Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-254

2S4. orsaAgos ftäés májas 87-én, hétf«». 1889. ggj Most a viszonyok egészen mások, mint akkor voltak és ebben találja indokolását az, hogy a keretek szaporítását, illetőleg a tiszti létszám szaporítását költségvetésembe felvettem. Én azt hiszem, hogy nem kell bővebben fejtegetni annak szükségét, hogy a honvédség harczképességének fokozásáról gondoskodni kell. Következik tehát a másik kérdés, hogy tudniillik áll útjában valami annak, hogy ez agy, mint kértem, költségvetésileg történjék. Nem tekintve arra, hogy a honvédségről szóló 1868: LXI. törvény czikkben igen sok oly határozat van felvéve, amely egyáltalán nem odavaló, már kezdettől fogva, a nélkül, hogy a törvényt érinteni kelJett volna, ugy mozdítottuk elő a honvégség fejlődését, hogy a törvényhozás előtt évrőlévre kimutattuk a szükséget költségvetésileg, a mi részben a kereteket, részben a létszámot illetőleg eltért a törvénytől. Ezt mindjárt a hetvenes évek kezdetén ugy tettük, hogy tudniillik csakis költségvetésileg mutattuk ki a szükséget; mert különben minden alkalommal törvényjavaslatot kellett volna benyújtani és a törvény módosítását kellett volna kérni a törvényhozástól és azonfelül a költségvetésben kimutatni a változásokat, mi roppant nehézkes lett volna és miután nem szenved kétséget, hogy a költségvetési törvény épen olyan törvény, mint bármely más, a törvényhozás jogosítva volt arra, hogy a költségvetés alkalmával a szükséges változásokat a törvény módosítása nélkül eszközölje. Azon változtatások, a melyek javaslatba hozattak a költségvetésben, nem szervezési változások, csak a keret szaporítása a jelen szervezet keretében, valamint a tiszti létszám szaporítása és semmi egyéb. Ennélfogva nem is szükséges, hogy a honvédségről szóló törvény alapul szolgáljon, mert a honvédségi törvényben benne voltak, ép ugy, a mint avédtöi'vényben benne vannak bizonyos határozmányok szolgálati kötelezettség és kiegészítési módozatok ; de a szervezetről az új honvédségi törvényben szó sincs. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez még nem törvény !) Épen azért nem kell alapul szolgálnia a költségvetésnek. De tegyük fel, meg nem engedve, hogy szükséges lett volna ezen új törvényjavaslatra nézve is, hogy törvény erejére emeltessék, hogy a költségvetésnek alapul szolgáljon, ha már egyszer tisztában vagyunk az iránt, hogy a honvédség harezképességének fokozása végett szükségesek a változtatások, akkor azt hiszem, midőn a törvényjavaslat, több mint fél év óta — 8 hónap óta — van a törvényhozás előtt, a kormány, természetesen nem is volt azon helyzetben, hogy feltehesse azt, hogy azon törvényjavaslat addig, mig a költségvetés tárgyalva nem lesz, ne legyen törvénynyé. Horváth Ádám: Az mindegy ! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XII. KÖTET. löinister: Nem mindegy! En az okokat nem kutatom, csak constatálom, hogy három hónapig tartott a védtörvény tárgyalása, miután pedig egyszer mégis csak tárgyalás alá kell vermi a költségvetést, elesett a lehetőség ezen benyújtott törvényjavaslat tárgyalására. Ha már egyszer átlátjuk és szükségesnek tartjuk a honvédség harczképesgégének fokozását, akkor ilyen forma kérdéstől — mert ez csakugyan formakérdés — el kell tekinteni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Alkotmányjogi kérdés, nem formakérdés!) Engelmet kérek, hogyha már erre a térre mennek, akkor azt mondom, hogy ha a t. ellenzék szeszélyei következtében három hónapi időt vesztettünk, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hazafiúi kötelesség, nem szeszély!) azért elhalasztani a honvédség harczképességének elkerülhetetlenül szükséges fokozását, nem volna egészen helyes. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát nagyon kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetést ugy, a mint van, elfogadni, illetőleg annak tárgyalásába bocsátkozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Tóth Ernő! Tóth Ernő: T. ház! Legelőször is bátor vagyok megjegyezni, illetőleg ismételni a t. ministereínök ur egy mondását, mely most a t. honvédelmi minister úrra nagyon is ráalkalmazható, azt tudniillik : hogy a ki haragszik, annak nincs igaza. Az igen t. minister ur mostani beszédére bátran el lehet mondani azt a közmondást, hogy „mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik". (Derültség a szélső baloldalon.) Itt kétségtelen dolog az, hogy alkotmányjogi kérdés forog fenn és mindenki, a kinek csak egy csepp alkotmányos érzéke van, tudja, hogy egy költségvetési törvénynyel nem lehet praeoccnpálni annak a másik törvénynek. Itt iparkodik a minister ur a keretek feállításának és a lovasszázadok szaporításának szükségességét igazolni. Kérdem, ki vonja kétségbe, hogy nem szükséges'? Sőt mi több, mi örömmel üdvözöljük a minister ur ez intézkedését. De nem erről van szó, hanem arról, hogy a minister ur ma oly dolgok költségeit akarja megszavaztatni, a melyeket a törvényhozás még nem engedélyezett, azt pedig nem tagadhatja el senki, hogy eddig még a szervezési kérdés a parlamentnek és nem ő Felségének kezében van. A másik indokolás igen naiv; a kormány nem hitte — úgymond a minister — hogy a honvédségre vonatkozó törvényjavaslat a költségvetés tárgyalásakor nem lesz még törvény. Ki ennek az oka? Méltóztatott volna azon törvényjavaslat tárgyalását a többséggel előbb megkezdetni, hiszen a többségnek alkalma van ara, hogy minket azon másik törvényjavaslat tárgyalására kényszerítsen. Tetszett volna kényszeríteni bennünket a törvényjavaslat tárgyalására a költségig