Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-244

í g 844. orszégos Ölés május lCán, csfit<Srt3k5n. 188®. vet, hazafiságot és szokásokat és felvenni az idegen nyelv jármát és ferdeségeit. Annyi már eléretett, hogy nem mondhatja a kereskedői világ, hogy magyar kereskedés nem lehetséges, mert a mely perczben azt akarja, hogy magyar legyen a kereskedés, az ifjabb nemzedékben elég magyar szakavatott kereskedő van arra, hogy magyarul folytassa hivatásának teendőit. Ezzel a kormány érdeme ki van merítve. És most áttérek, Ordódy képviselő ur példáját követve, a kormány hibáira és mulasztásaira. (Halljuk! Halljuk!) Ha mi kereskedelmünket meg akarjuk magyarosítani, ennek vannak eszközei, melyeket okvetlenül fel kell használni. Az egyik mód vonatkozik a váltókra. Képtelenség az, t. ház, hogy valamely államban idegen nyelven állíttassanak ki a váltó-űrlapok. Ezt nem teszi sehol semmiféle állam sem. Csak nálunk van az, hogy sokkal több német váltó-ürlapot hoz forgalomba a magyar kormány, mint magyart. Néma váltó jogi természetéről van szó. Minden váltó jogérvényes, bármely nyelven legyen is az kiállítva. Arról van szó, t. ház, hogy magyar állam bélyege, miután a váltó-ürlap nem egyéb mint bélyegpapir, a váltó-ürlapon magyar, vagy német, vagy más nyelvű szöveggel állittassék-e ki ? Ne adjon a kormány ki más, csakis magyar váltóürlap okát. Erre nézve semmiféle jogi akadály nem forog fenn, ellenben minden állami és politikai tekintet megköveteli, hogy itt — HorváTörszágról nem szólok — a magyar állam csak a saját hivatalos nyelvén nyomasson űrlapokat. Ennek, bármi csekélynek tessék, végtelen hatása volna kereskedésünk magyarosítására. Tudom, hogy ez a pénzügyministeri tárezához tartozik, de a kérdés ide vág. Egy másik, még hatékonyabb, a magyar állam természetéből még inkább kifolyó intézkedés kereskedésünk megmagyarosítására az volna, ha akként szabályoztatnék a kereskedelmiköny vek stb. bizonyító ereje a bíróságok előtt, hogy azok csak magyarul nyújtathassanak be. A magyar állam hivatalos nyelve a bíróságoknál a magyar és hogy valamely magyar bíróságnál benyújtott okiratok fél, vagy egész bizonyító erővel bírjanak, azoknak az állam hivatalos nyelvén kell szólniok, mert Magyarország egy birája sem köteles más, mint magyar nyelvű okiratból bizonyosságot szerezni magának, valamely ügy igazságáról. Ha tehát valamely kereskedő magán ember létére könyveit nem az állam nyelvén vezeti és mégis élni akar a hatóságok előtt könyvei bizonyító erejével: köteleztessék könyvei kivonatának hiteles magyar fordításával jönni a bíróság elé és a fordítás költségeit, nemkülönben annak risicoját, hogy az helyes-e vagy sem, maga viselni. E rendszabály kereskedelmi osztályunk könyvvezetésében rögtön roppant változást idézne elő, mert egy solid kereskedő sem akarja könyvei hitelességét a fordítás esélyeinek kitenni, valamint általában nem akarnák a fordítás és hitelesítés ^költségeit is viselni. Ezzel, ha az igazságügyi, valamint a leendő belügyminister hozzájárulásával e reform initiáltatnék, a kereskedés magyarosodásának alapjait vetnék meg. De az állam a törvényes rendszabályokon kivül erkölcsi befolyásával is elháríthatná kereskedésünk magyarosodásának akadályát. És itt szabad legyen őszintén kijelentenem, hogy a kereskedés megmagyarosításának azon közlöny — a Pester Lloyd — legnagyobb akadálya, mely a kereskedelem legszélesebb köreiben a hitelesség látszatával használtatik s a kereskedelmi kötések megállapításánál el van fogadva és a mely ezen tekintélyénél fogva egészen privilegisált állással bír épen kereskedői körökben. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Régóta a legnagyobb szükség, hogy egy hasonló magyar kereskedelmi lap létezzék. Minden magyar hazafias kereskedő érzi ennek szükségét és érzi azt a hátrányt, a mely ennek hiányából reá háramlik. Hogy ezen közlöny a nemzeti szempontok iránt mily kevés figyelemmel viseltetik, ennek egy — talán csekélynek látszó, de általában hitelességére vagy correctségére nézve jellemző — példája az, hogy a mit minapában Budapest főváros közgyűlésén egy városi képviselő megrótt, hogy Budapest főváros kölcsöne a bécsi tőzsdén hamisan jegyeztetik, hogy ott mindig mint Pest városi kölcsön szerepel, daczára az egyesítésnek — azon kölcsönt értem, mely a főváros egyesítése utáni időben 1880-ban köttetett — ugyanazon hiba, a melyet a kormány felszólítása nélkül a bécsi tőzsdetanács a maga saját initiativájából rögtön kiigazított, évek, hosszú évek során át a magyar tőzsde ezen félhivatalos lapjában hibásan jegyeztetett, sőt még ezen interpellatio után is ugy volt benne; mert ime itt van előttem az ápril í 1-iki „Pester Lloyd" tőzsdei kimutatása, a hol világosan ez áll: „1880-er Anlehen der Stadt Pesth zu 5°/o" és a „Pester Lloyd" esti lapja csak 8 nappal később igazította ki ezen nála is régóta befészkelt hibát. Komlóssy Ferencz: Nagy hazafi Miksa lovag! (Derültség.) Báró Kaas lvorí Ezen példát azért hozom fel, mert tudom, hogy hazafias intentióimat és aggályaimat azon férfiak, kik a Lloyd rész vénytársulat, mint magánvállalat és a nevezett lap élén állanak, méltányolni fogják annál is inkább, mert az ezen lapot kiadó részvénytársulat elnökét "Wahrmann úrban van szerencsém tisztelni és én elképzelem magamnak, hogy a „Pester Lloyd" igen érdemes és nagy tehetségű szerkesztője, ki Magyarország képviselőházának az alkotmány helyreállításától fogva mindig tagja volt és a