Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-244
844. országos ülés május 16-An, csütörtökön. 1889. f 9 „Lloyd "-társulat igen t. elnöke Wahrmann Mór, ki szintén évtizedek óta csinálja a magyar törvényhozást : hogy ők mily vérző hazafisággal látják mindennap azt, hogy nekik idáig nem sikerült a kereskedelmet Magyarországon megmagyarosítani. De remélem igenis azt, hogy az erősödő nemzeti szellem s az önök kétségbe nem vonható hazafisága és a kormánynak ügyekezete a kereskedelmi térre is azon figyelmet fogja fordítani, a melyet fordított a közlekedési ügyekre, melyek a kereskedéssel oly szoros kapcsolatban vannak és hogy sikerülni fog Baross ministernek a magyar állam és a nemzeti társadalomba ugy beleilleszteni a magyarországi kereskedést is, hogy ezzel erőt kölcsönözzön a nemzetnek, erőt a magyar kereskedésnek. Ezen harmónia megteremtéséért emeltem fel szavamat s kijelentem, hogy nem bizalommal, de bizalmatlanság nélkül a jövő iránt elfogadom a költségvetésnek ezen fejezetét. (Élénk helyeslés túlfelől.) Gr. Szapáry Gyula, földművelési minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, a t. ház indokoltnak fogja találni azt, hogy ezen tárcza költségvetésének általános vitájánál felszólalok és pusztán azon ügyekre szorítkozom, melyek az új ügybeosztás szerint ezentúl is e tárcza keretében maradnak. Mert, hogy oly ügyek jövendő kezeléséről beszéljek, melyekre befolyásom csak néhány napra terjed, ezt, azt hiszem, a t. ház nem kívánja, de czéltalan is volna; ez nem lehetne egyéb, mint csupán egyéni nézetem kifejezése, a melyet a t. ház tudni nem kíváncsi, hanem ismerni akarja igenis a kormánynak e részben követendő politikáját. (Helyeslés.) Különben is lesz alkalma még azon minister urnak, a ki az ipar- és kereskedelmi ügyeket ezentúl vezetni fogja, ezen vita folyamán a hozzá intézett vagy esetleg még intézendő kérdésekre a feleletet megadni. A mi már most az itt felhozottakat illeti, méltóztassék megengedni, de a Komlóssy Ferencz t. képviselő ur ma adott jó tanácsait követni nem szándékozom. (Derültség jobb felől.) Nem szándékozom követni azon indokból sem, mert magát annak az álláspontnak helyességét, a melyet ő elfoglal s melyből kiindul, hogy tudniillik Magyarország földmíves osztályának sorsa az utóbbi időben annyira rosszabbodott volna, nem ismerhetem el. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert, ha egyáltalában észlelhető valahol a jólétnek emelkedése, az, felfogásom szerint, épen a földmíves-osztálynál tapasztalható és köszönhető ez egyrészt a magyar nép munkásságának és takarékosságának, mely lehetővé tette ezen előmenetelt. De ugy tüntetni fel a helyzetet, mint sokkal rosszabbat annál, a melyben például a hivatalnoki kar és különösen az alsó fokú hivatalnokok vannak, nem lehet; mert a ki a helyzetet ismeri és igazságos akar lenni, nem tagadhat] a, hogy az utóbbiak helyzete sokkal rosszabb, mint a földmíves osztályé. (Élénk, helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur felhozott ugyan egyes eseteket. Szólott például arról, hogy az oláh határszélen a rossz termésnek milyen következményei voltak, de a rossz termésért ministert felelőssé tenni talán még sem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy ne foglalkozzunk a külfölddel és az ottani gazdasági viszonyokkal, hanem nézzük tisztán a mi viszonyainkat és tekintsünk szét az országban. De én igenis akarok foglalkozni a külfölddel és az ottani gazdasági viszonyokkal és constatálom azt, hogy ezen gazdasági bajok Európaszerte léteznek, ezt eltagadni nem lehet, hiszen látjuk az alacsony terményárakat és ha gazdasági viszonyainkat összehasonlítjuk más országok gazdasági viszonyaival, látni fogjuk, hogy másutt még sokkal nagyobb mértékben vau a gazdaközönség sújtva, mint Magyarországon. Ne is méltóztassék a magyar földmivelési ministertől azt várni, hogy működésének olyan hatása legyen, mely ezen Európaszerte létező súlyos gazdasági viszonyok megváltoztatását eredményezhetné. Ezt megígérni több volna, mint a mit akárki teljesíthetne. Igenis lehet ezen bajokat enyhíteni helyesen követett vám- és kereskedelmi politika és a földmivelési érdekek gondozásával, de arra, hogy ezen bajokat, melyek nemcsak nálunk, hanem Európaszerte léteznek, megszűntesse, egy földmivelési minister sem képes. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur mondott olyant is, hogy a földmívelő osztály rossz helyzetének következménye lesz az is, hogy a katona, a mikor arra kerül a sor, hogy fegyverét használja, elkeseredésében azt el fogja dobni. Komlóssy Ferencz: Nem így mondtam! Gróf Szapáry Gyula, földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister: Megengedem, hogy nem igy értette, hogy midőn külellenséggel szemben kell a fegyvert használni, de midőn a belső rend megóvásáról lehet szó. Meg vagyok azonban győződve, hogy a magyar honpolgárnak, úgyis mint katonának, van elég kötelességérzete, hogy azt, a mivel hazájának tartozik, ezen a téren is teljesíteni fogja (Élénk helye-lés jobbfelől) és hogy a képviselő ur ebbeli nézetével egészen egyedül áll és senki sincs e házban, ki vele ebben osztoznék. (Helyeslés és tetszés jobbfelől) A képviselő ur adott egy más tanácsot is, melyet — méltóztassék megengedni — épen nem szándékozom követni, tudniillik, hogy a kormány a földtehermentesítés kérdését vegye kezébe. Mikor ezt mondta, megvallom, első pillanatra nem is értettem, miről lehet szó; csak beszéde további folyamán vettem ki, hogy a betáblázott jelzálogteher leszállítására gondolt. Ezen térre, t. ház, nem 3*
