Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

248. országos ttlés május 21-én, kedden. 1889. í 13 boldogulásához szükségesnek talál valamely idegen nyelvet, azt minden különösebb erőfeszítés és nehézségek nélkül elsajátíthassa. Ez lehet az iskolának feladata, ezt akarhatja a minister ur, ennél többet nem akarhat és a mennyiben többet akar, a nemzeti cultura ellen cselekszik. Nemzeti cultura! Az igen t. minister ur mikor először hozta szóba e házban, illetőleg nyilatkozott a német nyelvű rendeletről, kijelentette, hogy a magyar cultura ma már oly szilárd talajon áll, hogy azt megingatni neinjeket Engedje meg a t. ház, hogy ezzel szemben vessek fel egy vakmerőnek látszó kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Hol van az az igazi magyar cultura? Ne tessék félreérteni. Én nem azt a véres szájú, zsírtól csepegő magyar culturát értem, amely féltékenyen zárkózik el minden idegen elől, mely nem lát túl faluja határán, mely magyar szóra feküdvén, magyar szóra kelvén, azt hiszi, hogy az egész világ magyar; de értem azt a magyar culturát, a mely felszedve az idegenből a felszedni valót s azt saját chiracterébe beleolvasztván, bir az eredetiségnek minden követelményeivel ; azt a nemzeti culturát, melytől el nem vitatható a magyar nemzeti genius, mert az minden megnyilatkozásában : magyar és magyar. Hol van ez az ideális magyar cultura ? Mi jogosít fel bennünket :z elbizakodottságra? (Igaz! Ugy van! baljelöl,) Nézzünk a szemébe ennek a magyar culturának. Tény az, r. ház, hogy a magyar tudományosság még mai napig is német nyűgben vergölődik; (Igaz! Ugy van! balfelöl) tény az, hogy tankönyveink nagyrésze, melyből ifjúságunk ismereteit meríti, német befolyás alatt és gyalázatos magyarsággal van megírva. (Igaz! Ugy van! balfelől) Tény az s valóságos eseményszámba megy, ha időközünkint, nagy ritkán megjelenik egy-egy magyar tudományos könyv, a melynek úgy nyelvében, mint gondolkozásában megnyilatkozni látjuk a magyar geniust, a minő például Hermán Ottó könyve a halászatról. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Tény az, hogy a középiskolákhói s reáliskolákból kikerülő ifjúság 90 %>-a nem tud, nem német, de magyar helyesírást. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Tény az, hogy ebben az országban az értelmiség nagyrésze még mindig német könyvet és német újságot olvas; hogy ebben az országban határtalanul nagyobb mértékben vannak elterjedve a német lapok és folyóiratok, mint a magyarok. (Felkiáltások balfelöl: A kormány hivatalos lapja a „ Lloyd " !) Gr. Károlyi Gábor: És a honvédelmi minister nem tud magyarul. (Zajos derültség.) Benedek Elek: Tény az — és ezt nem szemrehányás-, de nyomorúságos állapotaink illustrálásaképen mondom el — ebben az országban V* millió gyermek nem jár iskolába, részint iskolahiánya, részint szegénység miatt. (Igaz! Ugy van! KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XII. KÖTET. balfelől.) Mert arra, hogy ennek az államnak minden épkezíí gyermeke katona legyen, arra van törvényünk s azt végre is hajtjuk; hogy minden katona uniformisban járjon és kenyeret kapjon arra is van törvényünk és pénzünk s meg is adjuk. Hogy e haza gyermekei iskolába járjanak, arra is van törvényünk, de hogy azt végre is hajtsuk, arra sem erőnk, sem pénzünk. (Élénk helyeslés balfelől.) Soroljak-e fel még további tényeket? (Halljuk .'Halljuk!) De, t. ház, ha a magyar tudományos és szépirodalmi nyelv évszázadok óta állana a tökéletesség ama magas fokán, a hová csak századok multán juthat el a régi és a népnyelv kincseinek összegyűjtése és alkalmas felhasználása által; és ha a magyar nyelv csak egyes-egyedül állana e hazában és nem volna körül Özönölve az idegen nyelvek egész tengerétől: még akkor sem tudnám helyeselni egy idegen nyelvnek a szükségesnél nagyobb mérvben való cultiválását. Am a magyar nyelv bár túl ifjú korán, de még ma sincsen megállapodott korban, melybenmi veszedelem sem fenyegethetné. (Tetszés.) A művelt közönségnek, az intelligens osztálynak nagyrésze még mindig szörnyű germanisatio rabja s nem veszi észre a nemzeti nyelven elkövetett sérelmeket. (Elénk helyeslés balfelöl.) Kineveti, észreveszi az idegen nyelvben elköveteti hibákat, meg nem bocsátja, el nem felejti a „videant consuli"-kat, de érzéketlen marad a legszemenszedettebb, legfülsértőbb germanismusokkal szemben. (Élénk helyeslés balfelől.) S aztán nem szabad még egy körülményt figyelmen kívül Nagyni (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy az angol, a franezia nyelv nemcsak otthon honos; ezeket a nyelveket nemcsak hazájuk határain belül cultiválják, de cultiválják az egész világon. Ám a magyar nyelvnek csak itt van helye, hazája ezen a parányi földön s itt is az idegen nyelvek egész seregével kell megküzdenie. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Már is hosszúra nyúlt beszédemet nem kívánom folytatni (Halljuk! Halljuk!) és magához a költségvetéshez való szólás jogát a részletekre tartom fenn; most csupán constatálni akarom a költségvetésnek szembetűnő tételeit. Ugyanis ugyanakkor, a mikor ebben az országban 300 olyan község van, a hol nincs iskola; ugyanakkor, mikor az állam kénytelen volt a szegényebb felekezeti iskoláktól megvonni a taneszközökben való segítséget; ugyanakkor, mikor az állam szegény fiúktól az egyetemen és középiskoláinkban megvont ösztöndíjakat, mikor a szegény tanársegédek fizetéséből levont; ugyanakkor, mikor a tanítók fizetése általánosságban égbekiáltóan nyomorúságos : ugyanakkor 8.500 írttal többet szán az állam, mint eddig, a magyar tudományos akadémiának, ennek a rengeteg gazdag testületnek, mely nagy nemzeti missiót telj esít15