Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

á&í. országos ülés május 25-én, szombaton. Í889. § (g menyek közt sem lehet következtetni azt, hogy csak gazdagok fognak felvétetni, szegények pedig nem. Gr. Károlyi Gábor: Más iskolákba sem vesznek fel tisztességtelen elemeket! (Zaj jobbfelől.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Az én democraticus nézetem íizt hozza magával,.. (Nagy zaj és közbeszólások balfelöl. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak haragudni! (Derültség.) Gr. Csáky Albin,vallás- és közoktatás Ügyi minister: Ismétlem, az én democraticus nézetem azt hozza magával, hogy a tisztesség ezen foka nem egy osztályban, nem egy helyütt keresendő, hanem keresendő mindenütt, a hol feltalálható és bárhol van, onnan veendő. (Helyeslés jobbfélöl.) Gr. Károlyi Gábor: Magyarországon csak 40 található?! (Halljuk! jobbfelöl. Nagy zaj. Elnök csenget.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatás Ügyi minister: Méltóztattak közbevetni, hogy hisz a gymnasiumokba és más középtanodákba is csak tisztességes elemeket vesznek fel. Természetes, hogy ott is a tisztességes elemek veendők fel; hanem a fineveldében, a melyben a növendékek együttlakásra vannak utalva, a hol a nevelésnek nem csak bizonyos, hanem magasabb foka is alkalmazandó, természetesen még inkább kell arra nézni, hogy tisztességesek legyenek együtt és a lehető legtisztességesebb elemeket kell kiválasztani. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás és derültség balfelöl.) Ha az intézet ugy terveztetnék, hogy abba csak egy osztályból, csak egy felekezetből valókat lehet felvenni, ha a felvétel igen magas pénzbeli qualifieatióhoz volna kötve, akkor érteném a kifogást, melyet ezen intézet felállítása ellen emelnek. De midőn oly intézet felállítása van tervben, a melybe bármely osztálybeli, bármely felekezetbeli, legyen gazdag, vagy szegény, de tisztességes és jól qualificált, felvehető, ebben én semmiféle aristocraticus intézményt látni nem tudok. (Ugy van! jobbfelöl.) Még csak egyet, t. ház. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A t. képviselő ur nevetségessé iparkodott tenni engem, mondván, hogy hiszen csak azért állítom fel ez intézetet, mert az amúgy is kifizeti magát. Sajtiálom, hogy a t. képviselő ur nem méltatta figyelemre azt, a mit tegnap e tekintetben mondtam. Én azt mondtam, hogy ily finövelde felállításának szüksége tényleg megvan. Megmondtam, hogy miben áll ez a szükség; megmondtam, hogy ez felállítható annak daczára, hogy a tanulmányi alap nem igen jól áll, mert ez az intézet ki is fogja magát fizetni. Ezt változatlanul fentartom ma is, mert az megfelel a tényállásnak. Hozzá teszem, hogy egy nagyobb szabású állami intézet felállítása jobban megfelelne a követelményeknek, de minthogy ennek lehetősége nincs meg, azt kell legalább megcsinálni, a minek lehetősége megvan. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfelől.) Josipovich Géza jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! Nálunk, mihelyt valaki kilép a nyilvánosság forumára, democraticus elvekkel dicsekedik, vagy legalább democraticus szólamokat hallat még akkor is, midőn csontjainak velejéig saturálva van aristocraticus hajlamokkal, aristocratikus velleitásokkal nemcsak, de elvekkel, sőt előítéletekkel is. Ugy hogy ha ezen hitvallásoknak hitelt kellene adnunk, azt kellene hinni, hogy Magyarország democratia tekintetében már régen túlszárnyalta Francziaországot és Amerikát, hogy túlszárnyalta még a chinai birodalmat is és hogy Magyarországon az aristocratia már rég nem létezik, kiveszett az utolsó példánya még a Mammuth-korszakban és ilyen csodát csak a múzeumban lehet találni, nem a főrendiház üléstermében, hanem spiritusban, az öreg Pulszky gondozása alatt. Nálunk pedig, t. ház, aristocraticus hajlammal bir még az utolsó bakter is, annyira, hogy az éjfél előtti bakter. különbnek tartja magát, mint az éjfél utáni bakter és viszont. Nem tudom, hogy ezt csupán csak egy messze elterjedt fogalomzavarnak, vagy pedig hypocrisisnek kell-e tulajdonítani; de azt hiszem, hogy én, a ki politikai nyilatkozataimban nem azt szoktam tekinteni, hogy mi a hasznos, hanem hogy mi a meggyőződésem, (Derültség a bal- és a szélső baloldalon) ezen fogalomzavar és hypocrisis leküzdéséhez talán hozzájárulhatok annak őszinte bevallásával, hogy én nem dicsekedhetem democraticus meggyőződéssel s minthogy democrata nem voltam, nem vagyok és nem is szándékozom lenni s minthogy a legkevésbé óhajtok abba a cathegoriába jutni, mely félig mágnás és félig mokra, ennélfogva nem érzek magamban sem hivatást, sem illetékességet azon kérdés elbírálására, vájjon helyes-e az az eszme, a mely Ug-'on Gábor t. barátom egész beszédének vezéreszméje volt, hogy tudniillik a democratia incompatibilis a magasabb neveléssel. Ezt a kérdést tehát másoknak átengedve, nem kivánom pertractálni e szempontból a kérdést, hanem tisztán a gyakorlati élet, a nemzeti érdek tekintetéből kivánom considerálni. És e szempontból egy fapoltura értéket sem tulajdonítok a phrasisoknak, akár democraticusok legyenek, akár nem. (Helyeslés jobbfelől.) Előzetesen azonban méltóztassék a t. háznak megengedni, hogy csodálkozásomat fejezzem ki azon hálátlanságon, melylyel a t. mérsékelt ellenI zék szónokai az internatusi intézmény ellen visel-