Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-253

246 253. országos ttles május 26-áiij vasárnap. 1889. Gr. Károlyi Gábor: Albrechtianumnak hívják majd. (Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ue méltóztassék közbeszólni! Polónyi Géza: Többet erről a dologról nem szólok. Nyugtassa meg ki-ki lelkiismeretét az iránt, helyesen cselekszik-e vagy sem. Áttérek határozati javaslatom azon részére, illetőleg részeire, melyek a t. közoktatásügyi minister úrra vonatkoznak. Azt mondják, hogy a szabadságnak különös intézményekre van szüksége, csak a szolgaság az, mely ily különös intézmények nélkül is, mint a gyom, támad és tenyész. Ez, meglehet, szép, hazafias phrásis ; egyik elődje mondotta a t. cultusminister urnak, báró Eötvös József, a ki egyúttal a szabadság egyik különös institutiója gyanánt a népiskolát ismerte fel. Felismerte azt, hogy csak ott, a hol a nép legalsóbb rétegeit hatja át a műveltség, ott lehet csak biztos támasza magának a szabadságnak is. Ez volt a kiindulási pont, t. ház, a mely határozati javaslatom beterjesztésekor vezetett, azon meggyőződés, hogy népiskolánk, jól vezetett népiskolánk csak akkor lehet, ha annak élén egy oly tanítói kar áll, a mely legalább a mindennapi szükség kényszere alól ment. (Helyeslés balfelöl.) Ez vezetett engem határozati javaslatom benyújtására. És mivel találkoztam, t. ház? Ázt mondják, a kiknek szerencséjük van a t. cultusminister urat közelebbről ismerni, hogy ő kifogástalan gentleman; tehetségeinek értéke iránt pedig sikerült a t. háznak meggyőződést szerezni. Én azonban — engedjen meg ezért a t. minister ur — egy nagy hibáját fedeztem fel, azt tudniillik, hogy a t. minister ur nagyon rövid idő alatt igen tanulékonynak bizonyult, Megmondom, mit értek alatta. A többség, t. ház, általában véve a kisebbséggel szemben mindig a tisztesség palládiuma alá szokta magát helyezni; megkövetelik az egymás iránti kölcsönös tiszteletet, megkövetelik, hogy intentióik iránt kételyt ne tápláljunk. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) De a mint arról van szó, hogy consideratióval legyünk oly dolgokban, a melyekről önmaguk kénytelenek elismerni, hogy az ellenzéknek igaza van, ott a rideg visszautasítást, sőt mondhatnám, farizeusi képmutatást használják eszközül és visszautasának minden határozati javaslatot. (Igás! JJgy van! balfelöl. Mozgás, zaj jobbfelöl.) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ilyen vádakkal a ház bármely pártjával szemben ne álljon elő. A t. képviselő ur bizonyosan rossz néven venné, ha valaki ő vele szemben használna ilyen kifejezéseket. E szerint kérem, hogy a jövőre nézve ilyen kifejezéseket mindenesetre mellőzni méltóztassék. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Azt hiszem, ezen elnöki nyilatkozat után kötelességem kijelenteni, hogy ha sértettem volna valakit, kötelességemnek érezném rectificálni szavaimat, de ugy gondolom, hogy az általam mondottakban sértő, vagy a parlamenti illem ellen vétő dolgot nem találhat senki. (Zaj jobbfelöl, felkiáltások: Az elnökkel nem lehet vitatkozni!) Elnök: T. ház! A képviselő urak által mondottak horderejét az én kötelességem megítélni. A maga dolgában nem ítélhet senki sem oly elfogulatlanul, mint az, a ki sem az egyik, sem a másik oldalról érdekelve nincs. (Élénk helyeslés.) Gróf Károlyi Gábor: Emlékszünk Rohonczyra! (Zaj. Mozgás.) Visi Imrei Ne tessék a szónokot zavarni. (Derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza: Legyen nyugodt a t. képviselő ur, engem nem lehet megzavarni. T. ház! Az általam benyújtott határozati javaslatra nézve azt nevezem tanulékonyságnak, mely egészen a Tisza iskolájára vall, hogy oly hamar elsajátította ezt a rendszert. A t. minister ur annak első részére nézve azt mondja, hogy nem fogadhatja azt el. És miért? Mert ő programmbeszédében a közoktatási bizottságban már kijelentette, hogy mi az ő álláspontja és ezt a maga részére zsinórmértékül ismeri el. Nagyszerű logica. Baeulus stat in angulo ergo pluit. Ha a t. minister urnak ez az álláspontja és ha programmjában ugyanaz van benn, a mi ebben a határozati javaslatban foglaltatik, akkor mi akadályozza őt abban, hogy ehhez hozzá járuljon. (Egy hang jobbfelöl: Mert felesleges!) Azt maga a minister ur mondta meg, sokkal szebben, mint ön. (Derültség.) Azt mondta, hogy a kik iránta bizalommal viseltetnek, nem fogják őt i'y határozati javaslat által kényszeríteni akarni. Mert ő maga részéről egyenesen bizalmi kérdémek tekinti ezt s feltételezi a t. képviselőházról, hogy viseltetik iránta oly bizalommal, hogy szavainak hitelt adjon. Nos, t. képviselőház, fogadjuk el ezt helyes alapnak. Hát hiszen a t. minister ur a Rudolphinum kérdésében egy sokkal nagyobb fórum, mint a közoktatási bizottság előtt, szintén tett ünnepélyes nyilatkozatokat és azért itt megszavaztatta a többség által a határozati javaslatot, mely ugyanazt tartalmazta, a mit a minister ur akart. Hát mi akadályozza a t. minister urat, hogy az e kérdésben benyújtott határozati javaslatban ne lásson maga iránt bizalmatlanságot? (Élénk tetszés a balés szélső baloldalon.) Csak akkor lát maga ellen bizalmatlanságot, ha a néptanítókra nézve akarjuk határozati javaslattal a minister ur ígéreteit concret alakban biztosítani? (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon.) De még egy szót erre a kérdésre. Szathmáry György t képviselőtársam volt olyan kegyes, nem