Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.
Ülésnapok - 1887-248
248. országos ülés május 21-én, kedden. 1889. JQ9 És e szol gálát annál könnyebbb, mert a kétségnek még árnyéka sem férhet abbeli törekvésünk jogosultságához, hogy az állam minden polgárának bírnia kell a magyar állam nyelvét előbb vagy utóbb, lehetőleg minél előbb, hogy a magyar állam minden polgárának keblében gyökeret kell vernie a magyar állam nyelve iránt való nemcsak köteles, de őszinte tiszteletnek és szeretetnek, (Helyeslés.) Jelezve ebben a kérdésben elfoglalt állásomat, a mely, azt hiszem, a t. ház minden tagjáéval egyezik, lehetetlen figyelmen kivül Nagynom egy körülményt és ez az, hogy e ministeri tárcza új kezekbe került. Azt hiszem, a képviselőháznak közoktatásügyi bizottsága is ebből a szemponthói indult ki, midőn heteken keresztül tárgyalta a közoktatás állapotát, a mint az Szathmáry György t. képviselőtársamnak lelkes és alapos jelentéséből olvasható. Tárgyalta heteken keresztül és eonstatálta az örvendetes haladást, de egyszersmind eonstatálta azt is, hogy a megoldandó kérdéseknek még egy nagy tömege áll előttünk. A ministeri jelentés constatálja azt, hogy még mindig félmillió gyermek egyáltalában nem jár iskolába s körülbelül 300.000 gyermek csak féligmeddig jár iskolába, tehát annyi, mintha nem is járna. Ebből a félmillió gyermekből sok esik a nemzetiségi megyékre, még pedig magyar gyermekek, a kik a faji elkallódás veszedelmének minden pillanatban állandóan ki vannak téve. Hogy még sötétebb legyen a kép, felemlítem, hogy a 2 millió iskolába járó gyermek közül körülbelül 700.000 van, a ki minden megszakítás nélkül végzi az iskolát. Hogy tovább menjek a statistieai adatok kalauzolása mellett: e 2 millió iskolába járó gyermek közül 218.000 végzi teljesen a népiskolát és ezekből — mint a közoktatásügyi bizottság egyik tagja megjegyezte — 8.000 csak olvasni tud és ezen állításnak helyességét sem fogadja el. És még továbbmenve: 5.000 iskolában hiányos az oktatás és hiányos az oktatás ez 5.000 iskola közül 500 állami és községi iskolában. Es hogy főst a magyar nyelv tanítása? A 8.000 idegen ajkú iskolának több, mint felében vagy sehogy sem tanítják a magyar nyelvet, vagy nagyon csekély, vagy semmi eredménynyel. És maga az igen t. minister ur eonstatálta a közoktatásügyi bizottságban azt, hogy ez a kép csak megközelítője a valóságnak. Ha még megemlítem azt, hogy 300 községben nincsen iskola, ha még megemlítem azt, hogy az állam kénytelen volt megvonni a szegényebb felekezeti iskoláktól a taneszközökben való segítséget és ezek következtében a haladás helyett hanyatlás állott be e tekintetben, körülbelül készen volnék a statistieai adatokkal. Csakhogy, t. ház, a statistica^fájdalom, nem megbízható. A közoktatásügyi bizottságnak egyes tagjai, maga az igen t. minister ur is, elismerték, a mint el kell ismerni, hogy azok a hivatalos jelentések nem adhatnak tökéletes képet. Ha bármiről és igy a közoktatás állapotáról is megközelítőleg tökéletes képet akarunk nyerni, kénytelenek vagyunk saját látó szemeinkkel győződni meg az állapotok felől. És én, a mennyire helyeslem azt, hogy a közoktatás vezérférfiai külföldi intézményeket tanulmányoznak, annyira nem tudom eléggé kívánni, hogy a külföldi intézmények tanulmányozása mellett a lehetőségig ez országnak intézményeit vizsgálják és illetőleg azt, hogy mi hiányos ebben az országban. A statistica constatálja, hogy 5.000 iskolában hiányos az oktatás, de azt természetesen nem constatálja, hogy ebből az ötezer iskolából legkevesebb ezer van olyan, a mely iskolának egyáltalán nem nevezhető. A statistica kimutat 1.880 községi iskolát, tehát oly iskolát, melyet a községek tartanak fenn és a melyekhez az állam is némi segítséggel járul. Hát, t képviselőház, én elmondom, hog; an főst ezeknek a községi iskoláknak egy része. (Halljuk!) Nem vagyok tanférfiú, de mint minden magyar emhert, engem is érdekel a közoktatásnak az állapota. Időnkint el szoktam rándulni az ország egyik-másik részébe és lehetőleg incognitóban bepillantok az iskolába. (Halljuk! Halljuk!) A többi közt jártam a felvidéken és találtam ottan egypolitikainagyközséget 15,0001élekkel, melynek van egyetlenegy községi iskolája és 70 korcsmája. De nem, t. ház. Ennek a politikai nagyközségnek még van 24 úgynevezett iskolája künn a hegyekben. Ezek iskoláknak már csakugyan nem nevezhetők. Maguk az épületek a legrongyosabb istállónál alábbvalóak. Midőn én egy ilyen rozzant, alásülyedt, zsúpfedeles iskolába beléptem, természetesen meghajtva magamat a kellő tisztelettel, kit láttam először is magam előtt ? Láttam egy félvad embert, a nyakába vetve egy ing, mely oly rövid volt, hogy csak eddig ért (mellére mutat), különben mezítelen övig, a lábán volt bocskor. Ez volt a tanító. Az úgynevezett iskolahelyiségben volt két pad, melynek nem volt sem előrésze, sem hátsó része, ezen üldögélt 30 - 40 gyermek novemberben egy szál ingben és csak egy-kettúnek, kik valószínűleg nábobok valának, volt bocskor a lábán. De önkéntelenül azt kérdi az ember: ezeknek valamely czélból kell itt lenniök ebben az „iskolahelyiségben i! , melyben fulasztó a levegő, a tanító alig tud lélegzeni s a gyermekek sáppadtan, összegörnyedve ülnek. Miért vannak ezek itt, mit tanulnak itt? Szétnézek a teremben, melyhez hasonló egy területen van 24; a falon nincs egyetlen tábla, az egyetlen taneszköz a tanító által összefaragott
