Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-254
JgO 254. országos ülés május 27-én, hétfőn. 1889. egy szülő sem akad, ki oly intézetbe fogj a küldeni gyermekét, hol a tanár jó magyar, de rossz muzsikus. Ez az én nézetem, mely megfelel az ügy érdekének és ha már felszólaltam, csak egyre kérem a t. minister urat Van itt Magyarországon mindenféle igazán himpellér zenetanár, kinek absolute semmi qualificatiója nincs. (Egy hang szélső balfelöl: Német!) Német is nagyon sok. Ezek minden qualificatio nélkül olcsó pénzért tanítanak rosszul. Sehol a világon ezt nem tűrik meg, csak nálunk; ideje, hogy a t. kormány erről gondoskodjék. A t. minister ur szíves volt a bizottságban ezt meg is igérni; bizalommal fordulok tehát hozzá, kérve, hogy ezen országos bajon, amennyire lehetséges, segíteni iparkodjék. Ezeket kívántam csak megjegyezni, (Helyeslés jobb felől. „HocW felkiáltások szélső balfelöl.) Madarász József jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház ! Készint félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása, részint személyes kérdés czímén és pedig eltekintve azon vádak síjlyos voltától, melyeket a t. kégviselő ur ellenem emelt, szokásomtól eltérőleg nem ugyan hosszadalmasan, de mégis hosszasan fogok ezekre reflectálni. Én, t. ház, a magam részéről első sorban örvendetes jelenségnek tartom, ha az igazság keresésében egy ellenzéki képviselő eljut odáig, hogy a kormány álláspontját támogatja. Ezt én általán véve helyesnek tartom, de nem ott, hol a magyar nemzeti genius védelméről van szó. Méltóztassék nekem Fenyvessy t. képviselőtársamnak megengedni, hogy két dolgot mondjak. Az egyik az, hogy reám az a beszéd, melyet ő tartott, azt a benyomást tette, hogy ő rendkívül közel állhat ezen zeneakadémia intézéséhez. Nem tudom, igy van-e. (Fenyvessy Ferencz tagadólag int.) De bármiként álljon is a dolog, sokkal helyesebb lett volna, ha ez a philippikát nem innen, (a baloldalra mutat) hanem onnan (jobboldalra mutat) tartják vala ellenünk. (Helyeslés szélső balfelöl.) Továbbá egy kérdést intézek a t. mérsékelt ellenzékhez, mint párthoz. (Halljuk! Halljuk!) Tisztelet teljesen kérdezem, legyen oly szíves bennünket tájékoztatni az iránt, hogy a mérsékelt ellenzék nézeteit fejezte most ki Fenyvessy képviselő ur, vagy nem. ? (Fölkiáltások balfelöl: Ez nem pártkérdés!) Bocsánatot kérek, ezt a magunk mihez tartása czéljából szükséges tudnunk. (Helyeslés szélső balfelóí.) Már most, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, hogy a t. képviselő ur első sorban gyanusítólag — kénytelen vagyok ezt a kifejezést használni — czélzott arra, hogy ő meg tudná mondani, mely forrásokból merítettem én azt, a mit mondottam; de elhallgatja és nem akarja megmondani. Ez mindenkire azon benyomást kell, hogy gyakorolja, hogy itt valami titkos rugónak kell lennie, hogy én valami érdekelt oldalról kaptam ezeket a felvilágosításokat. T. ház! Bátor leszek beszámolni azzal, mik voltak az én forrásaim. Nyíltan és őszintén kijelentem, hogy én senki mással ez ügyről nem beszéltem. Feltételezem, hogy a zene dolgában, ugy látszik, kiválóan szakértő t. képviselő ur, foglalkozni szokott ennek szakirodalmával mely zenével maga foglalkozik. Én ajánlom a t. képviselő ur figyelmébe a „Zenelap" czímíí lapot, a melynek két példánya csak a múlt héten jelent meg és az általam előterjesztetteknél sokkal concrétabb és erősebb vádakat emelt. Szerkeszti pedig Ságh igent, szerkesztő ur, a kit személyesen ismerni szerencsém nincs, de a lapot el szoktam olvasni, mielőtt zenedolgokban felszólalok. Másodszor szíves figyelmébe ajánlom a t. képviselő urnak a „Budapesti Hírlap"-nak egy nem régiben megjelent tárczáját, a mely pedig az ő pártjához tartozó forrásból merítve, irt oly dolgokról tökéletesen azon szellemben, mint a hogy én beszéltem, csak azon különbséggel, hogy sokkal erősebb szemrehányásokat tett, mint én. Szolgálhatok a t. képviselő urnak azon tárczaczikkel, hogy a forrást megismerje, sajnálom, hogy az véletlenül nincsen kezemnél. Harmadszor méltóztassék emlékezni arra, hogy midőn az énekiskola próbáit tartotta, vájjon a hírlapok, de különösen az „Egyetértés" világosan ki nem emelte-e azon germanisáló áramlatot, a mely miatt Passy Cornet asszonynak — a kiről a t. képviselő ur azt állítja, hogy már is bizonyos kenyeret osztogatott Magyarországon, a mire még majd visszatérek — alig volt tanítványa, mig ellenben a 12 éneket tanuló közül 8 csak azért, mert magyarul tanított, Paulinák volt a tanítványa s ezek is mindnyájan kitűnő sikerrel tették le a vizsgát. A Passy Cornet asszony ellen emelt vádakat tehát innen merítettem s azokat t. képviselő ur ott betűről betűre meg fogja találni. I e nem szorítkoztam, t. ház, tisztán a journalistikára források tekintetében — habár mindig tisztelettel hajlom meg előtte — hanem igyekeztem szakemberekkel is érintkezni s meg fogok nevezni a t. képviselő urnak közülük kettőt. (Halljuk!) Az egyik Szana Tamás, a kiváló aestheticus, a kinek szakképzettségét ezen a téren a t. képviselő ur sem fogja elvitatni; a másik Sipos Antal, a ki talán szintén zeneértő. Engedje meg tehát a t. képviselő ur, hogy a források, a melyekből merítettem, tiszták és illetékesek s ne méltóztassék másszor nekem tájékozatlanságot tulajdonítani, midőn közügyekben félsz dalok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, ezen dolog lényege s a mi nekem fáj, az, hogy a t. képviselő ur azt mondja nekem, hogy a chauvinismus, a melyet a zeneakadémia te' kintetében képviselek, az inkább átok, mint áldás
