Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-249
126 249. országos ülés május 22-éu, szerdán. 1889. Több jelentés nem lévén, következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Josipovich Géza jegyző.* Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellatiós könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend: a vallás- és közoktatásügyi ministerium 1889. évi költségvetése általános tárgyalásának folytatása. Madarász József jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! Költségvetésünknek nincsen fontosabb, kegyeltebb és féltékenyebben felkarolt része a közoktatásügyi tárezánál. Nincsen oly hidegvérű, a közösügyes kényszerhelyzet miatt elfásult olyan tagja e háznak, a kinél ennek tárgyalása némi érdeklődést ne keltene s közönyéből fel ne rázná. Igen, mert mindenki ösztönszerűleg érzi, hogy ebben van a haza nagyságának, jövő felvirágoztatásának alapja lefektetve ; (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) mert a korszellem intő szavára figyelő ember érzi, éreznie kell, hogy nem azokban a sok százmilliókban,mit a hadseregre kidobunk, van hazánk biztonságának legerősebb védmííve fölépítve: hanem a közműveltségben ; s hogy nem azok a túlnagy fizetéssel ellátott s roppant nagy számú, 10 hadseregnek is elégséges osztrák tábornokok, hanem azok a 3—400 frt fizetésen tengődő tanítók azok, a kik az ellenséget megverik. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Erre a legutóbbi német-franczia háború nyújtotta a legelvitázbatlanabb bizonyítékot. Hisz a franczia katona vitéz, bátor, nemrégen — annak daczára, hogy otthonában polgárháború dúlt — egész Európa coalitiójával daczolt győzelmesen ; de legyőzte mégis az a NémeTörszág, a melyet I. Napóleon egy pór-hadtesttel tartott lenyűgözve. Legyőzte, nem azért, mert a germán faj vitézebb •lett volna, hanem azért, mert a népnevelésben messze túlszárnyalta Francziaországot; legyőzte — mint akkor jellemzően mondatott —- nem katonáival, hanem iskolamestereivel. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Az a nép, a mely e nagy világeseménynek tanulságát nem tudja átérteni, nincs biztonságban; az a nép, a melynek kormányzói azt hiszik, hogy mindent megtettek, ha az ország minden jövedelmét csak katonákra s tökélyesített öldöklő szerekre adják és e miatt az ország művelődését háttérbe engedik szoríttatni: azok a vezetők nem e századba valók, azok a népeknek nem kormányzói, hanem megrontói, azok nem győzelemre vezetik, hanem bi ztos vereségét készítik elő. (Igaz! TJgy van! a s g äső baloldalon.) Nálunk a nevelésügy az, egész közösügyes aera alatt mostoha gyermeke volt az államnak, (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) a hiba eddig nem a parlamentben s nem is a vezető egyénekben volt, mert cultusministereinknél nem hiányzott a buzgalom és a jóakarat; de ez megtört azon vészes áramlaton, a mely mindent csak a hadseregre fordított s egy-egy gomb, bakkanes vagy borjucserére többet adott ki, mint az egész tanügyre. A szellemi élet követelményével szemben tanúsított e szűkmarkúság odáig ment, hogy ha nálunk a felekezetek és a társadalom nem hoznának erejük feletti áldozatokat, ma még Montenegró is túlszárnyalna minket; (Igaz! Ügy van! szélső lalfélőí) mert az, a mit maga az állam ad a nevelésügyre, az a koldus-alamizsnánál is kevesebb, hisz az alig teszi az állami bevételek másfél százalékát. Nem csoda tehát, ha ezer oly község van, hol iskola nincsen, másik ezerben csak névleges iskola van s hogy félmillióra megy az iskolába nem járó tankötelesek s milliókra megy azok száma, kik irni, olvasni nem tudnak. Ezt én, t. ház, csak ugy félve és halkan mondom ki, hogy ne tudja meg a külföld, mert ez a szomorú statisticai adat lenyomja a mi hadseregünk súlyát a megbecsülés és számbavétel mérlegében, mert a műveletlen, hátramaradott népek szövetségét manapság nem becsülik, bárminő nagy legyenis fegyvereseinek létszáma; hisz ha a puszta szám és a nyers erő mérvadó lehetne e tekintetben: akkor a 200 millió lelket számláló India lenne a legkeresettebb szövetséges. (TJgy van! a szélső báloldalon.) Eddig, t. ház, a baj magában az állam vezetőjének hangulatában s a műveltség iránti fogékonysága hiányában volt kereshető; közoktatásügyünk élén voltak férfiak, a kik tettek, a mit tehettek, kicsikartak, a mit kicsikarhattak s mi e padokról mindig támogattuk jóakaratú törekvéseikben, sőt nagyobb összegek megadását is indítványoztuk, de mindig leszavaztattunk: most azonban az eddigi miseriákhoz még a vezető megbizhatlansága is járul ; mert én megvallom, hogy az új cultusminister ur oly szerencsétlen auspiciumok közt kezdette meg működését s egy oly beköszöntővel foglalta el ministeri székét, a melytől minden igaz magyar embernek megborsozott a háta. E rendelete s a véderő-vitánál tanúsított magatartása egyszerre lerontotta azon jóindulatot, a mivel nálunk az új ministereket fogadni szoktuk. Igen, mert meg kellett győződnünk arról, hogy nem bir érzékkel a nemzeti műveltség igényei iránt; erre most legújabban ráduplázott a „Rudolfinum" antidiluviális tervezetével, a mely egyenesen a középkori obseurantismus tüneteit hozza előtérbe a XIX. század szégyenére. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) E költségvetés iránti érdeklődést már maga azon körülmény bizonyítja, hogy ez alkalommal a túloldal szónokai is sorompóba lépnek s javítják azon inparlamentaris szokást, hogy hallgatagon szavaznak meg mindent. Mindenik felszólaló elis
