Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-249

j 3J 249. orsürigos Ülés május 22-én, szerdán. 1889. elhal 200, akkor 300 gyermek vétetik fel a tankötelesek sorába abban az évben — pedig, ha azon város körül egyes nagy birtokok, vagy puszták vannak, akkor az 500 keresztelt között bizonyosan van legalább 50 olyan, kit csak keresztelni vittek abba a városba s aztán egy része vagy elhalt és máshol temették el, avagy szüleivel messze földre költözött. Tehát ha ily módon csak 20 elhal is az 50-ből, akkor már a tankötelesül felvett 300 szám hibás és 6 év alatt csak egy városban 120-szal kevesebb a tankötelesek száma, mint voltaképen lenni kellene. íme igy áll elő, legalább részben ilyen téves, ilyen tökéletlen, ilyen megbizhatian a tanköteles gyermekek statistikája. De talán a tanfelügyelők, ha máskor nem, legalább az évi látogatások alkalmával csak észreveszik az ilyféle hibákat ? Nagy elismeréssel vagyok t. ház, a tanügy terén egész odaadással, egész lelkiismerettel s buzgósággal működő tanfelügyelők iránt, tisztelet nekik ; kalapot emelek előttük. De kénytelen vagyok nyilván és határozottan kijelenteni, hogy van eset rá, mikor a tanfelügyelő 2— 3 vagy 5 esztendőben egyszer, ha meglátogatja ezen vagy azon község iskoláját, sőt mint egy lapban egy lelkész tollából olvastam: 11 esztendei lelkészsége idejében egyetlen egyszer volt szerencséje tanfelügyelőt látni. És ha már meglátogatja is ezen vagy azon községet, ez esetben is van példa rá, hogy a t. tanfelügyelő ur meghallja az ajtó nyikorgását, meglátja a pókhálót a szegletben vagy a port a falon és az ajtó megkenése, a pókháló leszedése vagy a por letörlése iránt sürgetőleg több izben is felir az illető egyházi főhatóságokhoz; de azután a nagyobb, a komolyabb, különösen az iskola beléletére vonatkozó ügyekkel szemben egész közönynyel viseli magát. Ha tehát hibás a tankötelesek statistikája s hogyha ebből kifolyólag oly nagy számban tűnnek fel az iskolába nem járók, annak szerintem oka valamint egyrészről a törvényhez szigorúan nem ragaszkodó összeíró elöljáróságban; másrészről és főképen kétségkívül a tanfelügyelői kellő felügyelet hiányában van igen sok helyen, sőt csaknem országszerte. De hát a t. minister ur nézete szerint ezek a tanfelügyelők talán nem is érnek rá az ilyesmire s azt mondja a cultusminister ur, hogy rajta lesz, hogy jövőre a tanfelügyelők irodai munkáját apaszsza, hogy annál inkább ráérjenek a tanügy-gyel való foglalkozásra. És ezt a bizottság helyeslőleg vette tudomásul. (Helyeslés.) Én megvallom, t. ház, hogy én ilyen rögtön, ilyen hamar nem merném helyeselni ezt az intézkedést, nem mindaddig, mig egész positivitással nincs bebizonyítva, hogy ezen intézkedésre valóban igazi okokon szükség van. Mert — a miként már fentebb említettem — ha vannak olyan tanfelügyelők, a kik magasztos hivatásuknak most is teljes és tökéletes mértékben meg tudnak felelni, sőt többet mondok, ha van olyan tanfelügyelő is és pedig van, a ki rendes hivatalos munkája mellett még gyakorlati oktatásra is talál időt ott, a hol erre szükség van, a mely nemes munkája eléggé nem dicsérhető; ha mondom, t. ház, ilyen tanfelügyelők is vannak, akkor nem tudom elképzelni azt, hogy miként ne volna egy másiknak is kellő ideje hivatalos kötelmei teljesítésére, hogy ne tudná elvégezni úgy, mint a másik kötelességeit, ha azt valóban igazán, komolyan akarja? Legyen tehát, tisztelettel figyelmeztetem a kormányt, legyen nagyon körültekintő és vigyá,zó, mielőtt e tekintetben végleg intézkednék. A tankötelesek összeírására vonatkozólag pedig az eddigiek után röviden még azt mondom, hogy pontos, törvényszabta összeírás, kellő gondos felügyelet és akkor talán majd örömmel fogjuk későbben tapasztalni, hogy mennyire fog apadni az iskolába nem járó tankötelesek száma. A másik kérdésre, jelesen az iskolába járók mulasztása oly nagy 20,709.605 félnapi számára vonatkozólag, illetőleg annak lehető okairól a 17-ik jelentés semmit sem szól, hanem igenis szól a 16-ik jelentésben az illető minister és pedig azt mondja: „A hozzám érkezett jelentések szerint nem vonható kétségbe azon állításnak valódisága, hogy a mulasztások főforrása a szegénység talajában keresendő." Ez, t. ház, nagyon őszinte igazmondás. Erről az oldalról sokszor volt már felemlítve, közelebbről a költségvetés eddigi tárgyalása folyamán is, hogy népünk anyagi erejében gyengül, hogy évről-évre, sőt napról-napra mindig nagyobb tért foglal közöttünk a szegénység. De a t. túloldal és különösen a minister urak, ennek mindig az ellenkezőjét állították és valóban nagy szerencse, hogy volt már legalább egy minister olyan, a ki a hozzá érkezett jelentések alapján elismerte ezt a szomorú valóságot. Azonban ha senki el nem ismerné is, t. ház, kétségen kivül valóvá teszik azt amaz említettem nagyszámú iskolamulasztások és különösen az, hogy 20,709.605 mulasztási félnapból 20,024.764-et" vettek igazoltnak. Hát ugyan kérdem, miért kellett ezeket igazolni? Kétségen kivül azért, mert igaz ok volt rá. S mi lehetett annyi milliószor az igaz ok, ha nem a szegénység, mely miatt egyik szüle nem ruházhatta kellően, a másik nem nélkülözhette gazdaságában az ő gyermekét. És hogy ez igy van, t. ház, azt — gondolom — nem fogja tagadhatni senki, a kinek e téren csak némi tapasztalata is van. És vájjon nem a szegénység mellett bizonyít-e az, hogy az iskolamulasztóktól a mulasztási pénzekből csakis egy nyolezad rész volt be-