Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-251
251. országos ülés május 24 én, pénteken. 1889. {97 szervezet nem oldotta meg és a másik oka, mert megoldatlanul Nagyva ezen alapok jogi természetét, a további gyakorlati mikénti használás iránt nem nyújtott sem tervet, sem módozatot. Mindezen kettős hézag burka alatt lappangó nehézségekkel szemben Trefort minister ur magában sem elég hajlandóságot, sem elég türelmet nem érezvén, másrészt ezen kérdésnek sürgetése illetékes helyekről sem történvén meg, a legkényelmesebbnek vélte a nehézségek elől kitérni, ugy, hogy ha ezt az egész autonómiát agyonhallgatja. íme ezen ugy culturalis, mint nemzetpolitikai szempontból is nagy horderejű kérdésnek mintegy összecsomósodásánál találjuk ma a közoktatásügyi bizottság jelentésének erre vonatkozó pontját, valamint az ennek kapcsán előterjesztett határozati javaslatot. Hogy alkalomszerű volt-e ezt a kérdést jelen alakjában és ez idő szerint felvetni, azt én nem vitatom; de mert napirendre van hozva, az iránt őszinte véleményt nyilvánítani kötelességem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A határozati javaslatnak első része a tanulmányi alapok jogi természetét nem érinti, hanem ez is, mint a congressusi tervezet megNagyja a statusquot, szerintem tehát a kérdés jogi oldalát nem érintette, nem praejudicálván tehát a kérdés jogi oldalának, ez szerintem nem is képezheti a további discussio tárgyát, habár ugy közművelődési, mint politikai szempontból nagyon szükséges e nagyfontosságú kérdéssel a háznak hova-hamarabb foglalkoznia. (Ugy van! a baloldalon.) A határozati javaslat második része már concret tárgyra vonatkozik. A tanulmányi alapok keletkezésük óta katholikus nevelő-intézetek dotatiójára és fentartására szolgáltak és e ezé]okra fordíttatnak ma is az azokból befolyó jövedelmek. Midőn tehát a culturügyek vezetésével megbizott minister ur azon jövedelmeket ezen intézetek bármelyikében, a közoktatási rendszerünk szabályszerű keretében a nevelés igényeinek megfelelőbb arányban akarja felhasználni, ez által ezen alapok eredeti rendeltetésével ellenkezésbe nem jő ; de a cultusminister ur a közoktatási bizottság jelentése szerint a nagy kényelemmel elkészült budai gymnasium jelenleg használatban levő helyiségeit egy internátus berendezésével akarja értékesíteni, hogy abban előkelő családok gyermekei nevelést és oktatást nyerjenek. Ezzel oly kezdeményt jelez szerintem, a mely ellentétben áll közoktatási ügyünk rendszerével. (Ugy van! a baloldalon.) Ellenzik ezt ugy gazdasági, mint politikai és nevelési érdekeink, mert a mig az országban közoktatási ügyeink és általában közmivelődési érdekeink magának a ministeri előterjesztésnek állítása szerint igen sok kielégítetlen szükségletet mutatnak fel, melyeknek fedezését fogyatékos pénzügyi viszonyaink nem engedik, akkor kiváltságos intézeteknek költséges berendezéseit gazdaságosan helyeselni nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) Thaly Kálmán: Nagy democraták! Királyi Pál: De politikai okok sem ajánlják ezen intézet ilynemű berendezését, mert az állam erejét, a társadalmi osztályokat összecsatoló kapcsoknak nem lazítása, hanem tömörítése növeli és minden oly intézmény- vagy 7 változás, mely ennek ellenkezőjére vezetne, (Ugy van! a baloldalon) a kölcsönös bizalom helyett elidegenkedést szül, ily 7 en törekvések pedig a magyar törvényhozás intentióinak nem felelnek meg. (Helyeslés balfelöl.) De ezen internátus czélszertísége még szorosan vett nevelési értelemben is szakemberek előtt vitás kérdés; fontos érvelések szólnak az internatusokban tanulók úgynevezett kaszárnyanevelési módszere ellen. Nagyon sok és nagy gondot fordítanak ott az ísz kiélesítésére, az értelmi kör kiszélesbítésére, de keveset a sziv és kedély bensőségének fejlesztésére. Amazt megszerezheti a gyakorlott és avatott szorgalmas oktatás, de emennek valódi iskolája csak a családi élet szentélye. Az elmondottak alapján én Dániel Ernő képviselőtársam előterjesztett határozati javaslatának első részét tudomásul veszem, másik részét azonban elvtársaim nevében is nem fogadom el. (Helyeslés a bal- es szélsöbáloldálon.) Dárdai Sándor jegyző: Hock János! Hock János: T.ház! Aközépiskolákczmiénél oly érdekes és tanügyi szempontból mindenesetre örvendetes discussio fejlődött ki, hogy én, a ki e czímnek a közoktatásügyi bizottságban előadója voltam, nem állhatok ellent a csábításnak, hogy a t. ház szine előtt némely szerény" nézeteimet el ne mondjam. (Halljuk! Halljuk!) Magának a jelen vitának főleg azon actualis jelentőségű kérdések adnak szárnyat és lendületet, melyeket előttem szólt t. képviselőtársaim erősen kritizáltak s mely kérdések nem csupán parlamenti körökben támasztottak mozgalmat, hanem melyeknek végleges rendezése elé a magyar társadalom közvéleménye is bizonyos feszült figyelemmel s várakozásteljes érdeklődéssel néz. Ezek a kérdések pedig a német nyelvi rendelet és a szóba hozott Rudolfinum ügye. A németnyelvi rendelet tekintetében teljesen csatlakozom Kiss Albert felfogásához, (Helyeslés bálfelöl) a ki azt a nemzeti cultura tekintetében károsnak találta. De én nemcsak e szempontot akarom kiemelni, hanem pädagogiai vonatkozásaiban is akarom e kérdés káros oldalát megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) En a közoktatásügyi bizottságban feltettem azt a kérdést, vájjon a közoktatásügy 7 ! minister ur mily czélt akar elérni és biztosítani e rendelettel? Vájjon azt kivánja-e. hogy az iskolákban a
