Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-251
] gg 251. országos Ölés májas 24-én, pénteken. 1889. német nyelvi sikertelenséget nagyobb eredménynyel váltsák fel, vagy pedig magának a német nyelvi oktatásnak kiván-e teljesen gyakorlati irányt adni 1 A minister ur e kérdésre azt válaszolta, liogy a német nyelvet a középiskolákban lehetőleg gyakorlati alapon kívánja taníttatni. E kijelentés ellenkezik magával a didaetica szellemével, ellenkezik a középiskolák didactieus hivatásával. (Helyeslés balfelöl) A középiskoláknak czélja, t. ház, hogy az idegen nyelvek által (Halljuk/Halljuk!) formális képzést nyújtsanak magának a gyermeknek; a középiskolák czélja az, hogy a gyermekben a faji összetartozássá nemzetiségi érzület öntudatos és intelligens typusát fejleszszék ki. A czél az, hogy a világirodalom műremekeit méltathassák, eriticailag tanulmányozhassák, mert culturánkat csak tartalmasabbá teszszük azon nagy, humánus eszmék contrahalásával, melyeket a világnemzetek cul túrájában feltalálhatunk. De hogy ezen irány, vagyis az irodalmi műveltségnek széles alapon való megszerzése gyakorlati iránynyá váljék és a nyelv köznapi elsajátítására törekedjék, ez a középiskolák feladatát nem képezheti. (Helyeslés balfelől.) T. ház! A nyelv gyakorlati elsajátítása nem tudományos képzés, hanem ismeret. A középiskolák czélja pedig a tudomány alapvető tételeinek nyújtása. Ujabban épen a Grroupe de l'enseignement second classiqne január 9. ülésén az élő nyelvek tanításának czélját vitatták meg. A discussio tárgyát képező kérdések között fel volt véve ez is: „Mi az élő nyelvek tanításának czélja a reálban". Az értekezlet beható tanácskozni ány után abban állapodott meg, hogy még a reálirányú iskolákban is a főczél az idegen szövegű művek folyékony olvasása. Ha tehát még a reálirányú iskolákban is, oly culturországban, mint Francziaország, megelégszenek az idegen szövegű művek folyékony olvasásával, mért kell követnünk nekünk az idegen beszéd folyékony elsajátítását, midőn az idegen beszéd elsajátítása nálunk nemzetiségi veszélyekkel is jár? (Élénk helyeslés halfelöl.) A minister ur Kiss Albert t. képviselőtársam ellenvetésére azt mondta: nincsen különbség az előbb és utóbb kibocsátott rendeletek között. Mi ebből a következés? Szerintem az, hogy ha az utóbbi rendeletnek paedagogiailag rossz az iránya, akkor az előbbi rendelet is rossz. Mert paedagogiai szempontból egyáltalában nem lehet menteni a német nyelvi rendeletet. Midőn Kiss Albert képviselőtársam felemlítette, hogy az autonóm felekezetek önkormányzati joguk alapján tiltakozni fognak ez irány ellen, tiltakozni fognak a német nyelvi rendelet szigorú keresztülvitele ellen, én csak sajnálhatom, mint katholikus, hogy autonómiánk nincsen és iskoláink önkormányzati joga alapján mi is ugyanezen álláspontra nem állhatunk. (Élénkhelyeslés a bal- és sgélsobálon.) De felvetem azt a kérdést, hogy ha a különböző felekezeti iskolákban különböző mértékben fogják tanítani a német nyelvet: nem fog-e ez a középiskolai egyöntetűség rovására történni? Tegyük fel, hogy az autonóm felekezeti iskolákból egy növendék át akar lépni az állami felügyelet alatti iskolákba, de mivel a nyelvet egészen más módszerrel és követelményekkel tanítják az egyikben, mint a másikban, nem lesznek-e Magyarországon mintegy két táborra osztva az autonóm felekezeti iskolák és az államiak? (Élénk helyeslés balfeWl.) Ezután engedje meg a t. ház, hogy röviden áttérjek az úgynevezett Rudolfmum kérdésére. (Felkiáltások balfelöl: Még nincs elkeresztelve. Egy hang: Berbertinum! Nagy derültség.) Ez intézetet is paedagogiai szempontból kívánom megítélni. Kijelentem először is, hogy minden internatusnak elvben ellensége vagyok, ellensége azért, mert az internátus belső fegyelme az iskolai túlterhelés veszélyeit csak növeli. Pedig, hogy a túlterhelés veszélye a középiskolákban nem üres agyrém, hanem a modern iskoláztatás rettentő bűne, azt nemcsak a tanférfiak, hanem a leghíresebb orvosok is beismerik, (ügyvan! balfelöl.) A jelen középiskolai tantervben a hygienicus szempontokat kellő figyelembe nem vették. Az a veszély, mely a testi fejlődésre épen ezen nevelésnek hiánya szempontjából háramlik, az internatusokban még közvetlenebb, még imminensebb mértékben lép fel. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Csodálatos az, t.ház, hogy a mi materialis irányú világunkban legjobban hanyagolják el iskoláink magát a materiát, azaz a testi nevelést. Pedig az ember első és főkötelessége a physicai élet. A munka, legyen az akár értelmi, akár testi, csak e kötelesség teljesíthetésének feltétele. A nevelésnek ki kell terjeszkedni, az értelem czél mellett a testi szervezet fejlesztésére és a physiologiaí tehetségek mesterséges ápolására is, mert az értelemnek alapfeltétele csak az egészséges testben van. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az internatusok főhátránya épen abban rejlik, hogy a növendékeknél a kellő testi nevelés, a testi erők fejlesztése nincs összhangba hozva magával az értelmi erő fejlesztésével. Az a merev fegyelem, mely az internatusok házi rendjét jellemzi, az a kimért és gyakran túlzásig előirt munkaidő, melyet minden növendék íróasztala mellett s a szobában pontosan betartani köteles, aláássa gyakran a növendék testi épségének alapfeltételeit is. (Helyeslés balfelöl.) A test fejlődése étvágyat, álmot kíván, hogy azt az az ifjú megszerezhesse, testi mozgásra, izomgyakorlatra van szüksége. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) A szabad levegő, a játék, a test- és izomcultus, az neveli a gyermeket férfivá, pedig a hazának és a magyar társadalomnak
