Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-249
146 2 * 9- ©magos ölés m&im^-én, SEerdán. 188$: Beszéltek már a nemzeti nevelésről, valláserkölcsi nevelésről, de a testi nevelést még szóba nem hozta senki. Pedig hogy mennyire szükséges a testi nevelésre gondot fordítanunk, mutatja az az áramlat, a mely egy tekintélyes fővárosi napilap initiativájára országszerte megindult. Egyszerűen felemlítem azt a régi axiómát, hogy ép, egészséges lélek csak ép testben lakhatók, ez eléggé megmagyarázza azt, mennyire szükséges az, bogy ifjúságunk testi nevelésére is gond fordíttassák. (Helyeslés.) Legújabban minden felé alakulnak labdázó társaságok. Én nekem, midőn e híreket tudomásul veszem, önkéntelenül eszembe jut az a régi jó rendszer, a mely meg volt a felekezeti középiskolákban, midőn azok a jó piaristák velünk versenyt labdáztak. Azóta változtak az idők, de ugy látszik, nincs mindig igazuk azoknak az uraknak, a kik a nevelés kérdésében felekezeti álláspont ellen beszélnek. Nem akarom ezúttal megjelölni a módot, az irányt, az eszközöket; a t. minister urnak módjában van e thema fölött elmélkedni s akár rendeleti utón, akár máskép, ifjúságunk testi neveléséről is gondolkodni. Most pedig, t. képviselőház, áttérek egy engem még közelebbről érdeklő tárgyra, melyet tegnapelőtt Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam említett meg és Ugron Gábor tegnapi napon folytatott. (Halljuk!) Engedjék meg, hogy ezen kérdésben kifejtsem az én álláspontomat is (Halljuk!) és reflectáljak némileg a historicumra is, mert nem elegendő, ha ezen autonómia kérdését itt egyik vagy másik oldalról felvetik; ezt már hallottam többször, úgyszólván minden költségvetés tárgyalása alkalmával felhozzák, de, t. képviselőház, nem volt még senki, a ki rámutatott volna az autonómia kérdésének historicumára és a ki megjelölte volna azon keretet, melyen belül az autonómia kérdésének mozognia lehet, ha tudniillik komolyan végre is akarjuk hajtani. (Halljuk!) Előre kijelenteni, t, ház, hogy én az autonómiának hive vagyok. (Helyeslés.) Nagyon óhajtom, t. ház, hogy a felső clerus a világi elemben bölcs tanácsadókra tegyen szert, óhajtom másrészről azt, hogy- az alsó clerus a világi intelligentiában támaszt nyerjen. (Helyeslés adatoldalon) Ugy tudom, hogy egyházunk feladata körülbelül összevág a test legnemesebb részének, a szívnek rendeltetésével és a mint annak két kamarája jan, melyek éltetik, a mi egyházunknak is szüksége van a világi elemre és a clerusra és csak a kettőnek együttes működése által lehetséges, hogy az egész szervezet ép és egészséges maradjon. Én tovább megyek és azt mondom, hogy mig az egyháznak szorosabb hivatása az, hogy imádkozzék, addig a világi elemnek szorosabb hivatása a cselekvés, vagyis hogy a mig mi imádkozunk, a világi elem, ha kell, karddal is védelmezze az egyház ügyeit. Ugron t. képviselőtársam vádolta a püspöki ! kart, hogy ez quasi ellensége az autonómiának; rajta törik meg mindig az a kísérlet, mely itt e házban már többször szőnyegre került. Fenyvessy Ferencz: Azon, meg a kormányon. Egyik sem akarja! Komlóssy Ferencz: Ugy tudom, t. ház, Mailáth György beszédéből, hogy a püspöki kar kezdte meg az initiativát az autonómia kérdésében. Mailáth ugyanis azt mondta : „A közjogi átalakulás első perczében a katholikus főpapság pendítette meg az autonómia kérdését." Simor herezegprimás pedig ezen szavakkal kezdte meg az autonómia szervezetét: „Ha az egyenlőség'elve, melyet a törvény megállapít, azt jelenti, hogy az állam a törvényesen bevett felekezetek közt nem : tesz különbséget, ugy viszont a katholikus egyháznak ugyanazon egyenlőségi elvnél fogva joga van követelni azt, hogy neki is adassék meg az állam irányában az autonómia, azon autonómiát és függetlenséget, melynek a két evangelicua és a görög keleti egyház van birtokában, megkövetelni azt, hogy a legfőbb felügyeleti jogának terjedelmére ezekkel egyenlő lábra helyeztessék." És ezen enunciatio némileg Ugron Gábor képviselő ur felszólalása mellett bizonyít. De abban nincs igaza Ugron t. képviselőj társamnak, hogy tagadásba vonta azt, hogy a ( katholikusoknak nincs autonómiájuk. A katho| likusoknak igenis volt autonómiájuk és csak akkor, I mikor a katholikusok az uralkodó álláspontról leszoríttattak, akkor lettek kénytelenek újra azon jogok megszerzését sürgetni, a melyekkel a vele egyenlősített felekezetek régibb idő óta bírnak. Én először is azt a kérdést vetem fel, hogy kik hivatottak most már az actiót megkezdeni? Erre nézve hivatkozom Eötvös József szavaira, melyeket az autonómia ügyében a prímáshoz irt levelében felhoz: „Herczegséged s egyházunk főnökei fogják meghatározni azon formákat és szerkezetet, mely által a katholikus világiaknak befolyása a püspökök egyházi hatóságának veszélyeztetése nélkül kivihető." De hogy mennyire kényes kérdés ez és mennyire nem tanácsos ezzel mindenkor előhozakodni, arra nézve bátor vagyok Deák Ferencznek a budapesti vegyes conferentián 1868. évi október elsején tartott beszédéből idézni: „Isten oltalmazzon attól, hogy a katholikus egyház tagjai közt ezen oly fontos és szükséges tárgyban szakadás támadjon, ez veszélyes volna mind az egyházra, mind a hazára." Ezek után megjelölöm azon álláspontot, s melyet én az autonómia kérdésében elfoglalok. | Magyarország herczegprimása, Simor János, í 1870. október 20-án tartott elnöki megnyitó be-
