Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

ű»i6 252. orsíágos Illés májas 25-éu, sw>mt>aton.fl889. tétnek, holott igen kitűnő vezéröket egy internatusnak, a kalksburgi jezsuita-intézetnek köszönhetik. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) De mint az internatusi nevelés kitűnő példájára, nemcsak a mérsékelt ellenzék t. vezérére hivatkozom, hanem hivatkozom azon köztudomású tényre, hogy Anglia legnagyobb államférfiainak nagy része az etoni internatusból került ki, ámbár, csodálatos, majdnem hihetetlen dolog, deugyvan, hogy daczára ennek, annyira sikerült nevelésök, hogy legalább lódobogást a parlamentbe nem visznek be. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a balés a szélső baloldalon. Egy hang balról: Szamárbeszéd !) Ha ebben a parlamentben azt mondják a szónoknak, hogy szamár-beszéd, az legnagyobb bizonyítéka annak, hogy jó nevelő-intézetre szükség van. (ügy van! Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Szívesen concedálom Királyi Pál t. barátomnak, hogy nem lehet becsesebb nevelés, mint az anyai nevelés, feltéve, hogy az anyában megvannak a szükséges qualitások, a szellemi, a morális, az egészségi qualitások és feltéve, — a mi fődolog — hogy megvan az anya, mert előfordul az a csapás is, hogy a család elveszíti. De, t. ház, vannak családok olyan körülmények közt, például falun lakó családok, távol minden középiskolától, melyek nem tarthatnak 2 — 3 ezerforintos nevelőt; vannak katonatisztek, kik az ország határain kivül szolgálnak; vannak magyar hazafiak alkalmazva a külföldön a külügyi szolgálatban s ha ezek tősgyökeres magyar nevelésben akarják részesíteni gyermekeiket, nem tarthatják azokat otthon a szülei háznál, hanem vissza kell hogy küldjék hazájukba. Hallottam t. ház, azt is, hogy hát mit fognak tanulhatni abban az internatusban a növendékek olyat, a mit bármely gymnasiumban ne tanítanának? Hát, t. ház, én elismerem, tudom, hogy a gymnasiumokban sok mindenfélét tanítanak, sőt attól félek, hogy igaza van Neppel t. barátomnak, hogy többet tanítanak, mint a mennyi üdvös a növendékek testi és szellemi egészségére. De vannak dolgok, a miket a gymnasiumokban nem tanítanak, miután azok nem oktatási, hanem nevelési dolgok és olyan finom inponderabilis dolgok, minta minő — s megjegyzem, hogy ezeknek fontosságot csak az nem tud tulajdonítani, a kinek nincs érzéke irántuk — oly finom, inponderabilis dolgok iránt, mint a minő a tapintat, a discretio s azon megnyerő előzékeny modor, mely minden pályán haszno?, még az oppositióban is, de némely pályán nélkülözhetetlenül szükséges s fontosabb, mint bármely tudomány s a minő azon önérzettel párosult szerénység, mely egyaránt távol van a hunyászkodástól és henczegéstől. Ellenben vannak dolgok, a miket akárhány gymnasiiimon nem tanítanak ugyan, de a miket a növendékek megtanulnak, mert rájuk ragad, mert benne vannak a levegőben, a duhajkodás, a ferbli s azou bizonyos betyárismns, melynek nyomait a legkülönbözőbb osztályoknál lehet megtalálni. Hogy ha a mi műveltségi állapotainkat öszszehasonlítjuk az európai nagy culturnemzetek műveltségi állapotaival, azt találjuk, hogy van a magyar társadalomnak egy osztálya, a mely igenis bátran és előnyösen állja ki a versenyt s ez az osztály a magyar paraszt-osztály, mely az illem és az emberségtudásban bátran és előnyösen állhatja ki a versenyt bármely nemzet ugyanazon osztályával. S ez mutatja a magyar fajnak természetes, nemes hajlamait; de ha azután felfelé haladunk az osztályok rendjében és keressük a természetes fajú adományokon kivül azokat is, a melyeket csak a nevelés adhat meg, attól tartok, hogy az összehasonlítás más nemzetek hasonló rétegeivel nem fog mindig ily szerencsés és kedvező eredményre vezetni. Ezért röviden, azt hiszem, hogy ezen nemzetre és országra nézve sem szerencsétlenség, sem veszély nem fog következni abból, hogy ha egy, vagy akár, ha lehetséges volna, több oly intézet felállíttatik, a melyből kisugárzik s melyből szerteszét hordják a növendékek azt is, a mit — hivatkozom gróf Károlyi Gáborra, ki hosszasan tartózkodott Parisban — franeziául úgy neveznek, hogy la haute politesse aristocratique. (Tetszés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azzal kezdem igénytelen felszólalásomat, a mivel előttem szólt Ugron Gábor t. képviselőtársam az ő kétségtelenül igen szép és ideális magaslaton álló nagy beszédét kezdette, hogy tudniillik tekintettel az időre s teszem hozzá, tekintettel erre a szerencsétlen athmosphaerára, melyben a ház kénytelen tengődni, nem akarok egyáltalában kiterjeszkedni a középiskoláinkban dívó közoktatásnak hibái és bajaira, hanem csak röviden akarom a t. ház szives figyelmét igénybe venni, mert középiskoláinkra vonatkozólag egy határozati javaslatot leszek bátor benyújtani, mely azt hiszem, a t. ház szives többségének támogatását szerencsés lesz megnyerni. (Halljuk! Halljuk!) Ha azonban már felszólaltam, nem menthetem fel magamat azon kötelesség alól, hogy ne nyilatkozzam azon határozati javaslatra vonatkozólag, melyet a szabadelvű párt részéről és megbízásából Dániel Ernő képviselő ur e napokban benyújtani szives volt. Eöviden kijelentem, hogy én azon határozati javaslatot semmi körülmények közt magamévá nem teszem. (Helyeslés balfelől.) Nem azért, mintha osztoznám azon véleményben, a kik egy állami internátus felállításában a