Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-254

254. országos Ülés májns 2I-én, hétfőn. 1889. 261 a nemzeti közügyre. Én elhiszem, hogy midőn nem a 25. §-ról s Tisza Kálmán megbuktatásáról van szó, hogy akkor a magyarság képviselete egy képviselő szemében chauvinismus lehet, de méltóztassanak megengedni, midőn egy képviselő feláll s azt mondja, hogy a zeneakadémiában 14 évi fennállása óta nincsen magyar tanerő, hanem kénytelenek vagyunk német tanerőket alkalmazni, a kik közül kettő kivételével az egéiz világ szakértői elismerik, hogy csak tizedrangu csillagok, akkor vagy irja alá a képviselő ur az ország és a zeneakadémia számára azt a szegénységi bizonyítvány t, hogy a zeneakadémia 14 évi fennállása után nem tudott megfelelni hivatásának s nem tudott még oly tanerőket producálni, a kik képesek volnának magyarul oktatni, vagy pedig irja alá az ország számára azt a bizonyítványt, melyet maga is kifogásolt, hogy az országban nincsen tanerőnk, a ki képes volna magyarul tanítani, vagy pedig vonja vissza azt a vádat, a melyet a chauvinismus czímén nagyon üresen emelt ellenem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nincs magyar operánk. Vájjon, hogy legyen magyar operánk, mikor a zeneakadémia jeles oszlopai a mellett kardoskodnak, hogy németül tanítsák az opera tanítványait. Hogyan akar magyar operát látni, midőn németül tanítja őket? De felhozta még azt is, hogy Bécsben 150 tanítványa van az oda való zeneakadémiának. Azt gondolja t. képviselő ur, hogy ha a budapesti zeneakadémiában magyarul tanítanának, nem inkább jönnének ezen tanítványok ide. így azonban azt gondolják, hogy ha már németül kell tanulni, megyünk egyenesen Bécsbe. A magyar geniusnak, ezen magyar szellemnek bevezetése az, amire szükség van. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Tudom, hogy magyar füllel nem lehet operát irni, ahhoz tehetség is kell; hanem midőn azt látjuk Magyarországon, hogy az egész Erkel családot, a kik a magyar opera és különösen a magyar nemzeti opera képviselői voltak, a szó szoros értelmében üldözték; ha valaki azt látja, hogy a német nyelven előadó tanároknak a fizetése nálunk nagyobb, mint az egész világon bárhol másutt alkalmazott tanároké, akkor tán nem lehet csodálkozni azon, ha tért foglal azon hit, hogy minek magyarnak lenni, mikor jobban dotálják őket, ha németek. Én nem akarok ezen dolgokra bővebben kiterjeszkedni s mindenkinek a saját megítélésére bizom azt: helyes dolog-e elhitetni a világgal, hogy Magyarországon nincsenek tanerők, a kik képesek volnának a zene-akadémia 14 éves fennállása után magyarul oktatni; helyes volt-e és jó szolgálatot tesz-e a képviselő ur az országnak, melyről el akarja hitetni a külföld előtt, hogy mi a Passy Cornétokat, Kösslereket is valami nagy zene csillagoknak tartjuk; a kiket pótolni képesek nem vagyunk, ezt ítélje meg ő maga. Egyébiránt azon állítására, hogy Passy Cornet valakinek kenyeret osztogatna, csak azt jegyzem meg, hogy a magyar társadalom ezt a kenyeret mindenesetre szivesebben adná, ha nem a Passy neveléséből jönne az a növendék, hanem magyar nőnek a neveléséből, például, csak véletlenül jut eszembe, a Paulineiskolájából,a ki mindenesetre van olyan alkalmas tanerő, mint Passy asszony. Tehát a magyar művészet érdekében azon vádat, hogy nincs Magyarországon olyan tanerő, a mely alkalmas volna magyarul előadni, határozottan visszautasítom (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én elősoroltam Bellovicsot, Szauntkert,Dombayt és többeket említettem föl, a kik mind kiváló érdemeket szereztek a magyar zeneszerzés terén; elmondottam, hogy Bombay 800 frt stipendiumot kapott a bécsi operától egy operájáért. Már most, t. képviselő ur, ne méltóztassék nekem azt mondani, hogy itt Magyarországon nem tudnak semmit és hogy Magyarországon zenetanárok nincsenek, holott pedig bőségben rerdelkezünk magyar tanerőkkel és mégis elhitetni akarjuk a világgal, hogy rászorulunk a német nyelven előadó tanárokra. Nem szólok Popperről, ki kiváló genie, de hogy másod és ötödrangú csillagokat nem tudnánk előállítani: ezen szegénységi bizonyítványt ne méltóztassék a magyar tanerőkről kiállítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én kijelentem, hogy e tekintetben összes állításaimat fentartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még arra, a mit az erkölcstelen dolgokra előadtam, akarok annyit megjegyezni, hogy azokat nem a saját közvetlen tapasztalásom alapján adtam elő, (Általános derültség) e tekintetben a képviselő ur talán közelebb áll, (Általános derültség) hanem több képviselőtársam s köztük Linder György képviselő ur is egyenesen felkértek arra, hogy ezeket előadjam; e tekintetben tehát ő volt a forrásom s azt hiszem, annak a megbízhatósága iránt a képviselő ur nem támaszt kétséget. (Általános derültség.) Ezeket kötelességemnek tartottam előadni. Még egyszer nagyon kérem a mérsékelt ellenzék t. tagjait, tájékoztassanak bennünket az iránt, hogy ezt chauvinismusnak méltóztatnak-e a mi részünkről tartani vagy sem ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Köszönöm a türelmet. Fenyvessy Ferencz: T. ház! Nekem csak néhány szavam van azokra, a miket Polónyi Géza t. képviselő ur szíves volt előadni. Én egész beszédem fonalát átkutattam s rövid emlékező tehetségemmel annak minden részét, a beszédemben használt minden szót megvizsgáltam, de megvallom, abban egy szót sem tudtam felfedezni, a mely indokolttá tette volna azon keI