Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-254
2S4. országos ülés májns 27-én, hétfőn. 1889. §57 den képviselőnek, a ki abban a meggyőződésben van, hogy midőn egy országos intézettel szemben itt a ház plenumában nyilt és határozott támadás, még pedig oly támadás intéztetik, mely vagy részben alaptalan, vagy pedig részben túlságosan van az színezve, mondom, minden képviselőnek kötelessége, hogy a hivatalos védelem mellett is tárgyilagosan és önzetlenül védelmére keljen ezen országos intézetnek. (Általános helyeslés. Ugy van!) Én, t. ház, meg vagyok arról győződve, hogy Polónyi képviselő ur ezen felszólalásomat koránt sem fogja személyes harczra való provocálásnak tekinteni, a melyre okom, de szándékom sincsen, hanem tekinti tisztán az intézettől és igazgatóságtól minden tekintetben független meggyőződésnyilvánításnak. (Helyeslés.) Polónyi Géza t. képviselő ur tegnap mindjárt azzal kezdte beszédét, hogy az újabb időben sűrűen emelkednek panaszok a zeneakadémia, különösen annak zenei és operai osztálya ellen s hogy ezen sűrűen emelkedő panaszok szerinte kettős iránynak ; az egyik, az erkölcsiséggel meg nem egyeztethető bizonyos üzelmekre vonatkozik, a másik pedig a germanisatio vádjára. A mi az elsőt illeti, arra már a t. szakminister ur is szives volt megfelelni, hogy az egyetlen egy esetre vonatkozik, mely eset nem is az akadémia körén belül történt, hanem annak körén kivül egy tanárnak, még pedig egy magyar tanárnak magánéletére vonatkozik. Tehát 1875. óta egyetlen egy panasz. Ha ez áll, a mint hogy kétségtelenül áll, azt hiszem, igazam volt abban, midőn túlerősen színezettnek mondtam a vádaskodást; mert egyetlen egy panaszt talán még sem lehet sűrűen fölemelkedő panaszoknak mondini? Én még azt is sajnálom, hogy ez az egyetlen egy panasz itt a ház plenumában felhozatott; sajnálom, hogy ezt épen egy t. speciális collegám és politikai elvtársam hozta elő, mert azt hiszem, alig teszünk azzal jó szolgálatot egy országos intézetnek, ha a ház nyilt ülésében oly panaszokkal állunk elő, mely csak egyetlen egy esetre reducálódik. Polónyi G. 5 za: Ezt Linderre méltóztatott érteni vagy rám ? Fenyvessy Ferencz; Azt hiszem, hogy az ország közvéleménye s azok, kik a zene-akadémia körül érdeklődnek, e panaszokat nem fogják olyanoknak tekinteni, melyek az ország közbizalmát az intézet irányában csökkentenék. Fontos dolog pedig ez különösen azér^, mert az akadémiának erős concurrense van a bécsi zene-akadémiában, hol évenkintmais 100—150 magyar születésű egyén nyer oktatást s igy azt hiszem, hogy az ilyen vádak hangoztatása nem fogja szaporítani a mi akadémiánk növendékei számát, hanem inkább a bécsiét. A másik vádat Polónyi Géza képviselő ur KÍPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XII. KÖTET. íoutasabbnak jelezte, a mennyiben a zeneakadémiát egyenesen a germanisatio melegágyának monda s mindjárt azt tette utána, hogy annyira megy a dologé tekintetben, hogy egy évvel ezelőtt, mikor egy marosvásárhelyi tanuló jelentkezett, azt kérdezték tőle: tud-e németül, mert különben nem veszik fel s miután nem tudott, nem is vették fel. Ez már kétségtelenül a legerősebb vád egy magyar intézettel szemben. Nekem, t. ház, semmi közöm a zeneakadémiához, de mint magyar ember, ki a dolgok iránt érdeklődöm, utána jártam azonnal, voltam magánál az igazgatónál, kit minden tekintetben gentlemannek ismer mindenki, szóltam a titkár úrral is és ez urak azt állítják szavukra, hogy ebből egy szó sem igaz. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur nem fogja ezen állításokkal szemben vádját tovább is fentartani. Polónyi Géza : De nagyon is fentartom! Fenyvessy Ferencz: A második vád a tanárokra vonatkozik. Azt állítja a képviselő ur az akadémia jelenlegi vezetéséről, hogy ott a főczél a magyar elemet kiűzni, kiüldözni, csak azért, hogy azt mondhassák: „nincsen magyar tanerő". Én nagyon jól tudom, hogy kik azok, kik a t. képviselő urat informálták, legalább hiszem, hogy tudom. Polónyi Géza: Rosszul hiszi! Fenyvessy Ferencz: Hiszen még nem mondtam, hogy ki! Polónyi Géza: Tessék megmondani! Fenyvessy Ferencz: Nem tartozik a dologra. Az állíttatott, hogy a zeneakadémiából kiüldözik a magyar elemet, csak azért, hogy elmondha-sák, hogy nincs magyar tanerő. Nagyon bajos és nem is illik olyan férfiakról, kik nem tartoznak az akadémia körébe, tehát nem hivatalos egyének, véleményt mondani. Nem is akarok. Annyi azonban tény, hogy mielőtt azt állítja egy képviselő, hogy csak azért üldöznek ki az intézetből egy tanárt, mert magyar, talán mégis kötelessége volna utána nézni, vájjon nincs-e más ok is, mely azon tanár eltávolítását előmozdította ? Például nem-e tanulási viszonyokban rejlik az ok, nem-e a tanítás helytelen modorában stb., én nem tudom, csak kérdezem. Nem-e talán abban, a mi megtörtént ennek előtte épen Liszt vezetése alatt, hogy voltak olyan negyedéves növendékek, kik nem tudták elolvasni a kulcsokat sem. Szóval üldözésről, magyarellenes szempontból való üldözésről csak akkor lehetne szólni, ha csakugyan igy állana a dolog. De ha valamely tanár eltávolítására más okok is forognak fenn, ha talán egyenesen a tantervben, egyenesen a művelődésben, talán tanulási hiányokban vagy fegyelmi eljárásban rejlenek az ok, akkor azon állítás oly helytelen, mint alaptalan vád volna. És én ugy tudom, Sä
