Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-250
158 26 ° orsrágos íléa májns 28-án, esfttSrtökSn. 1889. erről, t. ház, azt hiszem, ma, midőn a minister urnak ily kijelentésével állunk szemben, beszélni nem leliet. Fenyvessy Ferencz: Az új minister akarja, de Tisza Kálmán nem akarja. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Kricsfalusy Vilmos: Hogy Tisza Kálmán nem akarja, azt én nem hihetem. Én egyet megengedek: hogy mig a magyar cabinetnek feje protestáns, addig katholikus vallási kérdésekben bizonyos körültekintéssel kell eljárnia, (ügy van ! jobbfelöl) mert ki leliet téve annak, hogy a vallást politikai fegyverül használják fel. (Igaz! Ugyvan! jobbfelöl.) S hogy ez ne történjék, azt hiszem, a legnagyobb mértékben szükség van az óvatosságra, de azt sohasem fogja mondani senki egy cabinetről sem, tekintettel arra, hogy mily valláshoz tartoznak a tagjai, hogy ha igazságosan és helyesen jár el az, akkor a katholikus egyház érdekei kellően védve nincsenek. (Helyeslés jobbfelöl.) S még legyen szabad, t. ház, csak egy megjegyzést tennem. (Halljuk!) Midőn rámutattam arra a tapintatos és toleráns magatartásra, a melyet a jelen vitánál a nem katholikus felekezetűek tanúsítottak, legyen szabad figyelmébe ajánlani ezt a magatartást azoknak is, a kik protestáns felhevülésükben néha nem antipyrint használnak, hanem egy jóravaló ministert akarnak megbuktatni. (Tetsaés jobbfelöl.) Röviden összefoglalom, t. ház, nézeteimet a katholikus autonómiára nézve. Azt hiszem, hogy alig van az országban számbavehető katholikus, a ki a katholikus autonómiát komolyan nem óhajtaná és fel nem tehetem a katholikus clerusról sem azt, hogy ne álljon érdekében a laicus elemnél a hitélet fejlesztése, a vallásügyek iránti érdeklődés fokozása s ha megvan hozzá az a jóakarat, a minőt, az igen tisztelt minister ur nyilvánított, legyen szabad ama reményemnek kifejezést adni, hogy sikerülni íog a két eltérő nézet között a közvetítőt megtalálni, hogy az autonómia meg is valósittassék a nélkül, hogy culturharczot kellene kezdenünk. Magát a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Fenyvessy Eerencz : T. képviselőház! •Szavaim félreértése miatt vagyok kénytelen szót / emelni. (Halljuk! Halljuk!) Az igen tisztelt előttem szólott képviselő ur, mikor minapi igénytelen beszédemre hivatkozni kegyes volt, ugy veszem észre — bizonyára csak előadásom gyengesége volt az oka — szavaimat alaposan félreértette, mert én beszédemben Wahrmann Mór, Pulszky Ferencz és Ivánka Imre uraknak e parlamentbea a katholikus autonómia kérdésében tartott beszédeire nem azért hivatkoztam, — mint a képviselő ur állítja — hogy őket kezdeményezó'kül és segédkezükül hívjam fel e téren, hanem hivatkoztam egyszerűen jellemzéséül annak, hogy a katholikus autonómia ügye nem illiberalis,nem ultramontán kérdés és jellemzéséül annak, hogy én a liberális párttól és annak kormányától mit vái ok. Ez volt szavaim értelme. (Helyeslés a baloldalon.) Egyébiránt — ezt legyen szabad kijelentenem — mivel az 1848 : XIII. t,-cz. a katholikus autonómia elintézésének ügyét is a törvényhozásra bizta, mindig örömmel veszem, ha bárki is, midőn én a katholikusokkal jót akarok, velem ebben kezet fog. S örömmel látnám t képviselőtársamat is ezen a téren. (Helyeslés balfelől.) Beőthy Algernon jegyző: Schwarcz Gyula ! Schwarcz Gyula: T. ház! Ha a vita jelen stádiumában felszólalok, teszem ezt főleg azért, mert mig egyfelől magam sem zárkózhatom el annak beismerése elől, hogy az ellenzék néhány t. szónokának beszéde, illetőleg beszédeinek néhány részlete minden tekintetben, ugy a törvényhozás, mint a kormányzat részéről megszívlelendő kritikai anyagot tartalmaz, értem különösen Kovács Albert, Kiss Albert, Linder György és Madarász Imre t. képviselőtársaim beszédeinek némely részleteit; mig, mondom, egyfelől ezen beismerés kötelezettsége alól el nem zárkózhatom, addig másfelől magam is hozzá óhajtok járulni e részben az eszmék tisztázásához ; óhajtom legalább némileg tüzetesebben jelezni azon utakat és módokat, melyeket alkalmasaknak találnék a létező hiányok pótlására, itt, ott, minden nagy haladásunk daczára is tagadhatatlanul mutatkozó viszásságunk megszüntetésére. Mielőtt azonban rátérnék e tárgyra, legyen szabad némileg azon támadásokkal foglalkoznom, melyek a t. minister ur programmbeszéde ellen intéztettek. Valóban nehéz viszonyok között lépett a t. minister ur culturalis ügyeink kormányzatának élére. Hivatalbeli elődje nemcsak felejthetetlenné tette nevét nagymérvű építkezések, palotaszerű közintézetek emelése és azok dúsgazdag felszerelése által, hanem tagadhatatlanul mélyen bevéste az ő sokoldalú, minden pillanatban tettre kész, messze túl a saját tárczája hatáskörén is folyton serkentgető buzgalmának nyomait a közoktatás minden őszinte barátjának emlékezetébe. Nevezetes eredményeket is ért el 16 évi kormányzása alatt Trefort. Ámde ha 16 évi kormányzása után sem volt képes közoktatásügyünket minden tekintetben rendezett állapotban Nagyni utódjára, nézetem szerint ennek két nagy oka volt. Az első nagy ok volt — mikép már több oldalról hangoztatták — az állam pénzügyi helyzete és én bátor vagyok hozzátenni, hogy nemcsak az államnak, hanem a politikai községek, valamint
