Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-252

262. országos ülés május 25-én, szombaton. Í889. S09 los tankönyveket, de annyit mindenesetre megkísérelhetne a magyar kormány, hogy a szomszéd államban a magyar közjogba ütköző ily dolgok hivatalos tankönyvekbe ne vétessenek fel. (Helyeslés balfelöl.) Ezért szólaltam fel, t. ház s átadom e tankönyvet a minister ur használatára, hogy annak útja-módja szerint az orvoslásról gondoskodjék, annyival inkább, mert ezt első rangú írók írták s mert ezt az osztrák kormány jóváNagyta. Nem kételkedem benne, t. ház, hogy van több ily tankönyv is, mutatványul ezt választottam, mert ez a tankönyv át van dolgozva a népiskolák és a felsőbb tanintézetek számára is. Én tehát a középutat választottam s bemutattam azt, mely a középiskolákban használtatik. Én meg vagyok róla győződve, t. ház, hogy a felsőbb intézetek számára irt ezen tankönyv az általam bemutatottnál is rosszabb. Remélem, hogy ez alkalmul szolgál a minister urnak arra, hogy valamelyik tisztviselője által revuet tartson az osztrák hivatalos tankönyvek felett a magyar közjog szempontjából és hogy megteszi a kellő lépéseket, hogy a király esküjével szentesített közjogunk a szomszéd és szövetséges állam által is respectáltassék. (Helyeslés hatféléi.) Minthogy pedig már felszólaltam, még csak a vita egyik lényeges momentumára, Dániel Ernő t. képviselőtársain határozati javaslatára kívánom azt kijelenteni, hogy én annak sem első, sem második részét nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el elveimnél fogva, minthogy kiváltságos osztályokat protegálni sem állami, sem vallásalapból nem óhajtok. Nem akarok gyámolítani sem születési, sem pénz-aristocratiát akkor, mikor ezeknek ugy is mindenképen inkább módjukban áll fiaik neveltetéséről gondoskodni, mint a szegényebb sorsúaknak. A mig népoktatásunk oly állapotban sinlődik, mint ma, a mig középoktatásunk terén is annyi a tenni való : ilyenféle luxuskiadást meg nem szavazhatok. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Első sorban köszönettel tartozom Thaly t. képviselő urnak azon közlésért, a melylyel bennünket, nem mondhatom, hogy megörvendeztetett, de meglepett. Meglepett azért, mert azt hiszem, hogy a t. házban senkinek sem volt tudomása arról, hogy ily tankönyv van használatban a velünk közjogi kapcsolatban álló Austriában. Utána fogok a dolognak járni, meg fogom állapítani a körülményeket, át fogom vizsgáltatni a könyvet és a mennyiben abban a fennálló közjogi viszonyokkal ellenkező tételeket fogok látni, meg fogom találni útját az orvoslásnak. (Általános élénk helyeslés.) Ezek után áttérek Szederkényi t. képviselő ur felszólalására. A képviselő ur első sorban azt a KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XII. KÖTET. kérdést intézte hozzám, vájjon, ha a német nyelv oktatása ezéíjából a német nyelvet, mint tannyelvet kívánom használtatni, e felfogásom kiterjed-e a latin és görög nyelvre is? Mert ha igen, akkor ő azt következteti ebből, hogy az összes középiskolákba oly tannyelveket hozhatok be, a minő nekem tetszik. A t. képviselő ur azonban elfeledte azt a nagy különbséget, mely a német és a latin meg a görög nyelv közt van. A német nyelvet nemcsak az elme élesítése szempontjából tanítják, hanem gyakorlati szempontból is, (ügy van! jobbfelöl) azért, hogy az iskolából kikerülő ifjak a nyelvet a gyakorlati életben is használhassák. És épen, mert meggyőződtünk, hogy ennyire csak ugy lehet e nyelvet elsajátítani, ha azt az illető tanár oktatás közben is használja, kellett a német nyelvnél e kivételt tenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha a német nyelvnél csak annyit akarnánk elérni, mint a mennyi a görögnél czéloztatik, akkor bátran el lehetne azt törölni a középiskolai tantárgyak sorából, mert a görög nyelv tanítása gyakorlati eredményt épenséggel nem ér el. (Ugy van! Ugy van.') Egyébiránt arra is [felhívom a t. ház figyelmét, hogy ugyanez az intézkedés a franczia nyelvre nézve a reáliskolákban már régen megvan, minthogy a franczia nyelvet gyakorlati szempontból is tanítják s e szempontból csak a franczia nyelvnek oktatás közben való használata által lehet czélt érni. (Helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur tovább megy és azt kérdi: ha e rendeletet applicálhatónak és applicálandónak tartom a vezetésem alatt álló középiskolákra nézve, miért nem tartom applicálandónak az autonóm középiskolákra ? Azért — a mit már tegnap volt szerencsém kifejteni — mert igen jól ismerem a középiskolai törvényt, tudom, meddig terjed a kormány joga, az autonóm középiskolákkal szemben és tudom, hogy ezekre a kormánynak a tanterv és tanmód megállapítása dolgában befolyása nincs. Tehát csak ugy járhatok el, mint tegnap jeleztem. Azon rendeletek alkalmazását ugyanis, melyeket didacticai szempontból a vezetésem alatti középiskolákra nézve okvetlenül szükségesnek tartottam kibocsátani, legfeljebb ajánlhatom az autonóm középiskoláknak. Ha pedig a t. képviselő ur azt kívánja tudni, miért nem adtam ki eddig, bocsánatot kérek, erre szóló válaszom szintén tegnapi felszólalásomban foglaltatik. Azért nem adtam ki előbb, mert a tankerületi főigazgatókat kellett meghallgatnom arra nézve, hogy mennyiben lesz ez a tényleges és helyi viszonyhoz mérten az egyes középiskolákban keresztülvihető. Be kellett várnom a tankerületi főigazgatóknak e tárgybani jelentéseiket, ezek pedig még mindig nincsenek kezeimben együttesen. Majd ha meglesznek, a n?i legközelebb megtörténik, akkor azután — ugy mint tegnap mondtam — kiküldőm a rendeletet az 27