Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-252
2Í»2. országos ttíés májns 25-én, szombaton. Í88ä. Mz képeztetésüket, a nemzeti aspiratiók hiányát lehet constatálni. Ez volt az indok, a melynél fogva már első felszólalásomban is ilyen magyar intézet felállításának szükségét hangoztattam, ezaz azindok, melyet maga a határozati javaslatomat ellenző t. képviselő úr is kiemelt és a melynél fogva határozatomnak elfogadását újból kérem.(Helyeslés jobbfelöl.) Elnök! Ugron Gábor képviselő urat illeti meg a szó. Ugron Gábor I T. ház! Igen röviden válaszolhatok az előttem szólt t. képviselőtársaimnak, mert a legkevésbé sem érzem álláspontomban magamat meggyöngítve, sem pedig azokat az érveket leküzdve nem látom, melyeket használni szerencsém volt. Legelső sorban a t. minister ur szólalt fel és azt mondta, hogy a „tisztességes" szót nem aristocraticus értelemben használta és az épen előttem szólt Dániel Ernő képviselő ur mintegy vádat akart ellenem kovácsolni,hogy én a „tisztességes" szónak aristocraticus értelmet adva, a democratiát támadtam volna meg. Beszédemnek egész eszmemenete az ellenkezőről tesz tanúságot; de hogy ekként kellett felfognom a t. minister ur nyilatkozatát, az tisztán annak a felszólalásnak köszönhető. Ugyanis ezt mondta at. minister ur (olvassa): „Egy tekintetben igenis lehet talán azt aristocraticus irányúnak nevezni, tudniillik abban a tekintetben, hogy csak igen tisztességes elemet kívánok oda felvenni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igen tisztességes! Aridocraticus!) Mert azt gondolom, hogy csakis ugy felelhet meg czéljának az intézet, ha a bent levők magatartás dolgában teljesen megfelelnek a tisztességnek. Tehát e tekintetben igenis aristoeraticusnak kell azt nevezni, másként azt gondolom, nem". (Élénk mozgás a szélső baloldal n.) Bocsásson meg a t. ház, ha a gondolatoknak egymásutánja és a tisztességnek és aristocratiának kapcsolatba hozása ajkaimra jött és azt indokul kellett felhasználnom, annak okozója nem én voltam, hanem a ki a kérdést ilyformán kapcsolatba hozta. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A dolog lényege egyébiránt nem abban van, a dolog lényege az elvi kérdés, az, a mi új, tudniillik, hogy most proclamáltassék, hogy a vagyonosabb körök nevelése érdekében intézetet állítson fel az állam vagy a katholikus egyház, vagy bármely egyház. Eddigelé az állam hivatásának ezt nem ismerte, most, midőn először hivatása feladata körébe akarja venni, akkor azon elvet meg kell vitatnunk, meg kell bírálnunk és ezen elv bírálata volt élőbbem felszólalásom. Nem akarok részletesen válaszolni mindarra, a mit Visi Imre t. képviselőtársam félhozott.^ő azt állította fel, hogy a nevelés különbözőségét megszüntetni nem lehet. Ez tökéletesen áll, mert mindenkinek van joga nevelni és taníttatni, az apának, társaságnak, egyháznak és államnak. Azért az, a ki a különbözőségét megszüntetni akarná, annyit tenne, mint az államnak, a társadalomnak a neveléshez, tanításhoz való jogát elvonni. Én túlzásba estem volna, ha azt kívánom vala, hogy a nevelés különbözőségét megszüntessük, csak azt kivontam, hogy az állam által a különbözőség, kifejezése ne proclamáltassék, mert az állam feladatával törekvései irányával jőne ellentétbe. Hogy nemzeti czélokat nem hangoztattam, hogy nem mondtam azt, hogy haza kell hozni azokat, a kik külföldön tanulnak, azt veti szememre Szathmáry György képviselő ur. Hát hiszen egész felszólalásom, különösen annak vége, a hol azt fejtegettem, hogy miben különbözik a magyar democratia és annak micsoda jelleget adott 1848 ban, a magyar nemzet az ő történelmi fejlődésének ezen nagy hatalmas lökése idején, midőn a magyar nemzetnek a többi nemzetek közt a jövőben bekövetkezendő állás foglalását, fejlődési képességünknek egy egész messze távlatát állítva fel, azt fejtegettem, hogy mikép kell berendeznünk társadalmi életünket, hogy hivatásunknak megfeleljünks nemzetünket nagygyá tehessük: akkor azt hiszem, a nemzeti szempontot — felfogásom szerint — nem nélkülöztem, csak nem hangoztattam. Hazahozzuk-e azokat az ifjakat ? Ki parancsolhat rá a szülőre és miért kell ezt az érvet elővonszolni és 40 személyre berendezett tanintézetnél előtérbe tolni és talán ez által népszerűséget szerezni akarni? Teljesítse előbb a kormány a maga hivatását, a maga feladatát, az ő példája ki fog hatni az egész társadalomra. Ott van a Theresianum, melynek magyar alapítványos helyei Mária Terézia idejében Váczott voltak felállítva. Ott vanaPasmaneum, mely szintén magyar intézet és ott Bécsben, idegen ország fővárosában képeztetnek ki a mi papjaink és gyermekeink. T. ház! Ha az ifjak hazahozatalánál jó példával akarunk elöljárói, akkor kérjük, hogy azon intézeteket, melyek már meg vannak, méltóztassanak hazahozni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Visi Imre t. képviselőtársam szemrehányást tett nekem, tudniillik azt mondta, hogy én felszólalásomban a társadalom különböző rétegeit egymástól elválasztottam s ekként tárgyaltam a dolgot. Megbocsát a t. ház, de a ki ma helyes állami politikát akar követni, annak a társadalmi politikával is kell gondolni. Az állam nem egyéb, mint keret s a társadalom az, a mi betölti a keretet; a társadalomnak különböző irányzatai és törekvései, a melyek még a társadalom kebelében élnek, ma-holnap átjönnek az állami élet kebelébe és a miként a társadalom fejlődik, akként kell, hogy a keret is utána alakuljon, a melyet az állami élet ad. Azért nekünk a társadalom életében, annak bármely részében, legyen az a kicsinyeknél vagy a nagyoknál, a
