Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

110 248. országos ülés májns 21-én, kedden, 1889. számológép; olvasókönyv, tankönyv nincs, az olvasókönyveket helyettesítik: tót biblia, tót zsoltárok, tót álmoskönyvek, adókönyvek, mert könyvet a gyermeknek az iskolába minden áron vinnie kell. Komlóssy Ferencz: Hol volt ez? Melyik megyében? Benedek Elek: A tanító, a ki vagy kiszolgált Katona, vagy még katona sem volt és ha iskolába járt, csak ilyen fajtába járhatott, kiszólította a legjobb gyermekeket, kik már négy télen át nyomorognak ebben a helyiségben. Mit tudnak? Az iskolákban tinta, papir nincs, a gyermekek, a mennyiben tudnak irni, csak krétával tudnak; olyan gyermekek, kik négy-öt télen át járnak iskolába, csak nagyobb erőfeszítéssel képesek leírni nevüket a tanító dictálására. De minthogy nem láttam ABC-t és olvasókönyvet, kíváncsi voltam rá, hogyan tanítja ez az ember a gyermekeket olvasni. Monda a tanító : előveszem á bibliát vagy a zsoltárt, elolvasok egy oldalt s addig olvasom, mig mind a gyermek könyv nélkül tudja s akkor az egyes szavakat szétszedem betűkké s igy tanítom a gyermekeket olvasni. És megtanulnak igy olvasni? A kinek jobb esze van, megtanul 4—5 tél alatt. A mely iskolát most leírtam, az egyike az előkelőbbeknek. (Élénk derültség. Felkiáltások halfelöl: Hol van?) Zólyom megyében. Mert ebben a tanító nem lakott benn. De e 24 iskola közt és merem állítani, hogy még nagyon sok van ilyen az országban, vannak olyan iskolák, melyekben a tanító ott lakik magában az iskolahelyiségben, ott van a durván faragott priecs, egy pár rongyos pokróez, szalma, ez az összes bútorzata ; semmi néven nevezendő bútora nincs; van egy pár tyúkja, csirkéje és a borító szintén ott van az iskolahelyiségben, valamint piszkos gyermekei. Ez tény, saját szemeimmel láttam. Önkéntelenül fölmerül berniem azon gondolat, vájjon a helyett, hogy a gyermekek ily iskolába járnak, nem volna-e jobb, ha isten szabad ege alatt nőnének fel és legalább az állam annak idején ép, erőteljes katonákat kapna? Mert 4—5—6 tél alatt sem irni, sem olvasni nem tanul meg egy sem, ha pedig egy kevéssé megtanul, mire katona sorba jut, elfeledi, de katonának már nem való, mert az a hat tél összetörte teljesen. Ezeknek az iskoláknak semmi egyéb czélját nem láttam, mint azt, hogy a gyermekektől megszabadítsák a szülőket egy-egy napra. (Zaj.) Ha jól értettem, oly hangokat hallottam, mintha ez túlzás volna. ísem akarok ugyan, t. ház, tovább foglalkozni e kérdéssel és a mint előre is kitelentettem, a magyar culturát oly általános érdeknek tartom, hogy a legnagyobb hazafiatlanságnak tartanám, ha valakit a pártfegyelem e tekintetben az őszinteségtől visszatartana, (Élénk helyeslés) de én nem túloztam és nagyon sajnálom, hogy azokat a könyveket, a melyekre hivatkoztam, nem hoztam magammal, nagyon sajnálom, hogy nem vittem magammal egy photographust, a ki a tanítókat lefényképezte volna, de felszólítom a közoktatásügyi bizottság minden tagját pártkülönbség nélkül, méltóztassék külön vonatra ülni és meglátogatni ezen iskolákat. De, t. ház, akkor, a mikor találok ez országban községi iskolákat, a melyekben nincsenek tankönyvek, a mikor tudom, hogy maga az állam egész tömegét adja ki az a-b-c-knek, az olvasókönyveknek, a fali tábláknak, valóban nem értem, hogy létezhetnek ebben az országban községi iskolák mindenféle faneszköz, mindenféle segítség nélkül. És a mint ez a gondolat megvillan bennem, önkéntelenül át kell térnem az olvasó- és általában a tankönyvekre. Ebben az országban, t. ház, nemcsak az méltó panasz tárgya, hogy 300 községben nincs iskola és ennyi meg annyi iskolában hiányos az oktatás, hanem méltó évek óta tartó panasz tárgya az is, hogy a tankönyveknek nagy része minden eriticán alul áll. A mikor tavaly a gyermekirodalomról beszéltem, az államtitkár ur azt válaszolta nekem : a minister intézkedett arról, hogy a közoktatási tanács a legszigorúbb bírálat tárgyává tegye az olvasó- és általában a tankönyveket. Ezt a minister ur tényleg meg is tette. Én tavalytól kezdve különös tanulmány tárgyává tettem az olvasó- és általában a tankönyveket és megvallom, sok felesleges munkát végeztem, mert közben karácsony felé megjelent a minister úrtól az approbált tankönyveknek két sorjegyzéke s valóban constatálhatom, hogy a közoktatási tanács a könyveknek egy egész tömegét dobálta ki, amelyeket én is kidobtam volna, de benNagyta egy tömegét azoknak a könyveknek, melyek az én szerény nézetem szerint nem állják meg a eritieát, Magában a közoktatásügyi bizottság kebelében merültek fel panaszok a közoktatásügyi tanács ellen, hogy hiányos a szervezete, kevés a díj azasa s ez és egyéb okok következtében nem teljesítheti kellőképen feladatait. A közoktatásügyi bizottság tagjai közül többen alárendelt kérdésnek tekintik a tankönyveket; én azonban nem osztozhatom ezeknek véleménvében. Ha a tankönyv jó, akkor a tanító bármilyen gyönge legyen, a tanításnak lehet eredménye. Ha a tankönyv rossz, akkor még a jó tanító mellett is kétes a tanítás eredménye, legalább is a rossz tankönyv zavarba hozhatja a jó tanítót is. A szülők és tanítók részéről évek óta hangzanak föl a panaszok, hogy a tankönyvek örökösen változnak és hogy ezek miatt a szülők ok nélkül költségbe keverednek; viszont a tanítók panaszkodnak, hogy a közoktatásügyi tanácsban mindenféle pajtás-