Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-251
|96 2 "1. országos ülés május 24-én, pénteken. 1889. országon, ha egy nagy kiterjedésű, állami jellegű ilyen finövelde is föl lesz majdan állítható, a magam részéről készségesen hozzájárulok a határozati javaslat elfogadásához. (Helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: Királyi Pál! Királyi Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásom tárgyát a közoktatásügyi bizottság jelentésének azon része képezi, mely a Riidolfinumra vonatkozik, valamint azon határozati javaslat, melyet ennek kapcsában Dániel Ernő t. képviselőtársam benyújtott. (Halljuk! Halljuk!) Ezt megelőzőleg azonban t. ház, miután a Rudolfinum, a tanulmányi alap és az autonómia közel fogalmak, engedje meg nekem a t. ház, hogy tárgyam kellő megvilágítása végett pár rövid megjegyzést tehessek a t. közoktatási minister ur azon válaszának némely lényeges vonatkozásaira, melyet egyik közelebbi ülésben Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam felszólalására adott. Ezt tenni szükségesnek tartom azon nagy jelentőségre tekintettel, melylyel ezen válasz a nagy közönséget a forrás természeténél fogva befolyásolhatja. Én szívesen következtetem azon válasz jóindulatú hangulatából, hogy a katholikus autonómiának ügye nem sokáig fog jelen elposványosodó állásában Nagyatni, a melyben eddig volt és ez egyik oka ez irányú felszólalásomnak, azon reményben, vájjon nem sikerülhetne-e a t. minister ur lelkiismeretét ezen általa képzelt nehézségek nyomása alól felszabadítani. A t. ministér ur ugyanis az autonómia életbeléptetésének főnehézséget az egyház hierarchicus és episcopalis szervezetében vélte megtalálhatni. Hic Rhodus! Ez igen súlyos argumentum lenne az, autonómia életképessége ellen és igazolás a kormány hosszas hallgatása mellett, ha tartható volna, de szerencsére nem az, mert, t. ház, a törvényesen egybegyűlt katholikus congressusnak alkatelemeit képezték a püspökök, az alsó papság és a világi hivek által választott képviselők. Az ezen legális factorok által együttesen kidolgozott szervezeti szabályokhoz Magyarország katholikus püspökei egyhangúlag hozzájárultak. (Ugy van! balfelöl) Kérdem most, t. minister ur: feltehető-e a katholikus püspöki karról, hogy hosszas, beható és komoly tanácskozás után kidolgozott oly szervezeti muukához járult volna beleegyezésével és oly javaslatot terjesztett volna fel a legfelsőbb helyre elfogadás végett, a mely alapjaiban a katholikus egyház hierarchicus és episcopalis szervezetével, tehát magával az egyház alapszervezetével ellentétben áll? (Élénk helyeslés balfelöl.) De a t. minister ur indirecte rámutat a forrásra is, a melyből ezen nehézséget következteti és ez azon tévesen értelmezett közvélemény, mely szerint a nagyközönség a katholikusok autonómiáját egyértelműnek veszi a protestánsokéval, pedig a kettő közt különbség van. Egyeseknek a hírlapokban, társaságokban,gyülekezetekben tettfelszólalásaiból közvéleményre helyesen következtetni nem lehet. A jelen fenforgó nagy kérdésben a katholikus közönségnek közvéleményét tartalmazza azon elaboratum, a melyet ezen törvényesen összegyűlt és tanácskozott congressus, mint a nagyközönség képviselője kidolgozott, (Ugy van! balfelöl)melyet annak elnöke az esztergomi érsek legfelsőbb helyen benyújtott és mely — meg vagyok győződve — a t. minister urnak is birtokában van. De ha mindemellett a t. minister urnak kételyei lennének és ha azt gondolná — tekintettel a közbejött hosszabb időfolyamra, mert húsz év lefolyása alatt az élők közt sok minden megváltozhatott — vájjon nem változtak meg a katholikusok nézetei ezen autonómia ügyére nézve: mindezen kételyek megszüntetése s itt a chaos homálya helyett világosságnak a teremtése a t. minister ur elhatározásától függ. Álljon szóba ezzel a congressussal, hivja össze annak tagjait; (Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mert hisz csak ülésszakai vannak felfüggesztve, maga a testület még nincs feloszlatva. Mutassa meg a t. minister ur, hogy ezen congressus nincsen örökös tetszhalálra ítélve; közölje vele aggályainak lajstromát, mutasson reá a hézagokra, melyek áthidalandók, mutasson reá a fogyatkozásokra, melyek pótlandók, mutasson reá-a nehézségekre, melyek leküzdendők, szóval mindazon kifogásokra, melyek lehetetlenné teszik vagy akadályozzák ezen autonomicus szervezetnek a végrehajtását és legyen meggyőződve a t. minister ur, hogy az a válasz, melyet ezen tekintélyes testülettől fog nyerni, tartalmazni fogja az összes katholikusok, Magyarország 8 millió polgára hamisítatlan közvéleményének kifejezését. (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t minister ur a kormány hosszas hallgatásának mintegy mentségéül felhozta azt is, hogy ezen első kísérlet után újabb kísérletek már nem tétettek. Ez részben igaz; de én megmondom az okát is, miért. A culturalis ügyek vezetésére időközben Pauler minister halála után Trefort Ágoston minister hivatott meg, ki is tárczájának teendőit átvévén, íróasztalának fiókjában felfedezte a kath. congressus munkálatát, azt a tárgyat, a melylyel nem tudott rokonszenvezni. Különös az, t. ház, hogy ezen nagytudományú férfiú, a ki közművelődésünk történetében oly szép emlékekkel örökíté meg nevét, ezen embrionális autonómia iránt az idio-synerasiának egy nemével viseltetett. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elolvasta a munkálatot, de azt elolvasva ismét visszahelyezte régi helyére s úgymint előde, le is zárta. Két okból tette ezt, a parlamentben mondott beszédében maga kifejezte. Ezek egyike az volt, mert a vallás- és tanulmányi alapok jogi természetét ezen
