Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-250

250. országos ülés májas 23-án, csütörtökön, 1889. 171 ottani vármegyei főjegyző, a t. mérsékelt ellen­zék jelöltje; a másik Dókus ur, a szabadelvű kormánypárt jelöltje. (Fäkiáltások balfdől: Dehogy szabadelvű ! Zaj.) Igenis, a szabadelvű kormány­párt jelöltje. (Helyeslés jobbfelől.) A választási mozgalmak megindultak és azok folyamata igen élénk lett; sőt, mint constatálva van, a választási agitatiónak — vagy, hogy sen­kit ne sértsek, capacitatiónak — nem csekély mértékben felekezeti színezetet szándékoznak adni, a mely tekintetben azonban, ugy tudom, a szabadelvű párt távol áll a küzdtértől. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) B. Kaas lvor: Ellenkezőleg. (Ellenmondás jobbfelől) Baross Gábor, belügy min ister: Én csak azt akartam mondani, hogy a két párt közül az egyik, a szabadelvű párt nem. (Tetszés és derült­ség jobbfelől.) B. Kaas Ivor: Szellemes, de nem igaz! Horánszky Nándor; Gyenge argumentum! (Halljuk! Halljuk!) Baross Gábor, belügyminister: Majd hallani fogjuk az erős argumentumokat;; én csak a tényt adom elő, egy szóval sem többet, sem kevesebbet. Horánszky Nándor: Azt jelentheti a fő­ispán, de az nem a valódi tényállás. (Nyugtalan­ság jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Baross Gábor, belügyminister: A vá­lasztási küzdelem, t. ház, mindig bizonyos szen­vedélyességét kelt föl. Rám nézve a dolog nem terjed egész idáig, hanem a képviselő urat már itt is elérte. (Derültség és tetszés jobbfelől.) Én nem szóltam egy szót sem közbe, ő közbe szólt; majd tüzetesen válaszolhat, ha megadtam kötelesség­szerű feleletemet. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Gábor: Maga magának nem szólhat közbe! (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Baross Gábor, mint belügyminister: T. képviselőház! így állván a dolog a helyszínén, nagyon természetes, el lehetünk készülve arra, hogy váddal fogunk találkozni a választás vezeté­sét s egyáltalában az ottani viszonyokat illetőleg. És ebben nem is csalódtam, a mennyiben az interpellatió tényleg meg is tétetett. Meghallgatván az illetőket, áttérek magának az interpellatiónak megválaszolására és minthogy a t. képviselő ur azt méltóztatott kérdezni: van-e tudomása a ministernek főleg arról, hogy a főispán korteskedik, hogy a főispán praessiót s corruptiót gyakorol ott a választók körében, bátor vagyok azt kijelenteni, t. ház, hogy a kezeim közt lévő adatok szerint épen az ellenkezőről van tudomá­másom és hogy ennek következtében semmiféle olyan fellépésre magamat indítva nem érzem, a melyet indokolni a törvény és a tisztesség szempontjából nem tudnék. (Élénk helyeslés jobb­felől.) Ha in abstracto kérdezi tőlem a t. képviselő ur, hogy helyeslek-e törvénytelen eljárást, ellehet készülve arra a válaszra, hogy a törvénytelen eljárást nem helyeslem senkinél, el nem nézem senkinek és ha törvénytelen eljárást valahol tapasztalni fognék, megvan a törvényes módja, hogy az meg is toroltassék. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Kaposvári mandátum! Zaj jobbfelől.) Báró Kaas Ivor: Utólag! (Derültség bal­felöl, mozgás jobbfelöl.) Baross Gábor, mint belügyminister: Azt mondja egyik képviselő ur: utólag. Hát hiszen előzőleg nem torolhatjuk meg. (Élénk derült­ség és tetszés jobbfelől. Felkiáltások a szélső bal­oldalon. Utólag sem! Kaposvár! Dunaszerdahely! Halljuk! jobbfelől.) Mondom, in abstracto osztozom azokban, a miket a képviselő ur mondott és határozottan ki­jelenthetem, hogy nem csak én, de az egész kor­mány sem helyeselhetné a helytelen eljárást. (Helyeslés jobbfelől.) És ebből következik a többi. In concreto azonban, (Mozgás balfelöl) minthogy nincs a vádnak semmi alapja, (Ugy van! jobbfelől) nem érzem magamat indíttatva eljárni. (Helyeslés jobbfelől.) Ha pedig vannak bizonyítékok, a milye­neket még nem látok és ha azok felhasználhatók azon vádak igazolására, használtassanak fel a tör­vény illető útján; (Helyeslés jobbfelől) de egy ilyen általánosságban tartott, semmiféle concrét adatot nem szolgáltató interpellatió alapján én senkit szét nem téphetek. (Helyeslés éstetszés jobbftlől.) A mi az administratió részvételét illeti, tény az, hogy az ellenzék jelöltje vármegyei főjegyző. Én nem akarok ugyan senkit vádolni, de ugy tudom, hogy ilyen állás oly symphathiáknak örvend, a melyek sokkal közelebb állanak ahhoz, hogy az administratiót befolyásolhassa, mint milyent a főispán egyáltalán gyakorolhatna. (Ugy van! jobbfelől.) Consíatált tény például az, hogy a községi bíráknak megtiltották a szabadelvű párti jelölt zászlajának saját házaikon való kitűzését. Épen nem igaz, hogy a községi jegyzők, birák és útibiztosok a járási főszolgabíró és a főispán köz­benjárásával korteskedésre mozgósítva lettek: sőt az a főszolgabíró — nincs megnevezve az inter­pellatióban, de gyanítom és ezzel talán nem sér­tek meg senkit, hogy csak azon szolgabiróról lehet szó, ki a kormánypárti jelöltnek testvére — az adatok szerint ezen kötelék daczára semmiféle lépést nem tesz, mely a törvénynyel és tisztesség­gel ellenkeznék, sőt a járásában való hivatalos kötelességteljesítéstől is tartózkodik azért, nehogy ily vádnak tegye ki magát. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Azonkívül, t. képviselőház, nem fenyeget a S2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom