alkotmányjogi elvet, hogy minden évben kell költségvetési törvényt készíteni. (Ugy van ! jobhfelől.) Azt állította a t. indítványozó képviselő ur — és e részben igazat adok neki — hogy a költségvetés egyes tételei nem felelnek meg az 1868-iki honvédségi törvénynyel megállapított szervezetnek. Ezt, t. ház, concedálom, mert az 1868-iki törvény a zászlóaljaknál több századkeretet nem állított fel. És minthogy ezt mi most beveszszük, ez némi eltérés az 1868-iki honvédszervezettől. De ez nem a még törvényerőre nem emelkedett törvényjavaslat eredménye, mert ez nem mondja, hogy a zászlóaljak négy századkeretből álljanak, hanem természetes következménye azon intensiv fejlesztésnek, melyben a honvédséget folyton részesítik. Igaz, e fejlesztés csak a törvényhozási factorok hozzájárulásával történhetik ; de hát épen most, midőn a költségvetést tárgyaljuk, nem kéri-e a kormány e hozzájárulást ? S ha a ház a fejlesztéshez szükséges összegeket megszavazza, nem járul-e hozzá a fejlesztéshez? (Felkiáltások a bal- és szélső haloldalon: Ez aztán az alkotmányos felfogás!) A magyar törvényhozás a múltban is követte ezt az elvet, még pedig az összes politikai pártok hozzájárulásával. 1886-ban, midőn a féldandárrendszer behozatott, mely szintén bizonyos ellentétben áll az 1868-iki törvénynyel, a t. ház elfogadta az új rendszert, a nélkül, hogy a törvényt módosította volna. És ha a t. képviselő ur ily eljárást alkotmányjogi sértésnek mond, e scrupulusa kissé későn jön s ezzel lesújtó ítéletet mond saját, több éven át követett eljárására. Mindennélfogva ismételten kérem, méltóztassék a határozati "javaslatot el nem fogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház ! Bátorkodom pár megjegyzést tenni, mindenekelőtt az előadó ur iménti felszólalására, azután igen röviden máikifejtett álláspontomat akarom indokolni. A t. előadó ur azt mondta legutóbb, hogy az 1886-iki, a féldandárokra vonatkozó intézkedést a ház elfogadta. El ám a többség, de nem az összes pártok hozzájárulásával, mert magam is felszólaltam ellene, mint a ház naplói bizonyíthatják. Akkor is meg volt az alkotmányjogi sérelem, mely most annál nagyobb, minél nagyobb a szervezeti változtatás. Erről azonban majd bővebben szólok a gyalogcsapatok rovatánál. Azt tetszik mondani, hogy más kormányzati ágaknál is fogadott el már a ház a költségvetés tárgyalása alkalmával változtatásokat. Csakhogy ha azok lényegesebbek voltak, mindig külön törvény előzte meg, mint ez például a pótbirák behívásánál történt. Azt mondja a t. előadó ur továbbá: más volna, ha én csak azon tételek megszavazását akarnám megtagadni, melyek a hozandó új törvényen alapulnak, a többieket pedig megszavaznám. A régieket igenis megszavazom, mert eszem ágába sem jut sem nekem, sem az ellenzék bármely árnyalatának a honvédség fejlesztésének eszközeit megtagadni. De épen abban látjuk az alkotmányjogi veszedelmes praecedenst, hogy a kormány e kérdést elő nem készítette; pedig elég ideje lett, volna az alatt a felpanaszolt három hónap alatt is a költségvetést ily módon átalakítani, a mint ime az előadó ur is elismerte, hogy akkor értené eljárásunkat. Én elfogadom, tessék ily költségvetést előterjeszteni, rögtön megszavazom azokat a tételeket, melyek nem alapulnak ezen még törvénynyé nem vált törvényjavaslat által contemplált szervezeti változásokon. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az tehát, a mit mondani méltóztatott, csak újabb vád a kormány ellen, vádja a könnyelműségnek, hogy előkészítetlen állapotban áll a t. ház elé költségvetési javaslattal. A t. minister ur nekünk szemünkre hányja — mit különben Tóth Ernő képviselő ur méltán megrótt — hogy az ellenzék csak szeszélyből húzta az időt. Engedelmet kérek, nem a minister ur megítélésétől tegzszük azt függővé, hogy hol tartjuk fontosabbnak huzamosabban felszólalni és ha kell, a végső erőt is megfeszíteni, mikor alkotmányunk oly csorbítása czéloztatik, mint az a 14. §-szal történt — hivatkozom minister társára, Szilágyi Dezsőre, ki ezt fényesen mutatta ki — és a mint a 25, §-szal önök ezt keresztül forcirozták. Ilyenkor ne kárhoztassák az ellenzéket, hanem örüljenek, hogy a magyarok istene megáldotta ezt a nemzetet oly férfiakkal, kik nemzetük jogaiért, azok meg nem csorbításáért, épségben tartásáért készek az utolsó körömszakadtáig küzdeni. Annyi respectust különben méltán megvárhatunk a minister úrtól, hogy az ellenzék magatartását más hangon tessék megítélni, mert különben mi is igen könnyen hasonlóval fizethetünk vissza. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha á minister ur azt czélozza, hogy elélesítse a honvédelmi vitát, az is meg lesz. Fölveszszük az oda vetett keztyűt és majd szeszélyesek leszünk, ha ugy tetszik ; feliratkozom magam is a költségvetés 20 tételéhez (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások : Tessék!) m itt fogom tartani a minister urat a 3 óráig tartó üléseken. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) A t. minister ur azt mondotta felszólalásában : az első kérdés az, hogy szükségesek-e az általa contemplált keretszaporítások, igen vagy nem? 36*
