Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-254
Sjgö 2S4. orsaságos ölés május fi7-én s hétfőn. 1889!. honvédség reorganisatiójára vonatkozólag, a mely ezen állomány és a keretek növekvését magában foglalja. Abban a reményben, hogy ez a törvényjavaslat, el fog fogadtatni, eonstraálta ezt a költségvetést. Ámde mi történt? Az a törvényjavaslat nem tárgy altatott; törvényerőre nem emelkedett és ennek következtében ezen költség-szaporulatnak törvényes hasisa elesett. Mi lett volna tehát ennek, t. képviselőház, jogi eonsequentiája? Igen egyszerűen az lett volna a jogi eonsequentiája, hogy a í. kormány átdolgozza a költségvetést és összhangba hozza a törvényes alappal és mindazokat a tételeket, a melyek a törvényes alapon túl mennek, egyszerűen törölje; ezt a t. kormány nem tette és ez által igen súlyos közjogi praejudieiumot alkotott, a melynek esetleg bonyodalmak és eomplicatiók lehetnek a következései. Bátor leszek a t. képviselőház kegyes engedelmével egyetlen egy momentumot erre nézve kiemelni. (Halljuk ! Halljuk!) Én szerintem az alkotmányos és a parlamentáris rendszernek nincsen kényesebb kérdése, mint a törvényhozás különböző factorainak viszonyai egymáshoz. Egyrészt a koronának viszonya a parlamenthez, másrészt a parlament két házának viszonya egymáshoz. Az alkotmányosságnak abc-je, hogy ezeknek egyike a másiknak jogkörébe ne vágjon és mindegyik respectálja a másiknak a jogait. Hogyan áll már most a törvényhozás két házának joga a költségvetéshez ? Ugy, hogy a költségvetést a képviselőház állapítja meg, azt azután a főrendiház vagy en bloc elfogadja vagy elveti, de annak egyes tételein változtatást és módosítást nem tesz és nem tehet. Ez egy elfogadott alkotmányos alapelv Angliában és ennek igy kell lenni nálunk is. Alkotmányunk eredeténél fogva a költségeket mindig ugy tekintettük, mint a nemzet szabad ajánlatát, mely választottjai által a végrehajtó hatalom rendelkezésére bocsájtatik csak azért, hogy az azokból az ország szükségleteit fedezze. Ez a képviselőháznak volt praerogativája igen egyszerűen azért, mert nálunk és mindenütt, a hol alkotmányosság van, a képviselőház és adómegszavazás oly fogalmak, melyek egymást födik. A főrendiház csak azért járul hozzá alakilag, mert különben nem válhatnék törvénynyé, de virtualiter rajta módosításokat nem tehet. Méltóztassék már most a t. ház tekintetbe venni, hogy milyen helyzete lesz a főrendiháznak, ha ezen költségvetés hozzá kerül? Ezen költségvetés bizonyos tételeket foglal magában, melyek oly törvény alapján jöttek létre, melyhez ő még hozzá nem járult. Nagyon természetes, hogy ebbe bele nem egyezik, mert hogyha beleegyezik, akkor magával szemben alkot egy praejuditiumot, mert jövőre minden alkalommal a legfontosabb szervezeti változtatások, az országgyűlés, a képviselőház, az egyes intézményekre vonatkozólag költségvetési tételek megváltoztatása 1 által lesznek végbevihető';. A főrendiház tehát kénytelen ezt neheztelni és ha ezt teszi, más oldalról igen veszedelmes alkotmányjogi praecedenst állapít meg s a mi praejuditiumunkkal szemben, a mennyiben a költségvetés egyes tételeit alterálja s ennélfogva conflictus támad. Miután pedig magunkat ily eshetőségeknek kitenni nem akarjuk, a költségvetést ugy, ahogy van, el nem fogadhatom. (Helyeslés balfélöl.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a kérdés megoldása czéijából először tisztában kell lennünk az iránt, hogy általában szükséges-e ezen keretszaporítása honvédség harczképességének fokozására és ha azon eonclusióra jutunk, hogy szükséges, akkor tisztában kell lennünk az iránt, hogy csakugyan alkotmányjogi nehézségek állnak-e annak útjában, hogy a honvédségnek adassék meg a lehetőség harczképességének fokozására a keretek szaporítása által, mint ez a költségvetésbe fel van véve. Hogy szükséges és mennyire szükséges, azt, ugy gondolom, bővebben indokolni alig kell. Méltóztassanak a honvédségről szóló régi törvényt elővenni. Itt van mindjárt az első szakaszban : a honvédség a fegyvereserőnek kiegészítő része. Hamar most méltóztatnak új törvényjavaslatomat, mely még nem került tárgyalás alá, elővenni, látni fogják, hogy az első szakaszban az áll: A honvédség a fegyveres erőnek egyik része. Azt hiszem, ez nagy különbség. Nagyon természetesen 20 év óta a viszonyok nagyon megváltoztak. Akkoriban — és ezt Thaly képviselő urnak nagyon jól kell tudnia, mert sokáig volt a ministeriumban — akkoriban nem volt és nem is lehetett szó arról, hogy a honvédség mozgósítás alkalmával mindjárt az első felvonulásnál kimoxdittassék. Thaly Kálmán" Nem is szabad az ország határain túl kivinni. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi inlnisíer: Természetesen ez csak az alkotmányos korlátokon belül történhetett volna meg. Mondom, nem volt szó erről, mert akkor az volt kilátásba véve, hogy mig a hadsereg ki fog mozdittatni, addig a honvédség fel fog állíttatni, öt-hat hétig együtt marad, ugy, hogy a consolidálásra lesz ideje. Most, a midőn a hadseregek nagyság dolgában roppant változáson mennek keresztül egész Európában és mert más oknál fogva a hadsereget egyelőre szaporítani nem tudjuk, nem is akarjuk, a honvédséget is igénybe kell vennünk. Ennélfogva a honvédség rendelkezése már nem az, mint régen contemplálva volt, hogy 5—6 vagy 8 hét alatt vonult ki, hanem ép ugy, mint a közös hadseregi csapatok mozgósítás alkalmával 8—9 nap alatt már fel kell vonulnia. Nagyon természetesen megfontolandó, hogy képes-e erre a honvédség.
