Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
172 250. orsííigos ülés május 38-án, csütörtökön. 188S. főispán senkit, mert ezt, a mint maga is kijelenti, méltatlannak, szükségtelennek tartja és soha sem szánja rá magát semmi oly eljárás követésére, mely az ő méltóságával és tekintélyével összeegyeztethető nem volna. (Helyeslés és tetszés jobbfelől. Nyugtalanság halfelöl.) Ezenkívül, t. képviselőház, kaptam jelentést arról, hogy igenis, kifüggesztettek zászlókat, a mint az ilyenkor szokás; de kifüggesztettek zászlókat a plébániára, 3ot a templomra is (Mozgás, zaj balfelöl) és pedig nem szabadelvű kormánypárti, hanem ellenzéki zászlókat. (Tetszés a jobboldalon.) Hogy mennyiben egyezik ez meg a törvénynyel, ez iránt utalok a törvényre, (Helyeslés jobbfelöl.) Mindez csak azt bizonyítja, t. ház, hogy, a mint említettem, in concreto semmi olyannak nyomára nem jöttem, a minek megtorlására nekem közbelépnem kellene. Sőt ellenkezőleg, bizony választási mozgalmak közepette vagyunk és a t. mérsékelt ellenzék semmiben sem áll mögötte a szokásos korteskedési eljárásoknak; (Derültség a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) De ily kérdésekben váddal, tagadással bőven találkozunk. Nincs kilátásom arra, hogy akármit mondjak, a t. képviselő urat meg tudjam nyugtatni; apellálok a t. ház belátására, ítéletére: (Mozgás balfelöl) vájjon ilyen általánosságban tartott, semmivel nem igazolt interpellatióra fektethetek-e nagyobb súlyt? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalén.) Horánszky Nándor : T. képviselőház! Arra a válaszra, melyet a t minister úrtól kaptam, nem ugyan egészen, de nagyrészben el voltam készülve. (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Az a szokásos iskola ez (Ugyvan! Ugyvan! balfelöl) és nem is kerülhet ki más abból az iskolából, mely a kaposvári hamis mandátumot igazolta, (Ügy van! Ugy van! balfelöl) mely a férfias bátoraágnak még csak azzal a mértékével sem birt, hogy bevallotta volna, hogy az a levél, mely közöltetett, való. A temesvári iskola, melynél a t. kormány a legkörmönfontabb formulákkal kerülte azon egyszerű dolog felderítését, hogy az a levél, mely onnan közöltetett, való-e vagy sem ? (Egy hang a jobboldalon: A dologra ! Felkiáltások a szélső baloldalon: Szavazzunk! Ez sokkal egyszerűbb!) Pedig higyje el a t. kormány és a t. túloldal, hogy abból semmi haszna nincs, mert a kinek oly rövid az esze, hogy be nem látja azt, hogy midőn egy levélnek valódisága vagy valótlansága felett a nyilatkozattétel kerültetik, akkor azt a levelet minden komoly ember valónak ismeri el. (Ugyvan! balfelöl.) Az ilyen iskolából tehát én más választ természetesen nem reméltem. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur kétségbe vonja, hogy az interpellatióban felsorolt tények valók, sőt tovább megy és azt mondja, hogy tessék azokra bizonyítékokat szolgáltatni. E kettőre el voltam készülve, t. ház és némileg fogok is bizonyítékokat szolgáltatni, bár részemre is igen rövid volt az idő. De arra, hogy a t. minister ur megfordítsa a dolgot és ő emeljen vádat az ottani politikai küzdelmekkel szemben (Felkiáltások jobbról: Jogosan!) — megengedem, jogosultan, nem is fogom takargatni — arra csakugyan nem lehetett elkészülve senki, mert én nem az ottani liberális párt küzdelmeivel és az ezen küzdelmekben nyilvánuló törekvésekkel szemben interpelláltam, hanem egyedül és kizárólag azon törvénytelenséggel szemben, melylyel ott a választási mozgalmakra a hatalom reá nehezedik. (Élénk helyeslés balfelöl. Nagy mozgás a jobboldalon.) Visi Imre : Horánszky a biró? (Hosszaszaj.) Horánszky Nándor: Igen is; de t. ház, hogy mennyire objectiv e tekintetben a t. minister ur válasza, a ki engem vádol szenvedélyességgel, arra nézve nyilatkozatának csak két részét leszek bátor egymással szembeállítani. A t minister ur azzal kezdi, hogy ha az interpellatio megtétele alkalmával jelen lett volna a képviselőházban, arra rögtön megadta volna a választ, mert annyira meg van győződve az illető t. főispánnak politikai correctségéről — már tudniillik ezen eljárásában — hogy egy perczig semhabozott'volnainterpellatiómra a választ — gondolom — a lehető legtagadóbb értelemben megadni. Bocsásson meg a t. minister ur, de ilyen választ akárkivel szemben és akárkire vonatkozólag történjék a felszólalás, egy képviselőházban komolyan senki sem adhatott volna. {Ugy van! a bal- és szélső balon.) Mert ha megengedném is, hogy az illető t. főispán ur (Egy hang balfelöl : Nem tiszteljük!) vagy bárki is egy politikai ténykedésében correcte jár el; de ha bárki ellen concret panaszok emeltetnek, hogy erre a minister vaktából rögtön megadja a választ, ezt komolynak senki sem fogja venni. (Helyeslés. Ugyvan! a bal-és szélső baloldalon.) De azután nyomban azt mondja a minister ur, hogy miután ideje volt, igyekezett magának mégis adatokat szerezni, mert még sem ítélhet oly könnyen, mint a mily könnyen vádolnak azok, a kik interpellálnak. Hát kérem, minek szerzé meg akkor mégis az adatokat; át fogja látni ebből mindenki, hogy ebben csakugyan igen súlyos ellenmondás van és ez egyébnek alig tekinthető, mint azon minden áron való igyekezetnek, hogy az ott történt tényekről és azok létezéséről a figyelmet elterelje. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső balon.) A t. minister ur tehát megfordítja a dolgot és azt mondja, hogy nem a liberális párt, (Egy hang balfelől: Micsoda liberális párt ? Derültség) — tehát nem a liberális kormánypárti mozgalom volt az, a mely az ottani mozgalmakat a felekezeti térre átvitte.
