Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

2ig 252, országos ülés május 2&-én, Szombaton. 1889. mert az bizonyos összeköttetésbe hozható a társadalmi elkülönzöttséggel. A nevelési kérdések olyatén megoldását képzelni nem lehet, hogy a társadalmi elkülönzöttség és a társadalmi elt.tgoltság bizonyos mértékben ne érvényesítse saját jogait. (Igaz! ügy van!) Én magam — és ebben ellentétben vagyok az előttem szólott t. barátommal Asbóth Jánossal — rajongok a democraticus eszmékért és elvekért; hívének vallom magamat és örvendek azok minden hangoztatásának; de ha az összes társadalmi rétegeket, az összes társadalmi tagozatokat bele akarnók erőszakolni egy és ugyanazon nevelési és elbánási rendszer retortájába, ebből az elbánásból lehetne az ellentéteknek egy bizonyos összetűzését kierőszakolni, de ebből az elbánásból az ellentéteknek kiegyenlítése, összebékéltetése, összeolvasztása nem kerül ki soha. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy áll a helyzet, t. ház ? Min panaszkodott az előttem szólott t. képviselő ur ? Panaszkodott azon, hogy vannak ezen társadalomnak rétegei, ő azt mondta vannak, én azt mondom lesznek, mert fokozódni fognak, mert növekedni látom őket, melyek kiválnak a többiekből, melyek elzárt teret keresnek maguknak, hogy találkozzanak, külön, elvonulva a többitől, mert gondolatviláguk más, mert élvezeteik mások, inert vágyaik, aspiratióik különbözők. És ekkor azt mondja a cultusminister: egy forrását ennek a különbözőségnek be kell dugni, egy forrását meg kell szüntetni : a nevelésnek különbözőségét. (Igen! ügy van!) Azt, hogy ezek nevelése nem nemzeti, hanem idegen, azt, hogy ez a nevelés az ország határán túl történik, azt legalább meg kell szüntetni, haza kell őket legalább hozni, (Igaz! TJgy van!) hogy a mennyiben vannak ezen nemzetnek egyéb rétegei is, melyek kívánják ugyanezt a nevelést, ugyanezt a magasabb kiképzést, ezekkel együtt, egy rétegben, egy vonalban nyerjék azt a nevelést, (Helyeslés a jobboldalon) bogy az összeolvadási proeessus a nevelés utján is előmozdittas sék és az elkülönzésnek és eltagolódásnak az a kényszerűsége, mely a künn való nevelésből származik, megszüntettessék. (Élénk helyeslés.) Ebben sem aristocraticus nisusokhoz való hajlamot, sem pedig valami olyan speciális rózsabimbó-tenyésztést, mint a hogy azt igen költőileg Fenyvessy t. barátom kifejezte, látni nem lehet. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Engedje meg nekem t. barátom, hogy az a fölfogás, melyet e tekintetben említett, hogy nekünk alant még sok teendőnk van, mielőtt ilyent fent teljesíthetnénk, igen veszedelmes. En igen t. barátomnak csak egy példát idézek, 0 buzgó és befolyásos tagja az országos képzőművészeti társulatnak; hasonlítsa össze a dolgot. A költségvetésben ezen czélra is van egy tétel fölvéve. Én keveslem ezt a tételt, én többet akarok erre a ezélra; de mit gondol ő, ha szembe állítjuk ezt azzal, hogy vannak községek, melyekben nincs népiskola, nem tünik-e fel ép oly igazságtalannak az e czélra adott minden krajczár? De a közművelődési szükségletek kielégítése nem alulról fölfelé, nem is fölülről lefelé történik, hanem egyenletes ápolás szükséges e téren a társadalmi élet minden rétegében. (Helyeslés.) E nélkül, mielőtt összes népiskoláink nem kitűnőek, nem lehetnének középiskoláink; s mielőtt összes középiskoláink nem kitűnőek, nem lehetne egyetemet állítani, (Igaz! TJgy van!) mert akkor a fokozatos fejlesztés azon módjára volna szükség, hogy mindent alulról építsünk. Tényleg pedig az európai fejlődés ennek inkább megfőrdítottját bizonyítja, bizonyítja azt, hogy kitűnő egyetemek előbb voltak, mint népiskolák (ügy van!) ésmig a társadalom felső rétegei meg nem nyerik a tökéletes, teljes nemzeti műveltséget, addig nem lesz sikeres és hatályos a cultura munkája alant sem. (Helyeslés jobbfelöl.) Addig nem lesz az országnak — hogy ezzel a szóval éljek, melyet gyűlöletessé tenni kívántak — előkelőségében és tisztességes elemeiben a kellő öntudat, hogy megteremtsék mindenütt alant is a népoktatási és cultur-szükségleti intézményeket, (ügy van! jobbfelől.) És én ezért minden lépést, a mely ebben a tekintetben előre történik, nem engedek ugy magyarázni, mint hogy ha ez a nemzeti erők eltagolására vezetne, hanem inkább minden lépést ugy kívánok látni, sőt többet mondok, megvárom a közoktatási kormányzattól, hogy minden ilyen lépés ugy történjék, hogy abban a nemzeti cultura egységes fejlesztése érvényesüljön. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Minden ily lépést üdvözlök, üdvözlöm még akkor is, ha az felekezeti téren történik és ezt a szempontot különösen hangsúlyozandónak tartom, mert nem engedhetem meg azt, hogy azokat a felszólalásokat és hangokat, a melyek ezen kérdéssel kapcsolatosan felhangzottak s a melyek azt kívánták, hogy a mi teendő, azt tegye meg az állam, hogy ezeket bárki és bármely szempontból ugy magyarázza, mintha ezekben felekezeti bizalmatlankodásról lett volna szó, mert erről nem volt szó sehol. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Én a magam részéről, a ki az egész világ előtt emelt fővel a liberális irányzat hívének vallom magamat, nyiltan kijelentem, hogy ha arról volna szó, hogy egy katholikus, főpapok által felállítandó convictusnak állami segélyre van szüksége, nem haboznám azt ép ugy megszavazni, mint a hogy megszavaznám ugyanazt a segélyt egy protestáns felekezet részére is. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Azért azon felfogás ellen, hogy a felekezetek ellenszenvről, gyűlölködésről, vagy egyikmásika ellen bizalmatlanságról volna szó, az ellen egész komolyan és határozottan tiltakozom. (Helyeslés jobbfelöl.) Erről szó nincs, de igenis volt e kérdés kapcsán szó az állami nevelés szempontjáról