Képviselőházi napló, 1887. XII. kötet • 1889. május 16–junius 3.

Ülésnapok - 1887-248

106 248. oszágos ülés május 2l-én, bedden. Í889. kötetében kitüntetve látjuk, hogy azon elemi iskolák fentartására befolyt bevételeknek egy igen nagy és tekintélyes részét azon 38 millió forint értékű ingatlan vagyonnak jövedelme képezte, a mely jövedelem ezen czélra felhasználtatott. És mit tett az állam? Nemcsak hogy segítségére nem ment azon elemi iskolákat fentartó egyházak és felekezeteknek, hanem ezen földbirtokokat kétszeres adó alá vetette, megadóztatta azt ugy, mint földet, a földadó teljes összegével és azonkívül megadóztatta azt az illetékegyenértéki adóval. Ez, t ház, nem alkalmas eszköz arra, hogy a nemes versenyt felkeltse, mert ez inkább elkeseredést szül és ezen" szempontból én az 1868-iki törvény illető czikkeinek revisióját elhalaszthatlanul szükségesnek tartom. Elhalaszthatatlanul szükségesnek tartom azonban más szempontból is. Ep a napokban hangoztatták e házban azon mozgalmat, mely újabb időben — fájdalom —- országszerte tapasztalható. Eddig a felekezetek békében éltek ez országban és ma már különbözií viszálykodásokat tapasztalunk. Én tisztelem a lelkiismereti szabadságot és ha valaki lelkiismeretes meggyőződéséből változtatja egyházát, ellene nincs és nem is lehet szavam; de ha keressük azon mozgalmaknak kútforrását, azt fogjuk tapasztalni és annak, a ki kételkedik, kész vagyok ezt hivatalos adatokkal bebizonyítani, hogy azon mozgalmaknak alapkútforrása az 1868: XXXVIII-dik törvényczikkazoo intézkedéseiben rejlik, hogy a nemes verseny czímért a létért való küzdelemre kényszerítette az államilag nem dotált egyes felekezeteket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az iskolák fentartására kivetett egyházi adók immár sok helyt oly terhesekké váltak, hogy az egyenes adónak 10, 15, sőt tudok rá példát, 25%-át érték el. Ez elől az egyház-tagok közül többen menekülni akarnak és mert más módon menekülni nem tudnak, egyházuk kebeléből kilépnek. Kit a lelkiismeretes meggyőződés vezet egyházának változtatására, annak elhatározását én tisztelem. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalm.) De, t. ház, ennek az államnak az érdekében nem lehet, hogy tisztán pénzügyi tekintetből, közokta tási politikája által egy ily polyglott államban, mint a minő a mienk, a felekezetek békés fejlődése megzavartassék s a felekezetek száma vég nélkül szaporittassék. (Helyeslés balfelöl.) Tisztelem a lelkiismeret szabadságát, meghajlom annak követelményei előtt. De meggyőződésem szerint, a viszonossági törvény után elvalakára már az egyenjogúságról szóló törvény megalkotása következnék s azt követné aztán a vallás-szabadságról szóló törvény — de nem az, mely a napokban e házban indokoltatott, hanem azon két szakaszból álló, a melyre csak rámutatva volt — s a melyet én akkor készséggel fogok megszavazni. De míg azon általam óhajtva várt kor eljövend, addig köteles* ségem rámutatni azon útra, melyen az állam elemi oktatásunk terén idáig járt; melyet ekként jelzett, hogy „a történeti fejlemények előtt meg kell hajolnia". A mikor azonban költségvetésünk vagyoni mérlegében azt látom, hogy összes kiadásaink immár 3547* milliónyi óriási összegre emelkedtek fel és hogy ez összegből az elemi oktatás czéljának fedezésére csak egyes fél millió frt jut, akkor, t. ház, kötelességem erre rámutatni és megkérdezni nyíltan a többségben levő szabadelvű pártot: vájjon e párt nevével megegyeztethető-e az, hogy 354 és fél millió írtból népoktatási czélokra csak másfél millió forint fordíttassák ? Sőt tovább megyek, meg kell kérdeznem nyíltan és határozottan, hogy a culturállam fogalmával miként egyeztethető össze, hogy egy állam összes népoktatási czéljaira összes kiadásainak csak 0'58%-át fordítja? Ez tarthatatlan helyzet, t. ház. Ezen változtatni kell a közel jövőben. (Helyeslés balfelöl.) Ennek változtatására czélzó határozati javaslatot én e párt részéről most nem nyújtok be, részint azért, mert az évnek csaknem közepére jutottunk, részint pedig azért, mert a közoktatásügyi minister programmbeszédjében kijelentette, hogy e költségvetés egyes részleteinek megállapítására be nem folyt. Azonban kijelentem, hogy ha a jövő költségvetés tárgyalása alkalmával, mi itt e párt oly sokszor hangoztatott kivánalmának kellő méltatásával nem találkozunk, akkor teljesíteni fogjuk azon népképviselői kötelességünket, melyet ránk ró 5.700 oly népiskola, mely csak részben van vagy teljesen nincs felszerelve: 300 oly község, melyben nincsen iskola és 9 oly megye, melyben a tanítói fizetésnek még átlaga sem éri el a törvényszabta tanítói fizetés minimumát, a 300 frtot. (Helyeslés balfelöl.) Sürgetni fogjuk következetesen, a mig czélt nem érünk, hogy elemi oktatásunk kellő dotatióban részesüljön, mert ha e téren beállt megállapodást a hanyatlás követendi, azért a felelősséget élnem vállalhatjuk. (Igaz! u szélső baloldalon.) Es most a t. minister ur tanügyi programmjának harmadik pontját illetőleg csak annyit jegyzek meg, hogy a mennyiben ez nem annyira pénzügyi, mint tanügyi szempontokkal foglalkozik, erről igénytelen nézetemet a részletes tárgyalás alkalmával fogom elmondani, annyival inkább, mert e téren egy rendeletével is találkozunk, melynek vitatásával én ez eddig egészen tárgyilagos és általános vitát, mint részletessel zavarni nem akarom. A mi pedig a programm negyedik pontját, a felső oktatást illeti, itt ép ugy, mint az első pontnál, örömmel üdvözlöm a minister ur kezdeményezéseit, minthogy a közel jövőben kilátásba helyezett azon reformok valóban és elhalaszthatlanul szükségesek.