Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

^|)g 252. országos ülés májns 25-én, szombaton. 1889. ténelmet, azzal én egyet nem érthetek. Én a magyar nemzet dicsőségét nem engedem. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tetszik ebbe is belenyugodni s mameluki nyakát ilyen igába hajtani, arról nem tehetek. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Gratu­lálok, ha a t. képviselő ur iskolájában is igy tanítják a magyar történelmet. László Mihály: Magyarországot sehol sem tanítják igy sem nálam, sem másutt. Thaly Kálmán: De tovább megyek.Leírja e tankönyv az újabb korban Magyarország kiegyezését Austriával 1867-ben — s erre figyelmet kérek, mert talán érdekes tárgy — olyaténképen, hogy Beustot ugyan megemlíti, de Deák Ferenczet nem, csak azért, mert magyar; továbbá leirja a berlini congressust s Boszniának az osztrák-magyar monarchiához való hozzácsa­tolását olyképen, liogy Andrássyt nem említi, csak azért, mert magyar. (Derültség jóbbfclől.) Ha önök­nek ez tetszik, örvendek. Bossányi László: Nem tetszik ! Ne tessék többesben beszélni! Thaly Kálmán: Szólok én Bossányi urnak is, vagy kiveszem őt. Azt hiszem, hogy szomorú volna, ha ez min­den magyar embernek arczába nem kergetné a vért. Nem kell annyira elfásulnunk, ilyen kicsiséget elhanyagolnunk nem szabad, mert nem kisebb ember irja ezt, mint Gindely, a kinek európai neve van s a kinek tankönyvét az összes osztrák közép­iskolákban tanítják németül, olaszul, ruthénül, sőt még lengyel nyelven is, mert hivatalosan le van fordítva. Megvallom, hogy a történethamisítás ellené­ben erősebb ellenszenvvel viseltetem, hogysem engem az ily dolgok ne echauffirozzanak. Ezt csak annak jellemzéséül akartam fel­hozni, hogy történeti oldalról milyen e munkának szelleme. Nem mondom, hogy e munkában min­denütt vakmerő hamisítások volnának, de az a néhány momentum, melyeket említettem, elég szel­lemének megismertetésére. Azt, hogy az egész munkának már tervezete is — s erre különösen felhívom a minister ur figyelmét —- a monarchia két állama közt fennálló közjogi állásába ütközik, abból is megítélhetjük, hogy e munkának egész statistikai, topográfiai, geográfiai része olyan módon van contemplálva, hogy az egész monarchia annyira egységesnek vétetik, mint akár Francziaország, vagy Spanyol­ország s hogy nincs elkülönözve pl. Magyar­országnak hegy- vagy vízrendszere, hanem a Kár­pátok mellett fel van sorolva az „innere Hochland és a tiroli hegyek s ezek mellett az erdélyi hegyek, a Tisza mellett fel van sorolva az Inn, Etsch, Arno s a Vág s mindezek ugy vannak össze­keverve, mintha egy tökéletes egységhez tartoz­nának. Ugyanez áll az ipar és a kereskedelem is­mertetésénél, itt is a két állam annyira egységes­nek vétetik, hogy mind e rovatokban semmi különbség sincsen téve a magyar korona tarto­mányai és az osztrák örökös tartományok között. A mi pedig magát a politikai beosztást illeti, az épen közjogilag nagy sérelem. Méltóztassék meghallgatni, hogy van a beosztás eszközölve: Topographie vonGustav Adolf Schimmer —mert ettől van a könyvnek e része irva sigy kezdődik: I. Erzherzogthum Niederösterreich. II. Erzherzog­thum Oberösterreich. III. Herzogthum Salzburg. IV. Herzogthum Steiermark. V. Herzogthum Karatén. VI. Herzogthum Krain. VII. Küstenland. VIII. Gefürstete Grafschaft Tirol mit Vorarlberg. IX. Königreich Böhmen. X. Markgrafschaft Mähren. XI. Herzogthum. Schlesien. XII. König­reich Galizien und Lodomerien. XIII. Herzogthum Bukowina. XIV. Königreich Dalrnatien. XV. Kö­nigreich Ungarn. XVI. Freie Seehafenstadt Fiume und Gebiet. XVII. Königreich Kroatien­Slavonien, XVIII. Bosnien, die Herzegowina und das Limgebiet des Sandschaks Novíbasar. Szóval, Magyarország, Erdély, HorváTörszág és Fiume, mint Kronland van felsorolva Sziléziával, Morva­országgal, Alsó- és Felső Austriával együtt. 1886-ban nyomatott e könyv és érvényes Austria összes középiskoláiban. Igen szépen respectálják, t. ház, a magyar közjogot a mi drága testvéreink. (Ugyvan! balfelöl.) E könyvhöz 14 térkép van mellékelve ; ezek közt vannak történelmiek, a nyelvi viszonyokat feltüntetők, természetrajziak, stb. Ezeknél a tendentia az, hogy mig a szöveg­ben az van mondva folyvást, Oesterreich, Oester­reich és Oesterreich, addig itt mindenütt azt állítja: üesterreichs Berge, Oesterreicks Flüsse, ugy, hogy a Tisza és Maros is Oesterreichs Flüsse. (Felkiáltások szélső balfdol: Tisza igen!) Ebből világos, t. ház, hogy a térképeken is az az elv­uralkodó, hogy Magyarország Kronland s ezért azt mint Oesterreichisches Territóriumot osztja be. Igy tesz vele az Árpádok és az Anjouk korá­ban és a későbbi korszakban is s csak a rómaiakra nézve tesz kivételt, mert ezeket még sem meri osztrákoknak mondani. Ezért a megfelelő térképet ekképen czímezi: Karte der röm. Provinzial­eintheilung auf den Gebieten der österreichischen Länder". Szóval Magyarország Oesterreichhez tartozik még akkor is, mikor Magyarország leg­kevésbé volt az. Hogy pedig Magyarországot, mint külön országot ne kelljen feltüntetnie Nagy Lajos korában, azt mondja a megfelelő térkép fel­írásában: „Die Reiche der Habsburger, Wittels­bacher, Luxemburger und Angiovinen gegen das Ende des XIV. Jahrhunderts." Ezek, t. ház, meglehetősen tendentiosus dol­gok. Tudom, hogy a magyar közoktatásügyi minister nem vizsgálhatja felül az osztrák hivata-

Next

/
Oldalképek
Tartalom