Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-249
2W. országos Illés májnt 22-én. ttträ&n. 1889. 145 szaklapot, a „Népnevelöt a . Azonkívül qualifieált középiskolai tanár is vagyok — méltóztassék ezeket Vadnay urnak tudomásul venni! A tárgyhoz bővebben is hozzászólhatnék, de miután alig van már ága a népnevelésnek, melyre ki nem terjeszkedtek volna a szónokok a túlsó és ezen oldalról, én nem fogok kiterjeszkedni a minister ur Jprogranmrjára, hanem egyszerűen kijelentem, hogy azt magamévá teszem, elfogadom, helyesnek találom. Fenyvessy Ferencz: A múltkor Tiszát is helyeselte ! Komlóssy Ferencz.' Igenis helyeselni fogom Tiszát, valahányszor igazsága lesz. Azért foglalok el pártonkívüli állást, hogy szabad vélemény t hangoztassak azon urakkal szemben is, midőn igazságos alapon állanak, pedig néha azon is állanak. (Bámutaí a jobboldalra.) Fenyvessy Ferencz (a jobboldal felé mutatva) Gratulálok! (Derültség.) Komlóssy Ferencz: A mi a statietikai adatokat illeti, én nem reflectáltara volna ezekre, ha nem volnék némileg érdekelve, tudniillik úgy tudom, hogy ezen statistikai adatokat a tanfelügyelők állítják össze, de anyakönyvek alapján; azt is tudom, mint az iskolaszék elnöke, igazgatója, hogy a naplókat én szoktam hitelesíteni. Miután pedig Hock t. képviselőtársam általánosságban vonta kétségbe a tanfelügyelők eljárásának helyességét, nem tehetem magamévá az ő nézetét; mert igenis, megengedem, itt-ott történhetnek hibák, lehetnek nem eléggé lelkiismeretes tanfelügyelők, de vannak lelkiismeretesek is. Kiss Albert: Én is ismerek ilyeneket! Komlóssy Ferencz: És viszont, midőn Linder képviselő ur azt mondja, hogy nincs ellenőrző közeg a statisticai adatok beszerzésénél, azt mondom, hogy igenis lehetnek iskolaszéki elnökök, a kik nem járnak el a dologban lelkiismeretesen, de vannak olyanok, a kik lelkiismeretesen járnak el, a kik ellenőrzik úgy a felvételi naplót, mint a többi iskolai naplókat, a mihez nemcsak joguk van, de szorosan véve kötelességük is. Tehát sem Hock János, sem Linder t. kép • viselő urnak nem adhatok igazat, de viszont meg fogja engedni Berzeviczy t. államtitkár ur, hogy visszaélések mégis csak előfordulnak, de azok sohasem vezetendők vissza a rosszakaratra. Ezen kijelentéssel tartoztam egyrészt a tanfelügyelőknek, másrészről az iskolaszéki elnököknek. Mint már megjegyeztem volt, a népnevelés egyes részleteire ki nem terjeszkedem, mert azt hiszem, lesz erre alkalmam az idén a jövő évi költségvetési vita alkalmával, miután a rendes viszonyok szerint még az előző évben szokott tárgyaltatni a következő évi budget. Csak két momentumra kívánok kiterjeszIÉPVH. KAPLÓ. 1887—92. XII. KÖTET. kedni, a melyek különben már szintén meglehetősen megvitattattak. Az egyik a valláserkölcsi nevelés. Miután pedig ugy tudom, hogy a t. cultusminister ur a haladás embere és így tudni fogja, hogy igazi haladás csak vallási alapon eszközölhető, meg vagyok győződve, eleget fog tenni a t. minister ur, hogy a népiskolákban a valláserkölcsi nevelés érvényre jusson. Csak egy érvet hozok fel. Beszélik, hogy ilyen vagy olyan kormányforma mellett lehet boldog ez az ország. Én azt mondom erre nézve, t. ház, hogy a lelkiismeretességet és kötelességérzetet,a mibenegyedül rejlik boldogsága egy nemzetnek, sem rendeletek, sem törvények utján az emberekre erőszakolni vagy szivükbe csepegtetni nem lehet és miután az államnak szüksége van a lelkiismeretesség ós kötelességérzettől áthatott hivatali karra és mindenféle más elemre, azt hiszem, hogy már ezen oknál fogva is a valláserkölcsi nevelést nem kell tovább hangoztatnom, (ügyvan! a baloldalon.) A másik, a mit hangsúlyozni óhajtok, a nemzeti nevelés. Ha meg akarjuk találni azon alapot, melyet eddig nélkülöztünk — mert hiszen több oldalról szemrehányás történt az iránt, hogy a mi nevelésügyünk nem szervezett egész — én ezt az alapot megtalálni vélem egyrészt a valláserkölcsi, másrészt a nemzeti alapon álló népnevelésben. (Halljuk!) A nemzeti alapon álló nevelés alatt nem értek spártai nevelést, a mely nemcsak nemzeti, de egyúttal állami is volt, hanem értem azt, hogy olyan irányba tereljük nevelésünket, a mely nemzetiségünk kifejlesztését és egyúttal tökéletesedését is fogja maga után vonni. Tudom, mint nevelő, tudom híres pedagógusok fejtegetései alapján, hogy a nevelésben, kivált a módszert illetőleg, mindig az illető egyénhez, az ő egyediségéhez kell alkalmazkodni s hogy a nevelésben a vérmérséklet igen nagy szerepet játszik, a mit phylosophiai nyelven individualismusnak nevezünk. A mint van egyéni character, egyéni individualismus, ép ugy van nemzeti character, nemzeti individualismus. (Helyeslések halfelől.) Én ennek a nemzeti characternek és individualismusnak megőrzését, fejlesztését kívánom és sürgetem. Ugy fogom fel a nemzeti nevelést, hogy a közoktatásügy minden ágában, a rendszerben, a módszerben, az egész administratióban, minden eszközeiben a nemzeti szellem nyilvánuljon. (Helyeslések a baloldalon.) T. ház! Régen mondta a költő, hogy „legyen ember minden ember és magyar". Én csak akkor fogom beteljesedve látni a költőnek ezt az óhaját, ha az embert vallás erkölcsileg a magyar nemzeti alapon neveljük. (Helyeslések a baloldalon.) Nem foglalkozom ezzel most bővebben, csak még egy körülményre akarom felhívni a t. cultusminister ur figyelmét, tudniillik a testi nevelésre. 19
