Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-249

24«. országos ülés májas 2S-é«, szerdán. 1888. \ffl ' felügyelő által beszolgáltatott adatokra nézve, (Helyeslés jőbbfelől.) Egyébiránt igen sajnálom, hogy Hoek képviselő ur nézete a statistikai adatokra nézve egy év óta szintén megváltozott, a mennyiben múlt évi beszédében ugyané tárgyra nézve ezt mondta: „A statistikai adatok helyességére nézve nem állok ugyan jót, mert nem magam szereztem be őket, de feltétlenül bizom azon hivatalos közegek lelkiismeretességében, (Derültség jőbbfelől) kik ez adatokat összegyűjteni hivatva vannak". (Derültség jőbbfelől.) Hogy mi jogosította fel t. képviselő urat arra, hogy a ministeri jelentésben foglalt adatokat Potemkin falvakhoz hasonlítsa, nem tudom. Elismerem, hogy azon adatok részleteiben lehetnek, sőt vannak is egyes hibák. Tudja mindenki, ki statistikai adatokkal foglalkozik, hogy a részletekben hol egyik, hol másik irányban fordulnak elő hibák, de végeredményben, nagy átlagban azok rendesen meg szokták közelíteni a valóságot. Hogy pedig a statistikai adatok összeállításában a ministeriumot és közegeit semminemű tendentiosus szépítési igyekezet nem vezeti, annak classicus tanúbizonyságát hozhatom fel a legközelebb múlt napokból. Elismerem, hogy az adat, melyet közlendő leszek, azt bizonyítja, hogy a statistikai adatokba egyes hibák be szoktak csúszni, de legvilágosabban megczáfolja azt, a mit előbb is tagadtam, hogy szépítési szánrlék vezetné a ministeriumot. Megtörtént, hogy legutóbb a képviselőház közoktatási bizottságának tárgyalásai alkalmával a bizottság igen érdemes előadója, t. barátom, Szathmáry György kért tüzetes és részletes kimutatást az iskola nélküli községek felül. A kimutatás elkészült és neki át lett szolgáltatva ; de miután feltűnt a községnévtárral való összehasonlítás utján, hogy ezen kimutatásban egyes nagy lélekszámmal biró községek is szerepelnek, azonnal távirati úton szorgos vizsgálatot rendeltünk el az illető tankerületekben és kiderült, t. ház, hogy az iskola nélkülieknek kimutatott községek közt több, gondolom 6 — 8 község foglaltatott, a melyekben tényleg iskola van. Tehát voltak egyes tanfelügyelők, a kik — megengedem, hogy a legjobb hiszeműséggel — rosszabbaknak tüntették fel az állapotokat, mint a minők valóban. Azt hiszem, t. ház, hogy ezt a tényt lehet szembe állítani Hock János képviselő urnak meg nem nevezett tanfelügyelőjével, ki közegeinek állítólag utasítást adott, hogy a statistikai adatoknak ennyi meg ennyi százalékkal kell jobbaknak lenniök. (Helyeslés jőbbfelől.) A t. képviselő ur végül panaszlólag említette fel egyfelől azt, hogy az 1868-iki népiskolai törvény kellő szigorral és erélylyel végre nem haj tátik, másfelől panaszkodott a hetvenes évek úgynevezett túlkapásai ellen, midőn igen sok KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XII. KÖTET. községi és állami iskola állíttatott fel. Bocsánatot kérek, d3 ebben a két követelésben nagy ellenmondás rejlik. Micsoda sanctiót nyújt a népiskolai törvény a szabálytalalanul és nem kellően felszerelt, ellátott felekezeti iskolákkal szemben? Egyedüli sanctiója az, hogy a kormány az illető felekezeti népiskolát, előre bocsátva az előirt megintéseket, ha kell bezáratja és az illető polgári községet községi iskola felállítására kötelezi. Már most miből állottak a hetvenes évek úgynevezett túlkapásai ? Épen abban,hogy a kormány atörvényt ezen irányban szigorúan igyekezvén érvényesíteni, sok kifogás alá eső iskola bezáratott és helyükbe községi, esetleg állami iskola létesült. Én tehát azt hiszem, lehet vagy azt kívánni, hogy kíméletesebbek legyünk a törvény végrehajtásában, vagy azt kívánni, hogy a törvény erélyesebben hajtassék végre, de a kettőt együttesen, egymással ellenmondólag kivánni valóban nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfélol.) A kormány, t. ház, mindig arra törekszik ezen kérdésben, hogy a törvényt, a mennyire lehet erélyesen és szigorúan hajtsa végre, de kíméletlenséggel a felekezeti iskolák ellen eljárni nem akar. Nem akart és nem akar először azért, mert elismerendő, hogy az oktatásnak minden fokozatai közül épen a népiskolai az, melyen a felekezeti iskoláztatás a legtöbb jogosultsággal bír. Nem akart a kormány kiméletlen lenni azért sem, mert tudta — legalább a legtöbb esetben meggyőződhetett róla — hogy a felekezeteknek nem jóakaratán múlik az, hogy iskoláikat rendbehozni nem tudják, hanem nagyrészt az anyagi eszközök hiányán és végre azért is volt kénytelen kíméletesnek lenni, mert tényleg az állam sincs azon pénzügyi helyzetben, hogy minden rossz felekezeti népiskola helyébe tetemes állami dotatióval ellátott községi népiskolát állítson fel, ezen állami dotatió nélkül pedig valószínűleg az a községi népiskola sem volna jobb a felekezeti népiskolánál. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ép ugy, mint Hock János képviselő ur, Benedek Elek t. képiselőtársam is tagadta azt a haladást, mely a népiskolák terén határozottan mutatkozik és melyet elismertek egyes elfogulatlanul gondolkozó ellenzéki képviselő urak is; elismerte például Kovács Albert t. képviselő ur a közoktatásügyi bizottság által folytatott tárgyalások során; sőt bizonyos tekintetben elismerőleg említette fel Madarász Imre t. képviselő ur is mai beszédében. Mielőtt Benedek Elek t. képviselő urnak — engedje meg — kissé vastag túlzásaira rátérnék, említést kell tennem arról, a mit ő a népiskolai, úgyszintén a középiskolai tankönyvekről és ezek bírálatáról mondott. (Halljuk! Halljuk!) Először is meg kell jegyeznem, hogy a Gáspár-féle olvasókönyv, melyet a képviselő ur 18