Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-249

24». országos ülés májas 22-én, szerdán. 1S88, 12? meri, hogy az állam nem tesz közművelődésünkért annyit, mint a mennyit tennie kellene ; de elfogadják mentségül a pénzügyi helyzet kényszerét. A pénzügyi egyensúly helyreállításának rögeszméje az, a mi mindig hátraveti a mi culturánkat, csakhogy pénzügyi egyensúly helyreállításáról álmodni sem lehet mindaddig, mig közös hadsereg létezik, mert ez a kielégíthetlen Moloch az, mely előidézi és állandósítja a mi pénzügyi zavarainkat, ez gátol abban, hogy a pénzügyi egyensúlyt — a már-már megkettőztetett adókkal is — helyreállíthassuk, mert annak túlköltekezései folyton felemésztik a növekedő államjövedelmeket, felemészti és felemésztendi folyton a nemzeti műveltség ápolásának költségeit s felemésztendi magát nemzetünket is, ha* annak államunk feletti egyeduralmát még sokáig fentarrják az olyan Tisza Kálmán-féle amphibiumok. Pár szóban foglalkozni kívánok a, cultusminister ur tegnapelőtti programmbeszédével, a mely sok helyest, kívánatost tartalmaz s a jóravaló törekvésnek számos mozzanatait tárja fel, sőt a szabad eszmék egy-egy sugara is átvillant azon, az tagadhatlanul sok jóakaratot tartalmaz; tervbe vett reformjai, félek, hogy mint ígéretek a papíron maradnak, mert a közös hadsereg nem tűri a nemzet szellemi szükségleteinek kielégítését, az csak egyet szorgol, a német nyelv belterjesebb oktatását, (ügy van! a szélső baloldalon.) Igen fájdalmas, hogy a minister ur annek a törekvésnek oly hathatós szószólójává szegődött s hogy erre vonatkozó absurd rendelete helyett nem tegnapelőtti beszédével köszöntött be, a mi minden esetre kedvezőbb szinben tüntette volna őt fel. Megengedem, hogy — a véderőtörvény törvényfíiggelékét képező — e rendelet nem az ő conceptiója volt, hogy azt fatális czölömpként kötötték ministerségéhez, hogy ő itt egyszerűen a bűnbak sajnos szerepére van kárhoztatva; ámde annak felelőssége reá sűlyosodik s magasabb röptű alkotásainak már előre szárnyát szegi, az kaini átokként fogja őt követni mindenhová pályáján. A cultusminister ur tegnapi egyik beszédében érzékenyen látszott venni, hogy őtet megtettük már előre germanisatornak; de hát ez természetes és logicai folyománya az ő német nyelvre vonatkozó rendeletének s nem is fogja magát e vád alól tisztázni mindaddig, mig azt vissza nem vonja. Nem segít rajta a XIV. Lajos purgatórium megszokására vonatkozó franezia adoma sem, mert bármily szellemes legyen is, arra — az esetre, ha daezol a nemzettel — inkább alkalmazhatónak vélem a czigány lovára vonatkozó magyar példabeszédet, mely a megszokásnak másnemű alternatíváját állítja fel. (Derültség a szélső baloldalon.) A minister ur kifogásolta Herman barátom azon megkülönböztetését, (Halljuk!) a melyet az állana és a nemzet geniusa közt tett; mert — miut monda — állam és nemzet közt nem ismer különbséget, így van ez a nemzeti államokban, de fájdalom, nem igy van ez nálunk, mióta Tisza Kálmán a közösügyek szolgálatába szegődtette a magyar államot. (Igaz '. ügy van ! a szélső baloldalon.) Mert azon magyar állam, melyet ő személyesít s melyet Bécsből dirigálnak : élénk ellentétben áll nemcsak a nemzet geniusával, hanem magával a nemzettel is s csak akkor lesz ismét magyar állam, ha az öntudatra ébredő nemzet elkergeti a magyar államot compromittáló és szolgaságban tartó usurpatort. (ügy van! a szélső balon.) A tanulmányi alapok és alapítványok kezeléséről — azok után, a miket Ugron barátom előadott — szükségtelennek tartom szólani ; hisz országszerte tudva van, hogy azok haszonbérleténél mily gyalázatos visszaéléseket követtek el, hogy azok jövedelmei nem kezeltettek, hanem el kezeltettek, (Derültség a szélső balon) hogy ottan is mindenféle sine-curák szerveztetnek kortesérdemek jutalmazásául. A minister igéri, hogy a hivatalnokok egyharmadát el fogja távolítani. Bárugy lenne; csakhogy attól félek, hogy e jó szándékával nem fog boldogulni, mert Tisza Kálmán ezeket a maga képére alkotott kortes corifeusait és a megbukott mamelukokat (Derültség a szélső balon) elejtetni nem engedi; (Igaz! Ugy van ! a szélső haloldalon) hisz azok, kik a múlt választásnál kihullottak, mégis mind itt lézengnek és ha az ember utána jár, hogy mit csinálnak itt, csak akkor tudja meg, hogy ez meg ez alapítványi, tanulmányi vagy államjószágnál vannak alkalmazva. (Derültség a szélső baloldalon.) A minister ur fogadkozott az ultramontanísmus vádja ellen is; de hát a Rudolfinum absurd tervezetétől az ily föltevést nem lehet elkülöníteni. Lehet, hogy az is rá lett a minister úrra octroyálva s gesztenyekaparóul akarták felhasználni: hanem megengedjen a minister ur, de mi attól nem tudjuk elválasztani a vallásos békét veszélyeztető felekezetiesség ultramontan tendentiáját s ne csodálkozzék a minister ur, ha ama rendelete s eme tervezete — melyekkel pályáját kezdette — nálunk valami nagy bizalmat nem keltett, nem is kelthetett, mert mi nem szavai után, hanem tényeiből ítéljük meg emberünket. Engem részemről csak az oly cultusminister elégíthetne ki, a ki 20—25 millió forintot irányozna elő a nevelésügyre és az t. ház, nem túlzott, hanem igen szerény követelmény, hisz az alig tenné a mi állami bevételeinknek 6 százalékát, az pedig csekélynek mondható más haladó országok 30—40 százalékához viszonyítva; pedig azok már elérték a fejlődés kívánatos mérvét, azok csak a folyó költségeket fedezik, holott nekünk még ezután kell fejlődnünk s az eddigi mulasztásokat helyrepótolnunk. Nem mondható tehát, hogy a midőn a bevételeknek csakis 6 szá-